Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

378 Az országgyűlés képviselőházának 102. zés. A múlt rendelkezésre tehát nem lehet azt mondani, hogy a gyengébbeket nem vette figyelemibe, csak az erőseiket tekintette értéknek, ahogyan az igen t. előadó úr előadása során jellemezte a múlt és a jelenlegi törvénynek, egymáshoz való viszonyát. Azt vártam volna, hogy legalább itt a házadónál olyan javaslat, olyan rendelkezés fog jönni, amely az ezer pengőn aloili bérjövedelmeket a házadópótléktól is mentesíti. Utalnom kell arra, hogy a kézműves iparosság érdekében itt több felszólalás hangzott el. A kézművesiparcsságnál a házbirtok szerzését az iparos öregkorára úgy tekintették, mint nyugdíjbiztosítást, hogy annak ja kis házínak bérjövedelmeiből a maga öreg napjaira megélhetést biztosítson, amikor már dolgozni nem tud. Nem méltányos tehát, t. Képviselőház, hogy egyrészt magasabb öszszegn — háromszoros-négyszeres — adóteheremelkedést rakjunk a nyakukba a múlt időkhözi képest és nem méltányos, hogy ez az általam említett helyzet a rendkívüli házadópótlékoknál honorálásra neon talált. De, t. Képviselőház, arra is rá kell nekem is mutatnom, amire Laky igen t. képviselőtársam már rámutatott: nem az igazságos adóztatási elv érvényesülésének biztosít« •feci clZ Et tervezet, amely a házadótételeket az egy- és kétszobás házaknál aszerint állapítja meg, hogy milyen lélekszámú községben van az a gyönge, szegény adóalany. Végeredményében egy világvárosnak perifériáin, nyomornegyedeiben lévő egy- és kétszobás lakásokban lakó egyének semmivel sincsenek kedvezőbb gazdasági körülmények között, mint az ötszáz lelken aluli községben lakók. Es itt azt hiszem, a pénzügyminiszter úr nem tartja fenn azt a kijelentését, amelyet — ha jól emlékszem — Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam észrevételei során tett, aki arra utalt, hogy egyik nanról a másikra annak következtében, hogy a lélekszámemelkedés a törvényes határt elérte, vagy a közület jellegében változás következett be, adóemelés történik ezeknél az egy- és kétszobás lakásoknál. Ekkor az igen t. pénzügyminiszter úr azt a kijelentést tette, — talán tréfásan — hogy ne alakuljon át várossá. Hiszen nem lehet komoly eél az, bogy a várossáalakulást, amely mégis a közületi élet fejlődését bizonyítja, adóügyi rendelkezésekkel igyekezzünk megakadályozni. Az igazságosság elve azt hozta volna magával, hogy a nyomorúságot egyformán méltányoljuk és egyformán értékeljük, akár kisközségben, akár naarvközségben, akár százezret megbaladó lakosú városban, akár világvárosban jelentkezik is az, De azt a rendelkezést is kifogásolnom kell, amely a szociális gondolattal — ennek keretébe a közegészségügy szolgálata is odatartozik — áll ellentétben s amely szinte bünteti felemelt adótétellel azokat, akik az egészségügyi kívánalmaknak jobban megfelelő épületet létesítenek, esetleg gazdasági erejüknek túlzott igénybevételével is. Ezt nem akadályozni, hanem egyenesen elősegíteni kellene. T. Képviselőbáz! A gazdasági élet ilyen nagyarányú igénybevételét nemcsak azért látom aggályosnak, amit elmondottam, haneni azért is, mert a gazdasági élet a mai rendkívüli körülmények között olyan formát mutat, amelyet talán kényszerűségből lehet fenntartani, de amely formának fenntartása ideál, elérendő cél nem lehet. Értem a kötött gazdasági rendszert, amelynek egyenes következménve az, hogy az adófizető alanyok száma csökken, erőtlenedik és azoknak a száma növekedik, akik a maguk