Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-104
Az országgyűlés képviselőházának 10 k. ülése 19UO május 1-én, szerdán. nehogy a hangulatkeltésnek és a hazabeszélésnek vádjával illethessenek. Szerintem is feltét lenül köszönet, hála és a legteljesebb elismerés illeti meg pénzügyi kormányzatunkat azért, amit az előbb bátor voltam érinteni, hogy niai súlyos gazdasági helyzetünkben, államháztartásunk sok nehézsége közepette mégis módot és alkalmat talált arra, hogy a nagy általános óhaj teljesürésekéopeoa az általános adóreform megvalósítása helyett adldig. amíg annak lehetőségei és feltételei adva nem lesznek, megkeresse adórendszerünk egyszerűsítésének, arányosabbá és igazságosabbá tételének módjait, hogy ezzel is minden kétséget kizáróan kézzelfogható bizonyítékát adja annak, hogy ha majd eljön az ideje, a lehetősége és meglesznek a feltételei, akkor nem fog elzárkózni attól, hogy általános adóreformmal jöjjön a Ház elé. Értem ezen azt az általános adóreformot, amely majd újra visszahozza azokat az időket, amikor minden magyar adózó a legkisebbtől a legnagyobbig, a legszegényebbtől a leggazdagabbig, kivétel nélkül újból tudni fogja azt, hogy milyen címen mit és miért mennyit kell adóban fizetnie» (ÍJoy van! jobbfelől.) és mivel kell neki az államháztartás fenntartásához hozzájárulnia, ha ennek a hazának hű és igaz fia kíván lenni. (Ügy van! jobbfelől) Ez azután szerény megítélésem szerint majd önmagától is meghozza, az ebben a javaslatban — amelyért a legteljesebb elismerésem, hálám és köszönetem illeti meg a pénzügyminiszter urat — lefektetett úgynevezett »felfedező eskü« nélkül is, azt az adómorált, amely nélkül megnyugváson alapuló adófizetést, igazságos adókivetést és mindezek következményeként megnyugodott állami életet elképzelni nem tudok. Bár mint az előbb voltam bátor említeni, több mint háromévtizedes közéleti múlt és közpálya áll mögöttem, amelyben bőségesen volt alkalmam a pénzügyi szolgálat részén eltöltött időkben meggyőződést szerezni arról, hogy nagyon sokszor az állam pénzügyi érdekeinek védelmében az adózó vértelen, elkeseredésig menő harca folyt le irodámban és ott, ahol az ostor vége a legjobban csattant és ott, ahol tulajdonképpen a törvényeknek az életbe yaiü átvitele volt a feladatom, nem egyszer sainá : latosan kellett tapasztalnom, hogy a pénzügyi kormányzat legjobb szándékai, legjobb irányú rendelkezései is mint siklottak el mondjuk talán elhirtelenkedett, vagy nein egészen áigon dőlt rendelkezések, vagy nem teljes szabatosságéra! megfogalmazott meghatározások útvesztőiében és orrol a témáról elég mondanivalóm lehetne;. Tekintettel azonban arra, hogy előttem szólott t. képviselőtársaim ezt a témakört már teljesen kimerítették, erről szólani egyelőre mellőzendőnek tartom. így miután nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, engedje meg a t. Ház, hogy a tárgyalás alatt álló javaslattal elsősorban, mint a kisemberek képviselője, a kisemberek érdekében, az ő jogos kívánságaik és reményeik ismertetésével és ebben a témakörben foglalkozzam. Egyszerűen, röviden és maaryarán megmondva, indokul csak annyit mondhatok: azért, mert 1-Jszen köztudomású dolog, hogy az erősebbek, a gazdagabbak, a hatalmasok maguk is megvédik magnkat. Ezeknek a princípiumoknak az alapján méltóztassanak megengedni, hogy a, tárgyalás alatt álló javaslatnak különösen és fő vonatkozásaiban esak a kis