Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-102

376 Az országgyűlés képviselőházának 102 sebb és hosszadalmasabb eljárásnak mellőzésével egyszerűen visszatartással intézhese el a kérdést. De olyasmit visszatartással igénybevenni megítélésem szerint nem lehet, amely a végrehajtás alól ki van véve, amelyre a végrehajtást korlátozó rendelkezések meg vannak állapítva. Mélyen t. Képviselőház! Ezek azok az esetek, amelyek tekintetében nem vagyok egészein megnyugodva, ha ezeknek az adóügyi rendelkezéseknek az érvényes jogszabályai nem egy szerves törvényben, ihanem a végrehajtó hatalom intézkedéseiben vannak összefoglalva. Amint említettem, vannak a javaslatban rendelkezések, amelyek az arányos adóztatás elvének érvényesülését szolgálják. Említettem azonban azt is, hogy ezek a rendelkezések nem elégítik ki azt az igényt, amelyet joggal támaszthatunk a javaslattal szemben. Nem tudom az arányos adóztatás elvével öszeegyeztetni példa ni azt, hogy a vállalatok társulati adója után 40%-os pótlékot kell fizetni, a társulatok alkalmazottainak kereseti adója után pedig kétes félszeres pótlékot. Nem tudom összeegyeztetni az arányos és igazságos adóztatás elvével azt sem, hogy milyen arány van az egyenes adó, az állam adóbevétele, azután a forgalmi és fogyasztási adók tekintetében. Az 1914/15. évben a költségvetés tanúsága szerint a közjogi bevételeknek csak 25%-át tették a forgalmi és fogyasztási adók, 1929-ben, azonban már 26.6%-ra, az 1939/1940. évi költségvetésben pedis 28.3%-ra emelkedtek. Ennek az antiszociális, bár elismerem állampénzügyi szempontból igen kiadós és részben könnyen kezelhető adónak ilven mérvű emelkedése akkor következett be. amikor a leggyengébb társadalmi rétegek anyagi ereje fogyatkozást, jövedelme csökkenést mutat. Csak arra vagyok bátor hivatkozni, hogy az ezt a fogyasztási adót legnagyobb összegében fizető ipari munkásság és más hasonló jövedelmű kategóriák jövedelme igen lényeges esést mutat. Egy ipari szakmunkás átlagjövedelme 1929-ben 2.018 pengőt, 1938-ban pedig, annak dacára, hogy a közbeeső évekhez képest emelkedést kell konstatálni, csak 1.714 pengőt tett ki. Érthető ilyen helyzetben, hogy menynyivel súlyosabb volna, hogyha még ugyanolyan arányú fogyasztási- és forgalmiadófc is rónának erre a nagylétszámú munkásrétegre és mennyivel súlyosabb terhet jelentene az, hogy, ha ezeknek a köztartozásoknak az aránya ilyen nagymérvű eltolódást mutatna, amely e csökkent jövedelem aránylag, relative nagyobb mérvű igénybevételét jelentené. De arra is voltam bátor mar hivatkozni, hogy például a cukoraclo, amely 3914-ben 69 millió korona volt. most 64 millió pengő, az ásványolajadó. amely 18 millió korona volt, most 28 millió pengő, a só jövedék, amely 38 millió korona volt, most 30 millió pengő. Ez megint olyan aránytalanságokat mutat, amelyekre vonatkozólag feltétlenül korrekciót várt volna az ország; közvéleménye éppen azon gondolatnak jegyében, amelyet annyiszor hallunk hangoztatni: a szociális gondolatnak jegyében^ az elesettek, .a tehetetlenek, a gyengék érdekeinek nagyobbmérvü figyelembevétele, terheiknek jelentős méretű csökkentése irányában. Szó volt arról is, hogy ez a javaslat menynyire szolgálja a progresszív adózás gondolatát és célját. Elismerem azt, hogy ezirányban is van a javaslatban intézkedés — a jövedelmi adót illetően, elismerem, hogy a progresszivitás elvének nagyobmérvű érvényesítése történt a nem nagyon régen