Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-104

'432 •Az országgyűlés képviselőházának 10 k. ülése 19 W május 1-én, szerdán. az iparigazolvány elvonásától sem, mert a községben boldogulni csak úgy lehet, ha minden ember eleget tesz kötelességének, ha tehát nemcsak igénnyel jelentkezik, hanem kötelességének is eleget tesz. Még a 44. §-hoz vagyok bátor hozzászólni. Ez a szakasz utolsó, 4. pontjában kimondja, hogy a jelen szakasz alapján kiszabott pénzbüntetések és pénzbírságok az államkincstárt illetik. En tisztelettel bátor volnék azt indítványozni, hogy ennek 50%-át engedjük át a községek részére, hogy jobban forszírozzák és jobban hajtsák végre ezt a dolgot. Nekünk, t. Ház, akik ezen az oldalon ülünk, az a szokásunk, hogy azt, amit jónak, üdvösnek és a köz szempontjából helyesnek tartunk, gondolkodás nélkül elfogadjuk. Bajos dolog a fehérre azt mondani, hogy fekete_, de kevés eredményre jogosító fáradság a feketének ' a fehérrel való atyafiságát vitatni. En senki jóhiszeműségét kétségbe nem vonom, de engedje jneg nekem az igen t. túloldal annak általánosságban való kijelentését, hogy a bírálat akkor tárgyilagos, pro és kontra egyformán, ha lerázza magáról a pártpolitika porát és anyaszült mezítelen állapotban járul hozzá a helyes, a járható út kiformálásához. Mivel pedig nekem lelkiismereti meggyőződésem az, hogy ez a törvényjavaslat jó, szociális vonatkozású és segíteni akar, a pénzügyminiszter úr és az államtitkár űr iránti tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezése mellett, ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Porubszky Géza jegyző: Váczy József! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok

1

? Porubszky Géza jegyző: Kovách Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik, • Ki a következő szónok? Porubszky Géza jegyző: Ifj. Tatár Imre! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok? Porubszky Géza jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a szó«. Pándi Antal: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, bár előttem szólott igen t. képviselőtársaim az anyagot már annyira kimerítették, hogy olybá tűnik, mintha felesleges volna hozzászólni, mégis 'hozzászólok, mert a felszólalások alkalmával nem emelték ki kellőképpen a jövedelemadó kapcsán felmerült úgynevezett agglegényadót. Arra szeretném felhívni a t. Ház figyelmét, hogy pénzügyi kormányunk ennél a pontnál nem gondolt arra. hogy az agglegényadóval tulajdonképpen egy igen súlyos szociális kérdés megoldásának lehetősége kerül a kezébe. Ennek a kérdésnek a tervezett módon való megoldása mem eredményezi a kívánt hatást és nem oldja meg a problémát úgy, ahogyan mi elképzeltük. Mi ugyanis egy kimondott agglegényadóra gondoltunk, mégpedig olyanformán, hoery ez sújtsa azokat a kényelmesen, jómódban élő és terhet viselni nem akaró embereket, akik a haza érdekét egyéni érdekük mögé szorítják. En azt szerettem volna látni, hogy pénzügyminiszterünk egy olyan adót vezet be, amely azután alapia lett volna egy kiházasítási alapnak: meg kellett volna adóztatni ezeket az urakat úgy. hogy az ezekből az összegekből létesített alapból szegény leányokat házasíthassunk ki. Szép példák állanak előttünk mind Olaszországban, mind Németországban, ahol nagy súlyt fektetnek a kiházasításra, kölcsönöket nyújtanak és ezeket a kölcsönöket nem pénzzel, hanem a nemzet virágával, a gyermekkel lehet törleszteni. (Zsidó Sándor: Nagyon helyes!) Egészen bizonyos, hogy vannak leányok, akik ilyen törlesztésre szívesen vállalkoznának. Ezért felkérem igen t. pénzügyminiszter urunkat, hogy az adóreformot folytassa, de nyúljon bele a. kérdésbe és hozzon egy igazi agglegény ad ót, mert lehetetlen az, hogy apák. anyák és virágzó magyar leányok ma keserűen gondolkozzanak, kétségbeesésben éljenek, mert nem tudják hogyan és mikor intézik el a legnagyobb problémát, a magyar jövendő problémáját. Az apáknak és ' anyáknak súlyos gondjaik vannak, nincsen pénzük, nincsen vagyán uk. A vagyonos leányokról nem kell beszélnem, azok amúgyis férjhezmennek, de mit csináljon az a százezernyi, milliónyi szegény magyar leány, akinek nincsen hozománya, az a sok fiatal magyar erő, aki élete virágában, húszéves korától negyvenéves koráig nem kap olyan jövedelmet, amtelyből családot alapíthatna? Ezeknek a hóna alá kell nyúlnunk és ezeket kell segítenünk. Ennek a segítésnek többféle módja van. A legelső teendő az volna, hogy fogjuk meg azokat az autózó és bározó ifjakat, öreg ifjakat, akik tudni sem akarnak arról," hogy valaha is a nyakuk közé vegyék egy asszony bilincseit, egy gyermek gondjait, terheit. En nem is tartom rendes magyar állampolgárnak azt. aki nem veszi ki részét a nemzet iránti kötelességeknek ebből a legsúlyosabb és legfontosabb részéből. (Zsidó Sándor (a szélsőbaloldal felé): Ott vannak sokian!) Elnök: Csendet kérek! (Rapcsányi László (Zsidó Sándor felé): Nézzen szét a saját oldalukon! — Zsidó Sándor: Sokan vannak ott! — Elnök csenget.) Pándi Antal: Legelső kötelességünk az lenne, hogy az állásba helyezett magvar ifjaknak olyan ^minimális jövedelmet adjunk már kezdő fizetésként, hogy megnősülhessenek. Azzal ugyanis nem érünk célt, ha a 38—40- 45 éveseknek lesz annyi jövedelmük, hogy nagykeservesen családot alapíthatnak. Azt kérdezem, mi lesz abból a szerencsétlen anyából, akinek ilyen öreg férje vari. aki tíz év múlva megrokkan és elpusztul? Akkor nem lesz^neki nyugdíja s az árva gyermekeket nem tudja majd felnevelni. Ez nagy probléma, pénzügyminiszter úr, ez súlyos probléma, meri. honvédelmi és nemzetvédelmi kérdés is. Ennek kapcsán fel kell említenem azt. hogy a mi igen t. pénzügyminiszterünk sokkal inkább pénzügyminiszter, mint szociális miniszter. Hangoztatta is, hogy a szociális érdekeket kívánja az adóztatás reformjával szolgálni, látom is az erre irányuló lépéseket, azonban úgy tűnik fel nekem, mint amikor valaki bevonul egy nagy helviségbe. ahol nae-v tömeg ember van, bemegy üres zsebbel, körülréz, tele lesznek a zsebei, imitt-amott kioszt valamit s amikor kijön, a másik zsebe teli-maradt. Ez PZ adóiavaslat is úgv csinálja: adott ugvan, de többet kap. (Berültsén. — Rem én vi-Scb zeller Laios pénzügvminis^ter: Ezt akartam! Be is ( vallottam nyíltan! Deficit van, azt fedezni 1 kell!) "Ezt pénzügyminiszteri szempontból na-