Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

390 Az országgyűlés képviselőházának 102. emeljük, hanem igenis le kívánom szögezni azt, hogy a családvédelem nem egy törvényben kell hogy lefektetődjék, hanem igenis összes törvényeinken végig kell vonulnia és végül mindezt meg kell koronázni egy egész család­védelmi törvénnyel. (Csöór Lajos: De legalább kezdjük meg itt!) Tudomásom szerint ezek a lépések megtörténtek, ezek a lépések előreha­ladnak és ezek az egymásután következő törvé­nyek egymásután a t. Ház elé fognak kerülni. T. Ház! Akkor, amikor így leszögeztem álláspontomat, s amikor a pénzügyi kormány­zat javaslatát örömmel látom, én is csatlako­zom a másik táborhoz, amely azt kéri, hogy a normális családi alap, amelyből a számítások kiindulnak, ne a háromtagú, tehát a feleségéből és két gyermekből álló család legyen, hanem legalább is a háromgyermekes család legyen, mert hiszen a kétgyermekes család egy gene­ráció után 7%-os fogyást jelent a nemzet tes­tében. A sokgyermekes családoknak adott adó­kedvezmény a fogyasztási adóban úgyis bizo­nyos mértékben megtérül, (Csoór Lajos: Több­szörösen!) és a magyar élet fáján örömmel fogjuk látni, hogy az a sok-sok kis, apró em­beregyed, az a sok kis éhes száj és az a sok el­koptatott cipő milyen jótékony hatással lesz a kisipar, a nyersanyag- és élelmiszerfogyasztás fokozására. A családvédelem azonban igenis, végigvo­nul ezen a törvényjavaslaton. Már sokan em­legették azt a 'bizonyos 10. §-t, amelyhez nin­csen különösebb hozzátennivalóm, hiszen ezt már részleteiben is kifejtették előttem szólott igen t. képviselőtársaim. En legfeljebb még azt tenném^ hozzá az elhangzottakhoz, hogy a sza­kasz második bekeznésében, ahol azokról a há­zakról van szó, amelyeket a háztulajdonos mint olyanokat jelent be, amelyeket többgyer­mekes családoknak akar kiadni, szeretnék bi­zonyos korrektívumot. Két, három, négy és négynél töhb gyermeknél megáll a progresszió. Én nagyon kérem a pénzügyi kormányzatot, tegye megfontolás tárgyává azt, hogy folyta­tódjék ez a progresszió az öt, hat és hét gyer­meknél is, hiszen, sajnos, nagyon kevés az ilyén magas gyermeklétszámmal dicsekedő család. A 36. § ugyancsak a családvédelem jegyé­ben íródott meg, itt találjuk azonban — megint nem akarok rátérni a részletezésre, hiszen unosuntig elmondották ezt már előttem — azt a bizonyos ominózus agglegény adót, a 30 éven felül lévő egyedülállók adóját, amely a jövedelemadó utáni 25% -ával nagyon szépen fest. Bár például Franciaországban csak 20% a jövedelemadó után fizetett agglegényadó, mégis tisztelettel kérem a kormányzatot, hagy ezen a téren tegyen olyanirányú intézkedést, hogy ezt a 25%-ot emelje fel. Azt hiszem, ezt felesleges bővebben indokolnom. A köztiszt­viselői társadalom soraiból kerültem ki és is­merém ennek a társadalmi rétegnek abszolút hazafias beállítottságát, mégis kérem, hogy méltóztassék megtalálni annak lehetőségét, hogy a köztisztviselő-agglegények ne bújhas­sanak ki még ez alól a kisméretű agglegény­adóztatás alól sem. Igen t. Ház! Át kell térnem egy másik problémára és ez a kisiparosprobléma. 