Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

Az országgyűlés képviselöházúnak 102. érdekes és értékes gondolatot vetett fel. Azt mondotta ez a tisztes társaság-, hogy amikor a kormányzat a házadómentességekkel arra törekszik, hogy új adóobjektumok tömegét létesítse, akkor tegye meg a kormány azt is, hogy adómentességgel átsegítve a kezdet nehézségein a kezdő iparost és kiskereskedőt, azt olyan helyzetbe hozza, hogy a társadalomnak főleg az adózás szempontjából igen hasznos tagja lehessen. Mélyen t. Képviselőház! Még a 41. §-hoz szeretnék hozzászólni, a felfedező eskühöz. A felfedező eskü igenis, annak ellenére, hogy az érdekeltek rendkívül kapálóznak ellene, mégis kezdő lépés ahhoz, hogy az adómorál helyreálljon, ezért én ezt etikai szempontból a legteljesebb mértékben helyeslem. Nem akarom indokolni, csak egyenesen előadom a következő kérésemet: Méltóztassék bevenni, majd a törvényszövegébe, hogy a zsidóság, különösen az újonnan hozzánk kerülő ortodox zsidóság, rituális esküt tegyen a felfedező eskü alkalmával. (Derültség. — Csoór Lajos: Maceszt!) Amikor a kormányzat részéről látom a törekvést minden irányban arra, hogy fokozatosan és lépésről-lépésre a szociális törvények tömegét iparkodik beállítani az ország jólétének: emelésébe, s amikor látom, hogy azon a szép klaviatúrán, amelyen a kormányzat játszik, most a megfelelő billentyűt ütötte le a családvédelem érdekében, és ez az egy húr szépen szól, akkor ezt a javaslatot a legteljesebb bizalommal a pénzügyi kormányzat iránt elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Mocsáry Ödön jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A mai napon elhangzott két kormánypárti, illetőleg a javaslatot támogató felszólalás lényege az volt, hogy nem kívánhattunk egy átfogó és nagyobbszabású adóreformot, mert ennek ma nincs meg az alkalma, ideje és kivihetősége. (Müller Antal: Nem alkalmas idő!) A felszólalások másik lényeges tartalma pedig az volt, hogy ez a javaslat, amely előttünk fekszik, lépésről-lépésre viszi előre a dolgokat (Müller Antal: Igaz!) és nagyon szépen szól az a húr, amelyet most a pénzügyminiszter úr ennek az a dó javaslatnak előterjesztésével a megfelelő billentyű leütésével megszólaltat. Ezzel szemben mi, ellenzékiek, kénytelenek vagyunk és magam is kénytelen vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez a javaslat inkább ne jött volna. (Ellenmondások a jobboldalon.) Inkább ne jött volna az adózók szempontból. Elhiszem, hogy a kincstár szempontjából kívánatos volt, mert nagymértékű adóemeléseket tartalmaz (Szakáts Pál előadó: Már ahol!) és nagymértékű bevételi forrásokat fog megnyitni, de az adózók szempontjából igaza van annak az öreg* szigetszentmiklósi parasztnak, aki azt mondotta, hogy ne bántsák az urak az adót, mert ha hozzányúlnak, akkor az csak több lehet. (Derültség.) T. Ház ! Ezzel a javaslattal is Ibeigazolódott, hogy hozzányúltunk ehhez a kérdéshez, de ebből ránk, adózókra, semmi

