Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-101

Àz országgyűlés képviselőházának 1Ö1. folyamán megígérte, hogy iparkodni fog az adózás antiszociális neszein segíteni ési egy adóreformtörvényt fog beterjeszteni a képviselőiházban. Kétszaeres elismerés illeti a pénzügyi kormányt azért, hogy ilyen nehéz külpolitikai helyzetben is hozza mert nyúlni ehhez a kérdéshez, (Rapcsányi László: Kötelessége vált!) mert sohasem tudhatjuk, hogy az eljövendő hónapok mit hoznak. De kétszeres óvatossággal kell hozzányúlni egy oilyan reformhoz, amelynek abszolút, gyökeres reformtételei vannak, mert azok alkalmazása csak teljesen békés világban lehetséges. A pénzügyminiszter űr nem kockáztathatja meg azt, hogy egy új adórendszerrel jöjjön a képviselőház elé, mert hiszen annak kilátásai a költségvetés egyensúlyának fenntartása szempontjából bizonytalanok volnának, tekintettel a mai bizonytalan helyzetre. Méltóztassanak számotvetni azzal, hogy Európa háborúban áll és hogy ebben a háborús állapotban ia mi kis országunk nem lehet egy abszolút békés pont. Bár kormányunk bölcsesége távoltartotta tőlünk a fegyveres konfliktust, dte gazdasági vjonatk-ozáshan mi is bele vagyunk vonva a konfliktusba. Hiszen a gazdiasági blokád, amely bennünket is ér, feltétlenül érezteti hatását egész közgazdaságunkra. Ez a gazdasági blokád jelentkezik például a fémek vagy textilnyersanyagaink behozatalától való elzárkózásban, amely elzárkózás múlhatatlanul magával hozza 'bizonyos iparcikkek drágulását. Bölcs megfontolás vblt a piénügyi kormány részéről az, hogy ilyen viszonyiok között egy részleges reformhoz nyúlt csak hozzá és nem akart az adórendszer gyökeres megváltoztatásával foglalkozni, mert biztosítania kell azt, hogy az ország esetleges súlyosabb igénybevétele esetén is rendelkezésre álljanalk azok az összegek, amelyek szükségesek, így elsősorban a hadfelszerelés kérdése jön tekintetbe, amely országunk legfontosabb, vitális kérdés© a mai viszonyok között. A másik súlyos feladat, amely előtt a pénzügyminiszter úr álL a visszaszerzett és remélhetőleg még visszaszerzendő területeink berendezési költségeinek kérdése. Az ©lőttünk feikvő törvényjavaslat az egyepetöadóknak mind a négy tételén keresztül igyekszik a családvédelem gondolatát megvalósítani. Ellenzéki képviselőtársaim is lojálisán elismerték ezt a tételt és ezért elismerés illeti meg őket. Belátom azt is, hogy a kérdéshez nagyfelikészültséggel nyúltak hozzá, a legtöbb esetben azonban elmulasztották azt, hogy az ország költségvetése egyensúlyának fenntartása érdekében milyen tanácsokat adjanak a pénzügyminiszter úrnak, elleniben majdnem kizárólag arra az álláspontra helyezkedtek, hogyan lehet az adókat lefaragni. Mi bevalljuk, egészen őszintén, hagy ezzel a re form ja vaslattal nem adóelengedést célzott a pénzügyminiszter úr, ellenkezőleg, számít arra, hogy a költségvetés egy többletjövedelemhez fog hozzájutni. Ez a többletjövedelem körülbelül 20 millió pengőt tesz ki a számítások szerint, bár pontosan nem tekinthető át az a t tény, hogy a törvényjavaslatnak ezek a szociális és családvédelmi intézkedései milyen kihatást fognak gykorolni később a bevételekre. Ami az egyenesadó négy tételét illeti, a földadó kérdésével Matolcsy t. képviselőtársam foglalkozott igen intenzíven. Ugyancsak foglalkozott vele Peyer képviselőtársam is: és mind a ketten élesen szembeállították egymással a kisbirtok, valamint a középbirtok és a ülése 19ÁO április êo-ên, csütörtökön. 