Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. tatn bátor adatokkal, számokkal mutatni rá arra, hogy azokat az elveket, amelyeket ennek a javaslatnak a hivatalos megállapítás szerint is szolgálnia kellett volna, ez a javaslat nem szolgálja teljes mértékben: bizonyos eseteknél, bizonyos rendelkezéseknél a múlthoz képest éppen a gyengébb gazdasági exisztenciák terhére visszafejlődést tapasztalunk. Ezen túlmenőleg különösen aggályosnak tartom azt, hogy az ország gazdasági életerejének fejlődésével arányban nem álló, már eddig is nagyösszegü terhek további fokozását jelenti ez a javaslat, ezért nem vagyok abban a helyzetben, mint más törvényjavaslatoknál voltam és ezt a javaslatot nem tudom általánosságban a tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés és taps balfelől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Czermann Antal. Elnök: Czermann Antal képviselő urat il leti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! Vásáry István előttem szólott t. képviselőtársam is és •a többi ellenzéki szónok is beszéde tengelyévé azt a gondolatot tette, hogy a törvényjavaslatban foglalt változtatások nem reform jellegűek. Vásáry képviselőtársam azt mondotta- hogy ő átfogó, gyökeres, valóságos, a rendszert gyökereiben megváltoztató reformot várt és Rapcsányi képviselőtársam is ilyen irányban tárgyalta a javaslatot. Matolosy képviselőtársamban volt annyi belátás, hogy az átfogó reform hangoztatása mellett elismerte azt, hogy a mai idők nem egészen alkalmasak ennek a megvalósítására, és éppen ezért megelégedett volna egy átfogó reformprogrammal is. T. Ház! Aki ebben a Házban az első között volt, akik a reformot követelték, az én magam voltam. 1935-től kezdve állandóan szőnyegen tartottam ezt a kérdést és most meglepetéssel látom azt, hogy amikor a javaslat elkészült és a Ház asztalára került, akkor bizonyos csalódás fogadja ezt a javaslatot. Vannak, — amint már jeleztem — akik átfogóbb reformot reméltek és vannak, akik a javaslatnak a személyekre vonatkoztatott hatását keveslik, akik azt remélték, hogy nagyobb adómérséklésről lesz szó, akik talán nem is képzeltek mást az adóreformban, mint egy adóelengedést. Beszédem előljáró részében kötelességemnek tartom, bár már egyszer régebben tárgyaltam ezt a problémát, mégegyszer tisztázni azt, hogy a mi jelenlegi adórendszerünk alkalmas-e annak a hivatásnak a betöltéisére, amelyet az ország pénzügyi szükségletei támasztanak vele szemben, és hogy egyáltalában a mai gazdasági helyzetben beszélhetünk-e egy átfogó reform komoly megvalósításának a gondolatáról. Én már 1937/38. évi költségvetési beszédemben kimutattam azt, hogy a mi -adórendszerünk Európa egyik leglogikusabban felépített rendszere. Lehetnek és vannak hibákba rendszeren belül, de alapjaiban a mi adórendszerünk teljesen megfelel mai gazdasági berendezkedésünknek. Jeleztem azt, hogy adórendszerünk három pillérre: a hozadék, a jövedelem és a forgalom megadóztatására van felépítve. A föld-, a ház-, a kereseti adó, a társulati adó a tiszta hozadékot adóztatja meg, az egy személynél egyesülő hozadéknak, a jövedelemnek megadóztatásáról a jövedelemadó gondoskodik, a forgalomban jelentkező adófizetési készséget a fogyasztási és a forgalmi adók adóztatják meg. T. Ház! Ez a rendszer egészen világosan van felépítve. Ha méltóztatnak a külföldi adóülése 19W április 26-án, pénteken. 379 rendszereket tanulmányozni, akkor arra a következtetésre fognak jutni, hogy legalább struktúrájában a mi adórendszerünk egészen világosan van felépítve, azért is lehet olyan könnyen kritizálni. Elismerem azt, hogy az arányokban hibáik vannak, sohasem vitattam az ellenkezőjét, sőt magáim mutattam rá arra, •hogy a közvetett adókból, a fogyasztási és forgalmi adókból származó közjogi bevételek túltengése káros és veszedelmes hatású — igazságtalansága mellett — a kevesebb teljesítőképességű népesebb társadalmi osztályokra és rétegekre. Rámutattam arra is, hogy nálunk a házvagyon szokatlanul van megadóztatva, ami egyúttal a család veszedelmét is jelenti, mert hiszen megdrágítja és megnehezíti az otthon alapítást, és rámutattam a falusi házak túlzott adóterhére is. Kifogásoltam az ingóvagyon igen mérsékelt részvételét a közteherviselésben és rámutattam arra, hogy adórendszerünk nem eléggé szociális, hiányzik belőle a. családvédelmi szempontok érdemleges honorálása és hogy kezelési rendszerünk túlságosan bonyolult, túlságosan nagy terhet jelent az^ adminisztrációnak, aminek az a következménye, hogy a nagyobb adóalapok kimunkálására nem jut elegendő idő. Van tehát itt orvosolnivaló elég anélkül is, hogy az egész adóépítményt le kellene rombolni. Azoknak, akik jelentős adómérséklést reméltek és vártak, csak arra hívom fel a figyelmét, hogy ez az adóreform bizonyára más képet nyert volna, ha nem ebben a fenekestől felforgatott gazdasági és háborús világban született volna meg. De ma, amikor nemcsak világnézetek, hanem nemzetek és népek is élethalálharcot vívnak és mi ennek a harcnak árnyékában jogos nemzeti aspirációink ki-' elégítését várjuk, jelentős adómérséklésről beszélni olyan elégglé el nem 1 ítélhető és rövidlátó önzés, amelyet úgy érzem, hála Istennek, a nemzet közszelleme nem tesz magáévá, ez távol áll tőle. Hol lehet tehát az adómérséklésnek jogosan helye? Csakis ott, ahol az adóteher aránytalanul nagy, ahol a gyengébb teljesítőképességű rétegeik összeroppanásával kell számolnunk és ahol nemzetünk és fajunk gyökerét, a családot kell megvédenünk. Az adóreform különben nem vonatkozhatik másra, — ezt tudomásul kell vennünk nemcsak magyar, hanem mindenféle külföldi viszonylatban is — mint az adóztatás aránytalanságainak felfelé való kiküszöbölésére. Ez történt a társulati adóreformnál is és itt is csak erről lehetett szó. Tudomásul kell vennünk, hogy amikor a beruházási hozzájárulással a nemzet tartalékainaik nagy részét már felemésztettük és felemésztjük, akkor a további, elháríthatatlan költségek fedezéséről máskép, mint új terhek megszavazásával, az adóreform ilyen irányban való fejlesztésével nem lehet gondoskodni. E mellett azonban éppen azért, mert új terhekről beszélünk, gondoskodnunk kell arról, hogy ezek az új terhek mielőbb az úgynevezett erősebb vállakra, vagy a nemzet vállaira háruljanak át s hogy mielőtt ezek itt jelentkeznéneik, igenis a gyöngébb vállak tehermentesítése kellő időben megtörténjék, nehogy ezek összeroppanjanak. (Malasits Géza: Minden miniszter ezt mondotta 16 év óta!) En majd a részletekben a váltót is bemutatom. (Az elnök csenget.) T. Ház! Átfogó reformról beszélünk. (Malasits Géza; Már Bud Dárius is megmondotta!