megélhetésének biztosíülése 19hO április 26-án, pénteken. tását követelik az államtól azért, mert az ő gazdasági tevékenységük korlátok közé van vetve, saját kereső munkájuk útján való megélhetésük problematikussá van téve. Ez a helyzet annál is inkább figyelembe veendő, mert a kötött gazdasági rendszer folytán a, gazdasági életbe újonnan bekapcsolódott faktorok egyáltalában nem mutatják azt a r törekvést, hogy a közterhekben kellő módon részt kívánnának venni. Sőt, azt látjuk, hogy minden ilyen szerv részére a közháztartás megterheléseként jelentkező kedvezmények, kamatmentes kölcsönök és az adózásnál különös kedvezméuyek biztosítására vannak intézkedések. Befejezésül utalnom kell arra, hogy elismerem azt, hogy bizonyos mértékben a szociális igények és a családvédelem gondolatának szolgálatában is áll ez a törvényjavaslat. Ilyen például az a rendelkezés, amely a jövedelemadónál állapítható meg, azonban ez nem új rendelkezés. Ez a rendelkezés már megvolt az 1927:V, tc.-nek a jövedelemadóra vonatkozó rendelkezéseiben is. De megállapíthatom azt is, hogy az Í927:V. te. ilyen családvédelmi rendelkezésein túlmenő intézkedések és eredmények konstatálhatok ebben a javaslatban. Csak egy példát hozok fel. Az 1927:V. te. szerint <egy olyan családban, ahol hat vagy hét családtag van, a jövedelemadó összege — számításom szerint — 6000 pengő jövedelemnél 148 pengő, a javaslat szerinti rendelkezések alapíján ez leszáll 102, respektive 96 pengőre. Konstatálom tehát azt, hogy ebben a vonatkozásban és ennél az adónemnél valóban tovább fejlesztik az eddig is meg volt gondolat érvényesülését, azonban ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy más adónemeknél viszszafejlődést jelent a javaslat. Méltóztatnak em" lékezni arra, hogy a javaslatban az a rendel kezes van, hogy azoknak, akik jövedelemadót nem fizetnek, a földadóból, a házadóból és a kereseti, adóból minden gyermek után 5% kedvezményt nyújtanak. Ezt a múlthoz képest nem tartom elegeiídőnek, mert ha visszagondolok a békeidőre, akkor a III. osztályú kereseti adónál ugyanennek a gondolatnak jegyében tett reudelkezés szerint gyermekenként 10% volt a kedvezmény, igaz, hogy ez limitálva volt a kivetett adónak legfeljebb 40%-áig. É:i tehát arra vagyok bátor kérni a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ahol a mostani javaslatban a múlthoz képest visszafejlődés állapítható meg, — és ez különösen a házadó fix tételekben való megállapításánál mutatkozik a javaslatban foglalt adótételek ós a régebbi adótételek között, azonkívül a jövedelemadó alá nem eső, tehát legkisebb gazdasági exisztenciáknál a családi állapot figyelembevételének mértékét illetően tapasztalható — méltóztassék a javaslattal szemben a régi intézkedéseket hozni és azok rnegállaoításáí és elfogadását ajánlani a törvényhozásnak. T. Képviselőház! Befejezem felszólalásomat. Utalok arra, hogy a mélyen t. kormánynak már nem egy olyan javaslata volt. amelyet én ellenzéki képviselő létemre is elfogadtam az általános tárgyalás alapjául, volt ezek között olyan javaslat is. amely az adóztatásra vonatkozott és teher szaporodást jelentett, ezeknél a

( javaslatoknál azonban meg kellett állapítani azt, hogy a kitűzött és mindnyájunk által közösen vallott célt télies egészében szolgálták az irányban, legfeljebb a mértékben, a tempóban volt köztünk különbség, amenynyiben.mi többet kívántunk annak a célnak az érdekében és talán rövidebb idő alatt kívántuk. Enné! a törvényjavaslatnál azonban vol-