Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

Az országgyűlés képviselőházúnak 1Ű2. valósíthatónak, hiszen senki sem mondta meg', hogyan kellene megvalósítani, hanem mindenki csak hangsúlyozta ezt az elvet -és jelszóvá igyekezett azt tenni — a szociális és családvédelmi szempontok honorálásával az adóztatás arányosságának elvét valósítja meg és adókezelési egyszerrűsítésre törekedett. Arról akarok most néhány szót szólani, hogy miképpen tudta a pénzügyminiszter úr adóreformjavaslatában ezeket az elveket megvalósítani. A földadónál a károk felsorolásában és a kár mérvíének meghatározásában jelentkezik az egyik reformintézkedés. Ezeket helyeseknek, Dóknak tartom és nagy köszönettel veszem. Mint borvidéki képviselő, külön is köszönöm a miniszter úrnak, hogy a szőlőnél a fagykár figyelembevételénél azt a régi és helytelen kitételt, hogy a fagykárt csak »a növényi élet megindulásakor« lehet figyelembe venni, mellőzte, mert hiszen a mostani tél, amikor sokszor az egyes tőkefej elfagyott, beigazolta, hogy valóban ezen a télen súlyos károsodással lehet és kell számolni. 1 A kerteket érhető elemi csapások felsorolásánál a miniszter úr a fagykárt is bevette. Jelezni kívánom azt, hogy ebben az évben irtózatos fagykárokkal kellett számolnunk. Budafokon és környékén, ahol egymillió őszibarackfa díszlik, amelyeknek évi hozama kilencmillió kilogrammra tehető, ezeknek egy része az idén elpusztult, a termése pedig nagyrészt elfagyott. A felsorolásban azonban nincsen benne a viharkár, a hótörés és a vadkár. Tudom, hogy nem népszerű gondolat az, amelyet most megpendítek, de amikor gyümölcstermelésünk hallatlan szép fejlődéséről és veszélyeztetéséről kell beszélnünk, akkor egészen ezt a kérdést nem mellőzhetem el. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak felvetem azt a régóta lappangó kérdést, hogy vájjon a vadtenyésztés és a vadvédelem mai helyzetében, a mai vadászati törvény fenntartása mellett (Ügy vari! Ügy van! a balodalom,.) lehet-e egyáltalában komolyan a gyümölcsfatermelés fenntartásáról és továbbfejlesztéséről beszélni? (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Nem becsülöm le^ azt a 10 millió pengőt, amelyet a vadtermelés az országban egy évben jelent, (Csoór Lajos: Nincs annyi! Sokkal kevesebb! — Meskó Zoltán: Sokkal kevesebb!) de ezzel szemben tisztelettel kérem, hogy senki se becsülje le azt. amit a gyümölcstermelés jelent az országban. A multévi adatok szerint 28,000 vágón gyümölcsünk termett, amelynek értéke 45—50 millió pengő, pedig a múlt évben alacsony árak voltak. Ebből 15'5 millió pengő értékű gyümölcs került exportra. Ha figyelembe veszem azt, hogy a széles néprétegek élelmezésénél milyen szerepet játszhatik a gyümölcs, mondhatnám júniustól egészen szeptemberig, akkor már egyszer szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel és meg kell azt oldani. Felfogásom szerint nem sokáig késhetik a vadászati törvény revíziója sem: mindenkinek el kell ismernie annak az elvnek jogosságát, hogy a vadtartást és tenyésztést ne mások költségére és kárára csinálják. T. Ház! Igen megnyugtató az a felhatalmazás, amely a törvényjavaslatban van és amely módot nyújt arra, hogy a miniszter úr bizonyos elemi csapásokat károknak minősíthessen. A reformmal kapcsolatban a földadónál még három pontot kell megvilágítanom. Az egyik az, hogy miért nem progresszív a földadó, a másik, hogy a földadóval kapcsolatban KÉPVISELŐ IIAZT NAPLÓ V. ülése 1940 április 26-án, pénteken. 381 a, miniszter úr eltekintett a pótlékolástól, a harmadik pedig egy egyszerűsítési gondolat, amelyet a miniszter úr figyelmébe kívánok ajánlani. T. Ház! A földadó progresszivitásáról mindig beszélünk és mindig hallunk jelszavakat. Neikem az a 'meggyőződésem, hogy ez nem lenne igazságos, eltekintve attól, hogy nem is le'het megvalósítani. (Csoór Lajos: Miért 1) Nincs is megvalósítva sehol a világon. A külföldi példák bizonyos mértékben irányadók lehetnek. Ott van például Hollandia példája: ott is teljesen azonos alapokra van felépítve a földadórendszer, mint Magyarországon, azzal az eltéréssel, hogy míg náluk a földadó kulcsa 4'86%, addig nálunk 20%. A földadó a kataszteri tiszta jövedelemre van felépítve. Megengedem, hogy a kataszter kiszámításánál, időnkénti felülvizsgálatánál lehet segíteni. De nem erről van szó, hanem, a rendszerről magáról. A földadó hozama tehát a föld ^minőségétől függ és függ a természeti körülményektől, amelyek a termést befolyásolják és egy bizonyos átlagot produkálnak. Tulajdonképpen ez az átlagterméshozam az alapja a földadónak. Hogy mekkora a föld, annak erre alapjában véve semmi befolyása sincs. A progresszivitás az lenne, hogy a nagyobb föld nagyobb földadót fizessen. A földadó rendszere, a földdel való kapcsolat, a termelés gondolata a földnél teljesen kizárja ennek az elgondolásnak a megvalósítását. A földadóinak kiegészítő része a jövedelemadó s a progresszivitásnak ott kell kifejezésre jutnia. Itt rá kell mutatnom arra, — éppen ag-rárol dalról hangzott el az a vád, hogy nem elég progresszív, tehát nem, elég súlyos a magyar földadó — hogy viszont vannak adórendszerek, amelyek a földből származó jövedelmet még a jövedelmi adó alól is mentesítik, annyira számoltak azokkal a folytonosan bekövetkező természeti csapásokkal, amelyek a föld jövedelmét veszélyeztetik. Ilyen rendszer van Bulgáriában, Lettországban és Németországban is a földből származó jövedelemből igen erős minimumot inente.siten.ek a jövedelmi adó alól. A másik gondolat, amint mondottam, az, hogy bár ,az elemi károk tekintetbevétele miatt ; bizonyos kiesés lesz, a pénzügyminiszter úr mégis mellőzte a földadó pótlékolását, noha itt is előfordulnak pótlékok, mint mindenütt. Különösen a, holland példát idézhetem. Hollandiában és Komániában a földadót erősen pótlékalják. Köszönöm a 'miniszter úrnak, hogy bár ilyen példák is lebeghettek volna előtte és bár bizonyos adókieséssel

t kell számolnia, mégis eltekintett a pótlékolástól. Harmadik gondolatom a törvényjavaslat egyszerűsítésére vonatkozik. Ahol t. i. nagyon elaprózódik a föld, ott a földadótételeket egészen kis összegekben vetik ki. Konkrét esetet is tudok mondani. Budafokon például 1—3— 11—12 és 16 filléres földadóelőírások vannak. (Csoór Lajos: Azok telkek!) Azt gondolom, mondjuk 50 fillérig vagy 1 pengőig, el lehetne tekinteni a földadó előírásától és ezeket a telkeket azért, hogy a vagyon- és jövedelemadónál ne essenek ki, külön telekjegyzékben lehetne nyilvántartani. Ilyen módon az adminisztrációt lényegesen könnyíteni lehetne. Amint helyes elv az, hogy 2 pengőn aluli adótelekért nem lehet és nem kell végrehajtást vezetni; azt hiszem ilyen alapon az 50 filléres földadótételek előírását is mellőzni lehetne. 60