letárgyalt társulati adó jaülése 19UO április 2G-án, pénteken. vaslatban és megvan ez az alkalmazottak kereseti adójánál is, kérdem azonban, hol van a. progresszivitás az általános keireseti adó alá eső jövedelmek megadóztatásánál, a házból és a földből folyó hozadék megadóztatásánál? Az egyik vonatkozásban Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam rámutatott arra, milyen nagy aránytalanság konstatálható a kis- és középbirtok és a nagybirtok földadó terhei tekintetében. Ennek az aránytalanságnak a kiküszöbölése sem elegendő szerintem, hanem érvényesülni kellene a földadó kulcsának megállapításánál is & progresszivitásnak és a. nagyobb kataszteri tiszta jövedelmek adókulcsának emelkedőnek kell lennie a kisebb kataszteri tiszta jövedelmek megadóztatásához, megállapításához képest. Mélyen t. Ház! Azt hiszem, Ronkay Ferenc igen t. képviselőtársam részéről elhangzott B.Z. a kijelentés, hogy a pénzügyminisztérium már intézkedéseket tett a kateszteri tiszta jövedelem aránytalanságainak megszüntetése tekintetében. Nem vonom kétségbe ezt az intézkedést, nem vonom kétségbe a célt sem, amelynek érdekében történt, de megint egy konkrét esetre vagyok bátor utalni, amikor annak az aggályomnak adok kifejezést, hogy ennek az eljárásnak a során még jobban meg fog látszani az a betegség, amelyben az adó szenved és amelyet a testi betegség analógiájára adóelefantizmusnak lehetne nevezni, hogy tudniillik az adó mindig csak nő. ez a nagy betegsége van és ezt minden egyes ilyen intézkedés után az életben tapasztalni lehet. Az 1909:V. te. módot adott arra Debrecen városának, amely aránytalanul magas kataszteri tiszta jövedelmekkel van megterhelve, hogy ennek a revízióját kérje. A revíziót végre is hajtották és az eredménye az lett, hogy bár az említett törvény a földadó kulcsát 25%-ról 20%-ra szállította le, ezzel az alacsonyabb földadókulccsal is a revízió után Debrecen város földadója körülbelül 30 %-al emelkedeitt. Ilyen revízióra igazán nem vár senki és biztosítékot szeretnénk abban az irányban, hogy a revízió valóban a meglévő terheknek arányos elosztását fogja jelenteni, nem pedig azt, hogy egy vagy más okból az alacsonyabb kataszteri tiszta jövedelmű ingatlanoknak adóalapját emelik és ezzel újabb adóterhekkel sújtják ezeket az ingatlanokat. Mélyen t. Ház! Az arányos adóztatás tekintetében^ utalnom kell arra, hogy az arányos adóztatás elvének nemcsak az egyes termelési ágak közt kell érvényesülnie, hanem meg kell lennie az egyensúlynak a köztartozások és az ország gazdasági, életereje, teljesítőképessége közt. Itt van az én legnagyobb kifogásom a javaslattal szemben. 1914—15-ben, tehát a háború előtt készült utolsó, de már a világháború jegyében álló költségvetésben Nagy-Magyarország közjogi bevételi terhe 1003 millió aranykorona volt. Ezzel szemben az 1939—40. évi állami költségvetés már 985 millió pengő közjogi bevételt irányzott elő, de ez még nem az egész teher, mert legalább öt esztendőn keresztül figyelembe kell venni a iberuházási hozzájárulásnak egy évre eső részét, ami a gazdasági életet terheli, 125 millió pengőt, tehát ma már Csonka-Magyarország közjogi bevételei felette vannak Nagy-Magyarország bevételeinek. Ez nem lenne baj abban az esetben, ha a gazdasági életereje, teljesítőképessége megadná a lehetőséget arra, hogy ezeket a nagy terheket az egyes magángazdaságok anyagi erejéneK aránytalan igénybevétele nélkül lehetne megállapítani. ,