Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

380 Az országgyűlés képviselöházúnak 102, — Derültség. — Szász Lajos államtitkár: Jobb, mint ha az ellenkezőjét mondotta volna!) Az átfogó reform, indokait ott kell keresnünk, ahol a nemzet, illetőleg az állam életében ugyancsak átfogó változások következtek be. Ilyen átfogó reformra volt szükség az 1848-as átalakulás alkalmával, amikor a jobbágyság eltörlésével egyúttal a dikális adóztatást is meg kellett szüntetni és amikor az 1848:

VIII. tc.-ben a nemzet az egyenlő és arányos teherviselés elvét mint az új adórendszer alapját kimondotta és azt törvénybe iktatta. Amikor erről a nagy átalakulásról beszélek, akkor nem tehetem, hogy meg ne emlé; kezzem gróf Széchenyi István személyéről, aki első úttörője és harcosa volt az arányos adóztatás elvének és aki ezt a népszerűtlen feladatot a saját osztályával szemben is vállalta. Vállalta azért, — és itt saját szavait idézem — mert érezte, hogy »minden nép az adó közös viselésének, ez egyesítő erőnek köszöni nemzetté való alakulását«. Érezte, hogy a nemzetté alakulásnak előfeltétele az arányos adóztatás elve és ezért habozás nélkül vállalta azt a terhet. Ezért tartom őt, mint fináncember is, a legnagyobb magyarnak. A második adóreform 1875-ben következett be, amikor a gazdasági élet fejlődése, a népesség szaporodása, az ipar előretörése egyrészt új adóforrásokat nyitott meg, másrészt pedig az államra újabb terheket rótt. Ennek megfelelően fejleszteni kellett adórendszerünket és ekkor történt a, hozadéki adók kiépítése. A további fejlődést az 1900-as évek hozták meg, amikor a koalíciós kormány iparfejlesztési programmja, a nemzet gazdagodása, a városi élet lendületes fejlődése immár az adórendszer kiépítésének befejezését, a jövedelmi adó megteremtését tette kívánatossá. Ez a nagy Wekerle Sándor érdeme, aki 1909. évi adóreformjában igyekezett egyrészt a hibákat orvosolni, a kisebb osztályok terhét csökkenteni és azokat az első- és másodosztályú kereseti adóval, a családtagok adójának eltörlésével részben teljesen kikapcsolni, másrészt a nagy kiegyenlítő jövedelmi adó behozatalával az arányosabb adóztatás elvét megvalósítani. T. Ház! Az eddigi adóreformok tehát olyan komoly átalakulások nyomán keletkeztek, amelyekről el kell ismernünk, hogy lényeges változások voltak és amelyekhez még adórendszerünk modern alapokon való teljes kiépítésének szükségessége fűződött. Vannak más körülmények is, amelyek az adóreformot szükségessé teszik. Ilyen volt például a jugoszláv adórendszer esetében, amikor a jugoszláv állam megalakulásakor különböző adórendszerek alatt élő területek kerültek egy jogar alá. Nem volt könnyű ezt az új hozadéki adókra felépített rendszert megteremteni; 10 esztendő kellett hozzá, amíg ez megtörtént. Az adóreform szükségességének legtipikusabb példáját a Szovjet-Unió mutatja, ahol megszűnvén a magánkapitalista termelési rendszer, államkapitalizmus következett be és így magántulajdon hiányában az adóztatásnak sem volt semmi alapja. Viszont az állam terű; létén működő külföldi adóalanyok, külföldi polgárok ma is rendesen fizetik a kereseti és a jövedelmi adót. De azért senkise gondolja, hogy annak ellenére, hogy ilyen nagy átalakulás következett be az orosz gazdasági és társadalmi berendezkedésben, a Szovjet-Unió nem szed adót, illetőleg az adószedés felségjogát nem gyakorolja. Dehogynem! Az 1936. évi Sztalin-féle