1938-ban az adóhátralékokról egy rendkívül ér­dekes statisztikát volt alkalmam megszerezni. Ez a statisztika ugyanis azt mondja, hogy 1933-ban az iparos társadalom adóhátraléka 195%, a kereskedők adóhátraléka 173%, a föld­birtokosréteg adóhátraléka 169% és a háztulaj­ülése 19W április 26-ám,, pénteken. donosok adóhátraléka 118% volt. Mit jelnt ez, igen t. Ház? Azt jelenti, hogy a legsúlyosabb, a legnehezebb körülmények között él az a füg­getlen, hazafias és erős támogatásra méltó ré­teg, amelyet kisiparostársadalomnak nevezünk. Ezt a kisiparostársadalmat meg kell segítenie az ország törvényhozásának, mert ebből a tár­sadalmi rétegből kell nekünk kifejlesztenünk azokat a közép- és nagyiparoscsaládokat, ame­lyek az ország adópolitikájának legbiztosabb bázisai és támaszai. Pécsett élt egy ilyen cso­dálatos fazekas, aki kis műhelyéből génijével kifejlesztett egy olyan óriási ipartelepet, hogy az unokái már nagy kerámiai gyárakat igaz­gatnak. Mélyen t. Ház! Ez az a példa, — és ez a példa nem sporadikus — amely után indulnunk kell, hogy ezt a társadalmat megsegítsük. En­nek a kisiparostársadalomnak a megsegítését célozza az a nagyon mély szociális elgondolása 21. §, annak is a (4) bekezdése, amely ki mondja azt, hogy a 65 éven felüli iparosok adóját a felére mérsékli. Nagy örömmel fogad­tam a javaslatnak ezt a rendelkezését, mégis, ha a statisztikát nézzük, akkor azt látjuk, hogy az ország összlakosságának 6*3%-a van 65 éven felül, a 60 éven felüliek aránya pedig csak 3'4%-kal több ennél az ország egész lakosságára vonatkoztatva. Ha tehát ezt arányosítjuk a kisiparosokra, — és itt én azt kérném, hogy ez a kedvezmény necsak a kisiparosokra, hanem a kiskereskedőkre is. terjesztessék Jki — akkor aránylag nem túlnagy megterheléssel elérjük azt, hogy iparos- és kereskedőtársadalmunk­nak olyan segítséget nyújtunk, amely szorgal­mas életének végét, ha nem is megaranyozza, de javítja ennek a rendkívül értékes társa­dalmi rétegnek életszínvonalát. Ennek az általam dicsért 21. Vnak (4) be kezdése azonban sérelmes a kisiparosságra, sé­relmes pedig azért, mert amikor egy kisiparos a műhelyében lakik, tehát ha olyan szegény, hogy nem tud külön lakást tartani magának, akkor nem tartom indokoltnak azt, hogy ezt a műhelyt, mint lakást, íkülön megadóztassuk. Kérem a pénzügyi kormányzatot, tegye megfontolás tárgyává az özvegyi jogon vaio iparűzést is. Amikor az iparos kidől az élők sorából és odaáll az özvegye, hogy folytassa azt a kisipari üzemet, hogy az életét tovább tudja tengetni, akkor természetesen ő maga nem tudja pótolni az elhalt családfőt, a legtöbb esetben új segédet kell fogadnia. Kérem, mél­tóztassék megtalálni a lehetőségét annak, hogy az új segéd után adómérséklésnek legyen helye. Ugyancsak áll ez a kérésem a rokkant ipa­rosokra. Annak a rokkant iparosnak, aki az egészségét áldozta fel a hazáért, aki a munka­képességének egy hányadát fizette le adóban, szintén segédet kell tartania. Errenézve is ké­rem a pénzügyi kormány jóindulatát, hogy ez is vétessék figyelembe az adózásnál. Rendkívüli sérelmesnek tartja az iparos­ság a 18. §-t, amely kimondja, hogy a nyers be­vételhez számít az az évközben termelt ipar­cikk is, amelyet az év végéig az iparos nem tud eladni. Ez egyrészt a következő évben kétszeres adózást vonhat majd maga után. másrészt pedig, különösen a divatcikkeknek az értéke, egy év letelte után sokszor 50—60%-kai is esik, úgyhogy az iparos árle­szállítással kénytelen elkótyavetyélni azt az árut, amelynek teljes értéke után adózik. T. Ház! A pécsi Baross Szövetség kérését tolmácsólom itt, amely szövetség egy nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents