Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. Tisztelettel kérek egy félóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Vásáry István: Ez nem lenne baj, mondom, ha a gazdasági élet teljesítőképessége ennek megfelelő arányú emelkedést mutatna. Ha azonban azt veszem, hogy az 1930—31. évi állami zárszámadás tanúsága szerinti 708 millió pengő közjogi bevétellel szemben a legutóbbi zárszámadás már 811 millió pengő közjogi bevételt mutat, akkor megállapíthatom, hogy több mint 100 millió pengő emelkedés mutatkozik, ha azonban ezt a folyó évi költségvetéshez arányosítom, akkor megállapíthatom, hogy a lefolyt tíz év alatt körülbelül 400 millió pengővel emelkedtek a közjogi bevételek. Az a kérdés most már, hogy az ország gazdasági ereje lehetővé tesz-e reálisan ilyen mértékű emelkedést és lehetővé teszi-e még azt is, hogy továbbbi közteheremelkedések statuáltassak a most tárgyalás alatt álló javaslat következményeként. A. 708 millió pengő közjogi terhet hordozó mezőgazdaságunk termelési eredménye 1929benben 1660 millió pengő volt, az 1938-ban 1847 millió pengőre emelkedett, a gyáripari termelés értéke 1929-ben 2867 millió volt, ez 3050 millió pengőre emelkedett, a termelési értéktöbblet tehát 370 millió pengő, amivel szemben az adóterhei, a közjogi bevételek, tehát a terhek növekedése 400 millió pengőt tett ki. T. Ház! Én még a mai rendkívüli körülmények között sem tartom lehetségesnek azt, hogy ha az ország termelésében ilyen mértékű növekedés, ilyen erőgyarapodás megállapítható is, az teljes mértékben vagy azt meghaladó összegben köztartozásokra fordíttassék. Utóvégre a nemzet jövője a termelés eredményességének biztosításától függ és tisztában kell lennünk azzal, hogy egy nem rentábilis termelést injekciókkal fenn lehet ugyan tartani, azonban ez a nem rentábilis termelés az injekciókkal való fenntartás után nagymérvű kiesést fog mutatni és a gazdasági életnek az ilyenmódon való injekciózása nem jelent semmi mást, mint mesterségesen a természetes és racionális lehetőséget meghaladó mértékű munkára való serkentést, amely annál hamarabb való kifáradást fog eredményezni. T. Képviselőház! Az is kétségtelen, hogy a magyar gazdasági élet az utóbbi évtizedben igenis nagyon megfeszített erővel dolgozott, hogy ki tudja mutatni azt a termelési többleteredményt, amelyet számokkal voltam bátor itt illusztrálni. A valóságban azonban a munka, a termelés eredménye nagyobb kell, hogy legyen annál, amit ezek a számok mutatnak, amit igazol az, hogy az értékmérő, a nagykereskedelmi indexszámok az 1929. évhez képest csökkentett összegeket mutatnak, mert a mezőgazdaság és az állattenyésztés az akkori százas indexszámmal szemben csak 77*8, az állati eredetű termékek 67 *7V a mezőgazdasági ipar 95*7, az ipari anyago!k és termékek pedig 96-as indexszámot mutatnak. Ha tehát az ilyen csökkent értékek mellett a termelés össze<redménye mégis 'emelkedést mutat, ez azt bizonyítja, hogy máris fokozott ütemben dolgozik a magyar gazdasági élet és kérdés, hogy ennek a fokozott ütemnek akkor, ha annak eredményét teljes egészében kivonjuk a gazdasági életből, meddig fog tudni eleget tenni. Nem szabad azt sem felejteni, hogy termelésünk egész eredménye sem szolgál a gazülése 19W április 26-án, pénteken. 377 dasági élet intenzitásának növelésére. Nagyon jól tudjuk, hogy ipari termelésünk egy része a rendkívüli körülményekre tekintettel nem a gazdasági életet, hanem más, szintén nagyon fontos célokat szolgál. Ezt 'mindenesetre figyelembe kell venni akkor, amikor a gazdasági élet megterheléséről van szó. Az 1931. évi' nagy gazdasági válság hatásának ellensúlyozására annakidején két jelentős intézkedés inauguráltatott. Az egyik a takarékosság, a másik a közterhek növelése: az államháztartás bevételeinek gyarapítása és az államháztartás pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdekében. A takarékosságot illetőleg — nagyon helyesen — azt hangoztatták akkor, hogy az állandó tendencia fog lenni az állam pénzügyi gazdálkodásában, __ a tehergyarapodást eredményező rendelkezésekre pedig olyan kijelentések hangzottak el, hogy ezek átmeneti jellegűek lesznek. Ha összehasonlítjuk az akkori és az újabb költségvetéseket, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az állandónak jelzett takarékosság átmeneti és az átmenetinek jelzett teher emelkedés állandó jellegűvé vált, sőt ezzel a javaslattal még további teheremelkedéssel kell számolnunk. Mert ha ennek a javaslatnak vannak is olyan rendelkezései, amelyek bizonyos kategóriáknál tehercsökkenést jelentenek és ezt a javaslat indokolásában számszerűleg meg is mondja: a házadónál 1,200.000 pengő, a kereseti adónál 823.000 pengő, viszont más rendelkezések pedig ezt sokszorosan meghaladó teherszaporodásként jelentkeznek, amelyeknek számszerű összegét illetőleg nem találunk hivatalos nyilatkozatot, de a már eddig elhangzott felszólalások szerint 20—25 millió pengő körüli összeggel Ikell számolni. Még arra is rá kell mutatnom, hogy ennél a tehercsökkentésnél is vannak olyanok, amelyek a gyakorlati életben nagyon problematikus értékűek. Ilyen például az a rendelkezés, amely a 25 pengő kataszteri tiszta jövedelemig terjedő ingatlanok haszonbérlete után a kereseti adó" mérséklését jelenti abban az esetben, ha az illető a saját szükségletére termel. Az elv szerintem nagyon helyes, azonban kérdem, nem fog-e az ilyen kistermelőknek a. tekintélyesebb része termelvóuyeiből valamelyes részt — egy pár csirkét, néhány darab tojást és nem tudom miket — piacra vinni, amely esetben már ennek a rendelkezésnek alapján ezt a kedvezményt elveszti, tehát nagyon problematikussá lesz reá nézve ez a tehercsökkentési tendencia. Hasonlókén rá kell mutatnom arra is, hogy a házadóra vonatkozó rendelkezések sem elégíthetnek ki teljes mértékben és nagyon messze vannak attól a tehertől, amely terhet régebben viseltek az egy-kétszobás lakások tulajdonosai. Ha megnézem a régi házosztályadótételeket, akkor azt látom, hogv a k^'s- és nagyközségekben, amelyekben a lakásoknak egyharmada nem volt bérbeadva, az egyszobás lakások után 1 korona 60 fillért kellett fizetni, most nedig az 500 lakoson aluli községben lévő, földből vagy vályogból készült egy szoba után 4' pengőt kell fizetni. Az arány emelkedik aszerint, hogy hány lakosú községről van szó. ahhoz a tételhez képest, amely a békében érvényben volt. T. Képviselőház! Ez az egyik olyan eset, amelyre voltam bátor aliudálni, hogy visszafejlesztés a múlthoz kénest. Azt hiszem, hogy a múlt rendelkezése sokkal előnyösebb volt a kisgazdasági exisztenciákra, mint ez a rendelke-