Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-103

414 Az országgyűlés képviselőházának tok mentesül a lófogati adótól, amiért pedig súlyos összegeket kellene lefizetnie. (Egy hang a jobboldalon: Hol van?) A tápiószelei határban, Györgyei, Taffler birtokán van ez, amely mentesített zsidóbirtok és évek hosszú sora óta így áll a helyzet. Most rátérek a forgalmi a dókra. A forgalmiadóknál is súlyos dolgok vannak. Amikor a forgalmiadót bevezették, akkor mindig a vevőt kötelezte az adó. Ez alól egy kivétel van, mégpedig a cukorrépatermelésnél, ahol az eladónak kell a forgalmiadót fizetni. Kérdem a pénzügyminiszter úrtól, vagyis az államtitkár úrtól, nem lehetne-e segíteni ezen? Hiszen úgyis összezsugorodott a répatermésünk és mindenki arról beszél, hogy nincs cukor, keveslik a cukorjegyet és mivel nincs cukor, külföldről kell behozni. Itt tehát a répatermelőkre hárítják át az adót, így van ez kezdettől fogva, egészen mostanig. Teljesen igazságtalan dolognak tartjuk ezt a répa utáni forgalmiadót, hiszen mindenütt a vevő fizeti a forgalmi* adót, csak itt fizet a termelő. Itt vannak azután a nagy fogyasztási adók, a húsfogyasztási adó, stb. En nem a hentesek és mészárosok nevében szólok, hanem a fogyasztók, az eladók és a termelők nevében. Falun az a kisiparos, az a húsiparos a duplájáért tudja adni azt a sertés- vagy borjúhúst, mint ahogyan azt élősúlyban megvásárolta. Ezt pedig a rettenetesen nagy forgalmiadó idézi elő. A falu szempontjából, a falun élőknek és a szegényebb néprétegeknek a szempontjából, akik nem tudják ezt az 1 pengő 80 filléres, vagy kétpengős sertéshúst megfizetni, határozottabban kellene mérsékelni ezt a fogyasztási adót. T. Ház! Az adóhátralékok kérdéséről szólva vannak egyes nagybirtokok, ahol 10 évi vagy még régibb adóhátralékok is vannak. Ezeket az adókat úgy vetik ki, hogy azoknak minden évben be kellene folyni, de mondom, vannak egyes nagybirtokok, ahol 20—25—30.000 pengős adóhátralékok vannak behajtatlanul. (Gr. Festetics Domonkos: Van több is!) Ezzel szemben vannak teljesen siralmas helyzetben lévő szegény családok amelyek az adót már szinte 8— 10 év óta képtelenek megfizetni. Nagyon kérném a pénzügyminiszter urat, hogy sürgősen találjon módot ennek a kérdésnek a megoldására és intézkedjék mihamarabb, hogy ahol ilyen nagybirtokok vannak, ott esetleg földben vegyék el az adót és ha módjában állana a pénzügyminiszter úrnak, akkor esetleg az arra rászorultaknak, a falun lévő kisembereknek, akik nem bírják megfizetni az adót, juttasson ezekből az adózás rendezésére. (Gr. Festetics Domonkos: Felfelé is be kell vezetni az adómorált!) Az adójavaslat 42. §-ánál meg kell mondanom, hogy sokan nincsenek tisztában ezzel a sok adónemmel. Az a kis adózó nem tudja megérteni, úgyhogy jogászhoz kell neki fordulnia, vagy pedig egy kissé tanultabb emberhez, aki meg tudja magyarázni neki, hogy milyen adók is vannak és jogos-e az, amit töle kérnek vagy esetleg jogosulatlanul kérik. Itt több képviselőtársam rámutatott arra, hogy az adózásnál nem a sok pótlékra, hanem arra van szükség, hogy az adókivetésnél egy összegben írják elő az adót. hogy ezáltal ne szaporítsuk a falun lévő, adóval foglalkozó tisztviselőtársadalomnak a munkáját és ne adjunk gondterhet ezzel az adófizető polgárnak, aki nem tudja megbírálni azt, hogy mi illeti őt meg