359 nagybirtok adózási kérdéseit. Ezek a statisztikák nyilvánosak, hiszen rendelkezésre álltak mindnyájuniknak. Tény az, hogy a kisbirtok szántóföldi kataszteri holdra számítva, nagyobb adót fizet, mint a közép- és a nagybirtok. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a nagybirtok és. a középbirtok jövedelmi adót is fizet, ami lényeíiresien hozzájárul az ő adózásának emeléséhez. (Szöllősi Jenő: Az nem mentség!) Es azonfelül, hogy jövedelmi adót fizet, területének jelentékeny része erdőkből, legelőkből, rosszul iovédelmező vagy néha jövedelmet egyáltalában nem adó területből áll. (Zaj. — Ehtiik csenget.) Nem tartozom a földbirtokosok irígylésreméltó osztályába és így nem szándékozom ezt a kérdést védeni, de el kell ismernem azt, hogy ha hiba van, akkor a hiba a régi kataszteri tiszta jövedelem megállapításában keresendő. (Szögi Géza: Ez igaz! Ügy van!) Tény, hogy ez 60—70 évre megy vissza és ezért a mai kormányt vádolni nem lehet. Ha jól tudom, 1876-ban vagy 1877-ben állapították meg legutóbb. A kormány azonban igyekszik ezen a tételen is segíteni és helyenkint a kataszteri jövedelem revízióját rendeli el. Bizonyos azonban, hogy a mai súlyos viszonyok között azt a nagyösiszegű kiadást, amellyel a kataszteri tiszta jövedelem teljes revíziója járna, a pénzügyminiszter úr nem állíthatja be az állami költségvetés kiadásai közé. Tudóin azonban azt, hogy tervei között szerepel és ha egyszer békésebb állapotokra fogunk virradni és /nyugalmasabb jövő elé nézhet az ország, akkor elkerülhetetlen a kataszteri tiszta jövedelem revíziója, akkor a pénzügyminiszter úr valószínűleg módot talál arra, hogy ezt a súlyos kiadást jelentő tételt bekapcsolhassa. A földadó kérdésében a pénzügyminiszter úr az elemi károk bejelentésének lehetőségét nagyon részletesen dolgozta ki. Ez mindenesetre megnyugvást jelent a földműves lakosságra nézve és jelenti egyúttal azt is, hogy különösen, a mai árvizes világban nagyon fontos, hogy ott, ahol ezek a kártételek igen jelentősek, részleges, néha teljes adóelengedésre számíthat a földbirtokos. Hozzájárul azonban ezekhez a nagy árvíz-kártételekhez az is, hogy változtak a művelési viszonyok, réteket és legelőket törtek fel és ma árvíz éri a szántóföldeket ott, ahol ezelőtt ezer esztendőn keresztül csak réteket és legelőket ért, a réteken - és legelőkön pedig az árvíz rendesen csak hasznos volt. ' Az egyenesadó második fontos tétele, a házadó kérdésében felhívom az igen t. Ház figyelmét arra, hogy az állami egyenesadóknak 371%-át fizeti be a háztulajdonos. Nagyjából megállapítható tehát, hogy nemzeti vagyonúnknak egyharmadát jelenti körülbelül a házbirtok, adója tehát jelentős tétele az állami költségvetésnek. Itt súlyos kifogások hangzottakéi egyes képviselőtársaim részéről a vályogházakrá kivetett adóval szemben és mintegy úgy állították be ezt a kérdést, mintha a vályogházak azért részesültek volna kedvezményben, hogy ezzel elősegítsük a vályogházak építéséi Távol állt a pénzügyi kormánytól ez a szándék, ellenben nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy az Alföld legnagyobb részén, de éppen úgy az eldugott hegyi falvakban is, a kisházak százezrei épültek vályogból és ezeknek a vályogházaknak adózását természetesen fixiroz-