földhaszonbérlők kereseti adó alól való mentesítését tárgyaló és szabályozó 17. §-ával, a kézműiparosok tételenkénti megadóztatását tárgyaló és szabályozó 21. §-ával és az azokhoz csatlakozó körülményekkel foglalkozzam. Mivel azonban felszólalásom további folyamán részint adóstatisztikai adatokra, részint törvényekre, szabályokra, utasiiusokra, nem kevésbbé előzetesen végzett tanulmányaim közben folytatott számítások számszerű adataira leszek bátor hivatkozni és eztkkel egyes állításaimat alátámasztani, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy jegyzeteimet is használhassam. Ismételten hangoztatom, hogy az igen t. pénzügyi kormányzat és a pénzügyminiszter úr nagyrabecsült személye iránt érzett mélységes bizalom dacára is vannak a javaslattal kapcsolatosan bizonyos aggályaim és kételyeim, amelyekre nézve szabad legyen megfelelő felvilágosítást vagy magyarázatot kérnem, amennyiben állításaim, számításaim és megállapításaim tévesek vagy helytelenek. Amenynyiben azonban azok helytállóak, már most mély tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat arra, — különösen hangsúlyozva, hogy az állam egyenes, eminens érdekeinek -sérelme nélkül — ha lehetséges, találja meg a módját az általam említendő sérelmek orvoslásának. Igen t. Ház! Szerény véleményem szerint az egyszerű adóztatás sehogyan sem válhatik öncéllá. Különösen pedig nem válhatik az egyszerű adóztatás az arányos és igazságos adóztatásnak kárára. Méltóztassék megengedni, hogy elöljáróban is azt mondjam: én az arányosabb és az egyszerűbb adóztatást nem ugy kezdeném el, hogy ennek végrehajtása során a legkisebb rétegek adótételét emelem. Minden egyes fillérnyi vagy pengőnyi emelés csak újabb összegeket von el azoktól, akiknek pedig az élet fenntartásához, a legszűkösebb emberi élet megteremtéséhez szükséges anyagiak amúgyis csak kevéssé állanak rendelkezésükre. Magyarország területén az előttem fekvő 1937. évi hivatalos adóstatisztika adatai szerint — közben-közben leszek bátor a közelebbi helyekre is felhívni a figyelmet — az 1937. évben 145.000 embernek volt földhaszonbérletből eredő jövedelme. Ebből a 145.0tK>Jből 112.000 volt olyan, akinek az adóalapja, illetőleg ebből a jövedelemforrásból 200 pengő évi öszszegen alul volt. Ha ehhez a számhoz hozzávesszük azokat a földbérlőket, akik egy holdnál kisebb területet béreltek, de akik az addigi joggyakorlat szerint az ezen a címen való adóztatás alól mentesítve, illetve kereseti adóval megróva nem voltak, — és ez a körülmény nagyon fontos okfejtésem további fonalán — legalábbis 130.000 olyan kisember van, aki ettől a törvényjavaslattól könnyebbséget, mentesítést remél eddigi terhével szemben. Remélem, hogy az igen t. pénzügyi kormányzatot is ez a cél vezette, hiszen már ezt megelőzőleg is megtalálta a segítés módját a pénzügyi kormányzat, amikor — mint nagyon jól méltóztatnak tudni — a mezőgazdaságot megsegítő aiap hozzájárulásával nem a földhaszonbérlőket, hanem a földtulajdonosokat is 1—10 katasztrális hold erejéig a földadó fizetése alól mentesítette és ezen a címen a hivatalos statisztikai évkönyv 46. oldalán levő kimutatás szerint évi 8,600.000 pengővel járult hozzá a kis mezőgazdák életlehetőségeinek javításához. T. Ház! A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 16. §-a azonhan olyan kitételt tartalmaz, amely — ha megváltoztatást vagy könnyebbitest nem nyer — szerény megítélé-