és mi nem. Egyszerűsítenünk kell tehát az adóztatást. Ha ez megtörténik, akkor fele baj lesz vele, mert mindenki világosan át fogja látni '03. ütése 194-0 április 30-án, kedden, az egész helyzetet. Kérném a pénzügyminiszter urat, sziveskedjék a nagybirtokok nagy adóhátralékait sürgősen rendeztetni és a kisembereknek 10 év alatt felszaporodott adójáí, amelyet nem bírnak megfizetni, ebből rendezzék. Há ez rendezést nyer, akkor megnyugvás következik be a falun. Az agglegényadót illetően nevetségesnek tartják, falun, hogy 25% agglegényadót vetettek ki, hiszen látják, hogy a legtöbb agglegénynek nagyon csekély ez az adó, azt mondják, hogy dohányzásra és ilyesmire is többet adnak, mint erre. (Pándi Antal: Szívesen megfizetik!) Én ezt kétszeresére, sőt többszörösére is felemelném, mert a családvédelem, a családnevelés megkívánná. Csak úgy lesz boldog ez az ország, ha itt nem az agglegények nevetgélnek azért, mert csekély ez az adó, hanem a gondterhelt, a családot nevelő apák adóját könnyítjük meg. Mivel a törvényjavaslat ezt nem tartalmazza, nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Nagy László! Nagy László: T. Ház! Az ellenzék részéről többen átfogó, szerves adóreformot kívánnak. Nagyon sajnálom azonban, hogy senki sem mondotta meg, mi is az a szerves, átfogó adóreform, amellyel a pénzügyminiszter 'úrnak jönnie kellett volna. Ilyenformán nem tudom megérteni ezt a kívánságot. A való helyzet az, hogy mindenféle adóztatás három tényezőn alapul: az adóalanyon, az adótárgyon — ez magától értetődik — és az adóalapon. Az adóalap: érték, elfogyasztott javak, forgalom, hozadék, jövedelem. A mi adórendszerünkben mindezek benne vannak és ha a pénzügyminiszter úr bármelyiket elhagyná és a másikat fokozná, akkor ez csak igazságtalanságot, súlyos tehertételt jelentene azokra, akiket érint. A szerves adóreform tehát a mi adórendszerünkben szerény véleményem szerint megvan és a pénzügyminiszter úr fokozatosan, a szükségletnek megfelelően reformálja az egyes adónemeket. Hozta a társulati adót. Megszavaztuk. Igen régi kívánságunk volt ez, minden oldalról akartuk a társulati adó reformját. Megtörtént. (Kabók Lajos: Nagyon kíméletes!) T. képviselőtársam, könnyű azt mondani, hogy kíméletes, de én állítom, hogy a társulatiadótörvény rendelkezései nem kíméletesek, hanem az igazságot szolgálják és ha helyesen munkálják ki, a társulati adóból származó bevétel kétségtelenül emelkedik. Most a jövedelemadó reformjával jön a pénzügyminiszter úr. Őszintén megmondom: hálás vagyok ezért a pénzügyminiszter úrnak. Ha semmit sem csinál, hanem, mivel az államháztartás jövedelememelkedést kíván, egyszerűen csak pótlékol, abban az esetben nem értük volna meg azt, hogy az adójavaslatban tényleges szociálpolitika, valóságos családvédelem legyen. Véleményem szerint a pénzügyminiszter úr szerencsés kézzel nyúlt ehhez a kérdéshez. Szerencsés kézzel azért, mert ember volt: ésszel és szívvel bíró ember. Én. aki szerény tehetségemhez képest szóéi álpoíitikával foglalkozom és szociálpolitikai cselekvést kívánok, a család és benne különösen a gyermek egészség- és lelki védelmét kívánom, bátran védelmembe veszem ennek a javaslatnak adóemelési részét is, habár a pénzügyminiszter úr igen finoman azt mondotta, hogy ezek hatékonyabbak, mint a többi rendelkezések. Én bízom abban, hogy e javas-