Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1940 április 30-án, kedden. 4lâ Valóban igaz az, hogy aki családot nevel, aki gyermekeket nevel, az sokkal nagyobb áldozatot hoz a 'hazának, mint az az ember, aki egyedül éli le a világát. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy már csak akkor is, amikor megnősül valaki vagy egy gyermeke van, csak a felét élvezi annak a jövedelemnek, amelyet élvezne, ha egyedül maradt volna, ha pedig négy-öt gyermeke van, akkor már csak a negyedrészét. Ha tehát a családos embernek ennyire csökkentenie kell az életigényét azért, hogy családot nevelhessen, akkor szerintem ezzel a ttelyes adóztatással bátrabban lehet bánni és az agglegényeknek ezt az adókulcsát fel lehetne emelni. (Maróthy Károly: A kétszeresére! Az sem lesz sok! Igen! Tessék csak! Ami igazság, az igazság!) T. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egy adóztatási sérelmet szeretnék megemlíteni ez a kéményseprőiparosok adóztatásának módja. A kéményseproiparosok jövedelmét : a kormányzat a legbiztosabban meg tudja állapítani, mert pontosan tudják, hogy hány kémény van, milyen kémények vannak, amelyelken a kéményseprő dolgozik, és ennek alapján vetik ki a jövedelemadót, die kivetik a forgalmiadót' is, bár nem tudom megérteni, hogy miért kell éppen a kéményseprőknek forgalmiadét fizetniük, amikor azt sok más iparágban eltöröltek. A kéményseprő nem termel abszolúte semmit, semmiféle anyagból nem alkot, man hoz forgalomba abszolúte semmit sem és iné^is forgalmiadót is kell fizetnie. De nem ez a lényeg. Amit én itt sérelmezek, az a következő. A kéményseprési díjakat közadóik módjára szedi be a hatóság, tehát pontos értesülése van minden befolyt fillérről. Ennek ellenére a kéményseprőik jövedelmiadóját és forgalmiadóját nem a befolyt díjak, hanem a kivetés ailapján hajtják be. A sérelem abban van, hogy különösen a vidéki kerületekben nagyon sokan hátralékban vannak a (kéményseprési díjjal, a kéményseprőnek pedig adóznia kel] utána, annak ellenére, hogy nem kapja meg ezt a jogos ikeresetét, amelyért megdolgozott. A hátralékot évekig nyilvántartjáJk, évek múlva azután a hatóság kénytelen elengedni és _ bár a kéményseprő' a díjak után befizette a jövedelemadóját, adóvisszatérítest egyáltalán nem kap. Ez igazságtalan. mert a pénzügyi kormányzatnak is csak az lehet a oéljja, hogy mindenki a tényleges jövedelme, a tényleges keresete után fizessen adót. Itt van a kezem-ben a

: kéményseprők legutóbbi kimutatása, amelyben sérelmezik, hogy például legutóbb is 21 esetben összesen 193.975 pengő ilyen elmaradt jövedelem után voltak kénytelenek adózni, a továbbiakban felsorolnak 7 olyan esetet, amikor összesen 67.267 pengő értékben törölte a hatóság özvegyasszonyoknak, szegény öreg iparosoknak a kéményseprési díját, olyan kéményseprői párosok nem jutottak hozzá a díjukhoz, akiknek nincs is olyan nagy jövedelműik, mint amilyenek például a fővárosban vannak egyes nagyobb kerületekben. A kéményseprési díjat tehát törölték, de az utána járó jövedelemadót, mint hátralékot tartják nyilván és tőlük kérlelhetetlenül behajtják. Ez sérelmes dolog, mert lehetetlenség adót fizetni olyan jövedelem után, amelyet az adózó nem kapott meg. Kérem az államtitkár urat, hogy, amint másokkal is megtették, a kéményseprőiparosok sérelmét