Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

áÖÖ Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 19 W április 25-én, csütörtökön. órákra lehet kibérelni. (Bródy Ernő: Mit csinál? — Kéthly Anna: Aláír!) Hogy mit csinál?! Majd megmondom. Vannak azután olyan emberek, akik ezen a téren álláshalmozók. Vannak szerényebb igényűek, akik 500 pengő nél kezdik, de aztán hat ilyen állást szedtek össze maguknak, hat ilyen pótlékot szereztek. Ezek az úgynevezett díszgójok. (Derültség.) Ha megszavaztak itt a Házban egy törvényt, amely a zsidók gazdasági térfoglalását kívánta szabályozni, akkor ne méltóztassék ezzel egy olyan parazitarétegneik kereseti lehetőséget biztosítani, amelyre bizonyára nem volt gondjuk akkor, amelyet bizonyára senki sem akart felemelni, senki sem akart támogatni, Tessék megvizsgálni, megnézni a dolgot; én nem akarok itt különböző társadalmi állású embereket, neveket, rangokat és foglalkozásokat felsorolni, mert nem akarom az ügy kényesebb részeit érinteni, de aki ismeri ezt a kérdést, az tudja azt, hogy hányan helyezkedtek el a gazdasági életben a zsidótörvény rendelkezéseinek végrehajtása óta, akik azelőtt soha életükben nem foglalkoztak gazdasági kérdésekkel. A tisztviselő joggal mondja azt: kérem, mit csináljak, én 200 pengőt kapok, valami keservesen meg tudok belőle élni, csak az bosszant, hogy három úrnak havonta ki kell utalnom 500 pengőt, akik közül én csak egyet ismerek, az az egy bejön minden hónapban egyszer és aláírást ad a nyugtáikra, a másik kettőt még soha sem láttam. Miért kell ezt a rendszert fenntartani, miért kell egy ilyen lehetőséget biztosítani s a jövedelem- és álláshalmozást lehetővé tenni? Ha hoztak zsidótörvényt, tessék annak minden konzekvenciáját viselni, (Rapcsányi László: Az sem jó!) de ne tessék olyan lehetőséget biztosítani, amilyet itt egyesek akarnak szerezni. Egyesek előtt most új meggazdagodási lehetőség kínálkozik, egyik-másik Amerikát fedezte fel Magyarországon és olyan jövedelmet szerzett magának, amilyenről annak idején a hivatalfőnöke sem mert volna álmodni. (Rapcsányi László: Majd a harmadik zsidótörvény elveszi!) A házszabályok rendelkezései következtében nincs módomban indítványt beterjeszteni, de a miniszter úr figyelmébe alánlom a következőket. (Halljuk! Halljuk!) Az előadó úrnak módjában van ezt az általam javasolt módosítást beterjeszteni és én nem hiszem, hogy ez ellenkeznék a Ház véleményével. Ez a módosítás a következő (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Aki közszolgálatból, vagy^ elismert vállalati nyugdíjpénztárból nyugdíjat, vagy ezzei egyenértékű járandóságot kap, az esetben, na nyilvános számadásra kötelezett vállalat, vagy olyan munkáltató szolgálatába lép, aki közszállítással foglalkozik, ezen foglalkozása után bármilyen címen kapott jövedelmének 50%-át fizeti jövedelemadóba. Ha. pedig ezen jövedelemnek a nyugdíjjal számított együttes öszszege túlhaladja a nyugdíjazás napján kapott teljes fizetést és lakbért, úgy ezen az összegen felül a jövedelem 80%-a fizetendő jövedelemadóba. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki az 1939 : IV. te. képviselőházi benyújtása előtt vállalt alkalmazást.« En tehát nem kívánom sújtani azokat, akiknek a gazdasági életben van keresnivalójuk, akik hozzáértésükkel és szakértelmükkel hozzájárultak az ipar felvirágoztatásához. Én azokat az élősdieket akarom kiirtani, akiknek nincs semmi szerepük a magyar iparban, hanem akik csak közvetve folynak be, mégpedig drágítólag. Mert a munkástól ma elvárják, hogy bár a mezőgazdasági cikkek árai emelkednek, változatlan munkabér mellett dolgozzék és dolgozik is, vállalja a munkáját, többet, hosszabb ideig dolgozik. De kinek kéli megkeresnie ezeket a terheket, amelyek az üzemekre, a kereskedelemre, az egyes ipari vállalatokra hárulnak? A munkásnak kell ezeket megkeresnie. Ennyivel emelkedik az a rezsiköltség, amely állandóan ott lebeg az illető munkás előtt, hogy ezért nem lehet adni fizetésemelést, s ott szerepel a 'bérmegállapítóbizottságoknál is, mert az illető üzem ezért nem jövedelmező. (Rapcsányi László: Sok a kartelvezér! — vitéz Lipcsey Márton: Régente nem fájt ez ennyire! — Kéthly Anna: Régen nem hallott ilyet? — vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Kéthly Anna: Hát nézze meg az országgyűlési naplóban! — Zaj a baloldalon.) Ügy van! En nem vállalkozhatom arra, hogy felfrissítsem olyan emberek emlékezőtehetségét, akik rosszul emlékeznek. (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak személyes párbeszédeket folytatni. Peyer Károly: Én csak azt mondhatom, hogy ez a kérdés nem új probléma, ez a kérdés már itt volt ismételten, de hogy ez a kérdés most ilyen változat formájában jön ide, annak, azt hiszem, érdekességet ad az a körülmény, amelyet bátor voltam előadásomban felemlíteni. A kormánynak módjában van ezt a kérdést tisztázni. Méltóztassék minden nyugdíjas tisztviselőt fegyelmi felelősség terhe mellett felszólítani arra, hogy 8 napon belül tartozik nyilatkozni, hogy mely vállalatoknál, milyen összeg erejéig van érdekelve, vagy honnan kap a nyugdíjon kívül fizetést. Meg vagyoK róla győződve, hogy igen tekintélyes bevételt lehet itt elérni és ez lehetővé teszi az alkalmazottak külön kereseti adójának a megszüntetését, vagy leszállítását^ ezzel tehát azokon könnyítünk, akik valóban dolgoznak, akiknek valóban a keresetükből kell megélniök. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeiket bátor voltam a javaslattal kapcsolatban elmondani. Felhívom még a miniszter úr figyelmét, az ügynökök kereseti adójának kérdésére is. Méltóztassék 40%-ot levonni a kiadásokra. Aki ismeri ezt a szakmát csak megközelítőleg is, az tisztában van azzal, hogy sokkal nagyobb összeget tesz ki a készkiadás és nagyobb összegek merülnek fel, különösen most, amikor az ügyletkötések elé számtalan akadály gördül. Mivel a kormány intencióival ennél a törvényjavaslatnál nem értek egyet, a törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) ' Elnök: Szólásra következük a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Ronkay Ferenc! i Elnök: Ronkay Ferenc képviselő urat illeti a szó. I Ronkay Ferenc: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam nem fogadta el a javaslatot, az előtte felszólalt Thassy t. képviselőtársam pedig elfogadta. De az ő felszólalásával is foglalkoznom kell parlamenti szokás szerint, mert bár elfogadta a javaslatot, olyan parázs ellenzéki beszédet tartott, fercmunkának, tákolmánynak minősítvén az adóreformjavaslatot, hogy kénytelen vagyok felszólalására válaszolni. A pénzügyminiszter űr már az elmúlt év.