adórendszer bevezette a jövedelmi ülése 1940 április 26-án, pénteken. adót, amelynek négy kategóriája van. Az első kategóriába a munkások és alkalmazottak tartoznak, akik levonás útján fizetik ezt az adót. De továbbmegyek. Ugyanezeket a munkásokat még egy másik adóval, az úgynevezett kultúradóval is sújtják. Ennek a kultúradónak a hozamából építi meg a szovjet államrendszer a lakásokat. Mintha ez a szellem kisértene • most itt is, (Egy hang balfelől: A főváros!) amikor Budapest székesfőváros hasonló alapokon akarta ezt a kérdést megoldani. (Derültség.) Megállapítom, hogy a nagy átalakulás ellenére a szovjet államrendszer sem tudta a kapitalista gazdálkodás adóbevételét nélkülözni. Földadó is van, azt is fizetnek a kolhoszok és a nagy parasztgazdaságok. Nem kis probléma lehet kommunista alapon adót szedni! (Derültség.) Itáliában az állami 'berendezkedés is változott, a termelési rend erős állami irányítás alá került, de az olasz fasiszta államrendszer mégsem tudott egy új adórendszert produkálni. Nem tett mást, mint régi, 80 esztendős adórendszerét kiegészítette, a föld-, a ház- és a kereseti adóhoz odaapplikálta a kiegyenlítő jövedelmi adót, ezt még megfejelte egy pótlékkal, amelyet elnevezett, hogy népszerűbb legyen, agglegényadónak. Ezzel be is fejeződött a fasiszta államrendszer adópolitikája. Az 1934-ben végrehajtott német adóreform ugyanezt a példát mutatja, pedig a kísérő iratban, amely a törvény megjelenését követte, hangsúlyozta, hogy az egyszerűsítés mellett az adórendszert a nemzeti szocialista népesedési, szociálpolitikai és gazdaságpolitikai felfogáshoz kívánja idomítani. Tehát egy változott állami és gazdasági rendszer követelte a maga jogait és mégis ha a reformot áttanulmányozzuk, azt látjuk, hogy e reform után is a német adórendszer legsúlyosabb faktora a jövedelmi adó maradt. Csak annyiban változott, hogy a termelést igyekezett előmozdítani és a családvédelmet valóban példaadóan erőteljesebbben érvényesítette. Lényegben nagy változást tehát a német nemzeti szocialista átalakulás sem tudott az adóreformok terén produkálni. Annál kevésbbé lehetne szó ilyesmiről nálunk, hiszen nálunk a reformok az alkotmányos tényezők közreműködésével és nem forradalmi íúton valósulnak meg ós nincs olyan nagy eltolódás sem az alkotmányos, sem a gazdasági rendben, amely a mi adórendszerünk átépítését indokolttá tenné. Ha mindezek ellenére adóreformról kívánna valaki beszélni, nem lehetne szó másról, mint arról, hogy^ az állam egy forrásból táplálkozzék, megvalósítsa az egységes egy adórendszert, vagyis vagy a fogyasztási, vagy pedig az egyenesadókra éoítse fel a maga adópolitikáját. Az angol példa mutatja, — ahol pedig egészen tökéletesen fejlesztették ki az egyenesadórendszert — hogy fogyasztási, közvetett adók nélkül nem állhat fenn az állam, Anglia adóbevételeinek egyharmadát — nem a máról beszélek — egypár évvel ezelőtt is a fogyasztási adók adták és fedezték. Viszont azt, hogy csak a fogyasztási és a közvetett ÍJ dókra építsenek fel egy rendszert, 'már antiszociális voltánál fogva sem lehet megvalósítani. Meg kell tehát maradnunk a vegyes rendszer mellett és meg kell nyugodnunk abban, hogy a mi adórendszerünk mai gazdasági rendünknek megfelelően jól van felépítve és hogy a pénzügyminiszter úr helyesen cselekedett, amikor a talán népszerű, de veszedelmes jelszót félretéve, egy átfogó adóreform helyett — amelyet nem is tartok meg-