r haszon nem háramlik, ellenben nagy kár háramlik ránk, mert ha most ezt az adójavaslatot elfogadjuk és ez törvénnyé válik, akkor megint el fog múlni 10 vagy esetleg 15 esztendő, amíg úíra egy ilyen nagyobbszabású reformkísérlet fog idekerülni, tehát ugyanannyi ideig fogjuk nyögni ennek az adójavaslatnak a hátrányait, ülése 19UO április 26-án, pénteken. 391 mint ahogyan az előző adóösszeállításokban foglalt szabályok hátrányát eddig is szenvedtük. T. Képviselőház! A kormány azzal az intencióval jött és már az előző kormány is azt hangoztatta, hogy szociális adópolitikát akar folytatni, vagyis a gyengébbek válláról az erősebbek vállára akarja áttolni a terheket. Az, hogy szociális adópolitika, talán érthetetlennek tűnik fel, de nekem meggyőződésem, hogy tényleg az adópolitikával lehet a legjobb szociálpolitikát csinálni, mert az adópolitikával lehet kiegyenlíteni azokat a jövedelemeloszlási aránytalanságokat, amelyek az országban fennállanak és amelyek mindenféle elégületlen ségnek és társadalmi bajnak alapjai. Nem a nagy vagyonok ellen és nem is a nagy jövedelmek ellen zúgolódik a szegény és a vagyontalan ember, hanem azt kívánja, hogy a teherviselés arányos legyen: szegénységébe vagyontalanságához mérten csekélyebb ^adót fizessen, de vele együtt arányosan viseljék a terhet azok, akiknek vagyonuk és jövedelmük sokkal nagyobb. Ennek ; a szociális adópolitikának, ennek az adópolitikával megvalósítandó szociálpolitikának 'három alapelve van, amelyekre rátérek mélyen t. előttem szólott kormánypárti képviselőtársaim is. Czermann Antal igen t. képviselőtársam nagyon hozzáértő és komoly felszólalásából feltétlenül kicsendült az, hogy a legelső alaptétel volna a progresszivitás keresztülvitele. A mélyen t. államtitkár úr valósággal lesajnálta azt a véleményt, hogy a házadónál progresszivitást vezessük be. Czermann t. képviselőtársam bizonyítani akarta, hogy a földadónál nem lehet a progresszivitást keresz-' tülvinni. El kellett azonban mindenkinek ismernie azt, hogy a kereseti adónál érdemes és helyes volna a progresszivitás keresztülvitele. A földadó, a házadó és a kereseti adó a kereseti források megadóztatása. Nyilvánvaló, hogy a föld éppen olyan kereseti forrás, mint az ügyvédnek vagy az orvosnak keresete. (Szász Lajos államtitkár: Ott sem progresszív a kereseti adónál!) Éppen azért kell a progresszivitást megvalósítani mind a földnél, mind pedig a háznál, (Szász Lajos államtitkár: A tárgyi adónál és a személyi adónál?) a tárgyi adónál és a személyi adónál egyaránt, mert ezzel lehet kiegyenlíteni azokat az ellentéteket, amelyek az adómorál hiánya folytán jelenleg a személyi adónál, a jövedelemadónál nem foghatók meg. Bármit fog elkövetni a pénzügyi kormányzat és^ a pénzügyi igazgatás, bármilyen esküket kíván kivenni, akár rituális, alkar buddhista módon, (Derültség.) a jövedelemforrások teljes felfedése soha sem fog lehetővé válni. Ennek következtében a személyi adóknál bevezetett progresszivitást a tárgyi, a hozadéki adóknál is be kell vezetni, csak nem olyan mértékben és nem olyan emelkedő skála szerint, amint azt, mondjuk, a jövedelmi adónál bevezették. Teljesen indokolt és- észszerű az, hogy ha egy 10 holdas kisgazda kataszteri tiszta jövedelmének 20 százalékát fizeti adóiban, akkor egy 10.000 holdas gazda, ha nem is annak 40 százalékát, de bizoj nyos progresszió szerint többet fizessen földadó alá eső jövedelmiéből hozadéki adó címén. Ezt meg kell csinálni annál is inkább, mivel magának a kormányzatnak hivatalos statisztikai adatai azt mutatják, hogy a kisbirtok osztályozása, kataszteri tiszta jövedelme legalább r 50 százalékkal magasabb, mint a nagybirtok átlagos kataszteri osztályozása. A mélyen t._ államtitkár úr ezt talán nem akarja akceptálni, de az 61*