is méltóztassék orvosolni. Végül engedje meg at. Ház. hogy megemlítsek egy kérdést, amelyet Lakv Dezső igen t. képviselőtársam is szóvá tett és eiízel igen nagy hálára kötelezett. Az ő véleménye szerint is meg kell oldania ezt a kérdést a Háznak, ez pedig a kisiparosok öregségi biztosításának a bevezetése. Ezt a kérdést nem lehet továbbra is megoldatlanul hagyni, a szociális alkotásokban feltétlenül részeltetni kell ezt az érdemes osztályt. De ez Laky Dezső szerint és szerintem is nagyon fontos nemzetgazdasági szempontból is, mert tőkegyűjtésre ad alkalmat. Ha ki« tétel is az a heti vagy havi járulék, amelyet egy ilyen iparosnak ;be kellene fizetnie, csak az indokolásban kimutatott 218.000 embernél is, ha a járulókot ezzel a számmal megszorozzuk, ez évenként sok millióra rúg és ez; a tőkegyűjtés érdeke a pénzügyi kormányzatnak, de érdeke egész nemzetgazdaságunknak is. Amikor már több osztályról gondoskodtunk szociális szempontból, kérem a kormányzatot, hogy minél előbh tegye meg ezt a kisiparosság javára is. Minthogy a javaslat igazságos, szociális és arányos adóztatásra törekszik, nemcsak a kormány iránti bizalomból, hanem meggyőződésemből is örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Tóth János! Tóth János: T. Képviselőház! A magyar falu, a magyar parasztság szempontjából óhajtok ehhez a javaslathoz hozzászólni és talán nem ellenzéki szemmel, hanem teljesen pártatlanul és elfogulatlanul merem kijelenteni, hogy ezt a törvényjavaslatot a magyar falu népe, a magyar parasztság nem ilyen formában várta, hanem valami átfogóbb javaslatot várt, (Szász Lajos államtitkár: Mit ért az alatt, hogy átfogóbb?) mert ez a javaslat azokon, akik falun élnek, a magyar parasztságon, egyáltalán nem könnyít. Meg fogom mondani azt is, hogy mit értek ez alatt. Amikor az 1. § (3) bekezdéséhez szólok, ahol elemi csapásokról van szó, meg kell kérdeznem, vájjon az elemi csapásokért kit terhel a felelősség az árvízsujtotta területeken, például az újszászi gazdákat, vagy a zagyvarékásiakat terheli a felelősség azért, hogy nem építették elég magasra a gátat? Vagy vannak itt más elemi csapások, aszálykár és hasonlók ezeknél kit terhel a felelősség? Többször volt szerencsém ilyen vizsgálatokon künn lenni és egyáltalán nem helyeselhetem azt, ami ott történik. Ez a javaslat mindenütt a zsidó nagybirtokosok és általában a nagybirtokosok előnyére szolgál, mert amikor kimennek aszálykár esetén vizsgálatra, ugyanakkor a kisbirtokosok és törpebirtokosok nem is tudnak róla és halvány fogalmuk sincs erről. így bújnak ki falun egyes nagybirtokosok és különösen zsidó bérlők az adózás alól és így a kisebb birtokosokra mindenesetre nagyobb arányban háramlik az adó. Azt hiszem, a bizottságiban módomban lesz ezt részletesebben előterjeszteni, ámbár itt is megmondom a Ház plénuma • előtt, hogy ezt az aszálybecslést és az ezzel kapcsolatos adóelengedést csak akkor tartanám helyesnek, ha a kisemberek és a kisgazdák közül is kérik a kárbecslést, mert ha egy határban van ez az elemi csapás, akkor nemcsak az uradalmi, vagy zsidóbirtokost sújtja az aszálykár, hanem a kisebb emberek földjét is. T. Ház! Itt van azután a lefogatok után való adó. Vannak egyes nagybirtokok, ahol 600 hold földön csak egy pár loilogat van, a többi munkát elvégzi a traktor. Most ez a bir-