Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-89

22 Az országgyűlés képviselőházának 8 (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Azt hiszem tehát, hogy a jövőre vonatkozólag e tekintetben nem lesz panasz. Annyiban természetesen igaza van igen t. képviselőtársamnak, hogy az ilyen költségvetésen kívüli pénzkezelés még akkor is helytelen, ha a számszék ellenőrzi, mert helyteleníteni kell ezt a rendet, az áttekinthetőség, az egység szempontjából is. (Ügy van! Ügy van!) Remélem azonban, hogy ez meg fog szűnni. A kiadási többletekkel foglalkozva előttem szólott t. képviselőtársam is kifogásolta — a honvédelmi célokra szolgáló 26 millió pengő kivételével — ezeknek magasságát, azt hiszem azonban, hogy ezek között a kiadási többletek között több olyan tétel található még, amelyet t. képviselőtársam valószínűleg szintén nem kifogásol. Itt van például — hogy csak néhány tételt említsek hamarjában — az ínségakcióra felvett — ha jól emlékszem — 3 millió pengő, a vetőmagakcióra felvett 1'5 vagy 2 millió pengő, s ha jól tudom, az utakra felvett 3 millió pengő, azután a kereskedelmi tárcánál az egyik repülőtérre felvett 1*5 vagy 2 millió pengő. A kultusztárcánál az elemi iskoláknál szintén van túllépés, ismétlem, öszszegszerüen nem tudom ezeket pontosan, de ezekből az összegekből is 10—12 millió pengő olyan túlkiadást lehet kihozni, amit kifogásolni voltaképpen alig lehet és amelyek egy részét még előre látni sefti lehetett, hiszen például az ínségakció és a vetőmagakció kereteit előre látni igazán nem lehet. (Czermann Antal: Ügy van!) T. képviselőtársam készletekről is beszélt. Nem tudom egészen biztosan, hogy ezt mire értette. Ha az ország közgazdaságára értette a dolgot, akkor tekintetbe kell venni ama készleteket is, — akár anyagokban, akár fizetőeszközökben, akár egyebekben — amelyek egyáltalán a magyar közgazdaságban vannak és feltalálhatók. Itt nem hagynám figyelmen kívül például a Nemzeti Bank készleteit vagy a gyárak ós vállalatok tulajdonában levő nyersanyagkészleteket sem. Ha azonban a zárszámadási és államháztartási készletekre vonatkoztatta megjegyzését,- úgy nézetem szerint elsősorban a pénztármérlegben szereplő pénztári készleteket lehet venni, amelyek 150—160 millió pengőre tehetők. — valamivel kevesebbre, mint az előző évben — és azután vannak bizonyos pénzkészletek egyes alapoknál is, amikre később leszek bátor áttérni. Nézetem szerint erre redukálható a kérdésnek ez a része. T. Ház! Áttérve már most egészen röviden az üzemekre, amelyekkel az előttem szólott t. képviselőtársam és az előadó úr is foglalkozott, ismételten felvetem azt a kérdést, nem volna-e kommerciális és gyakorlati a jelenleg egyes tárcáknál szereplő üzemekből külön üzemeket alkotni, értem êz alatt a szabadkikötőt és azokat iá hajózási vállalatokat, amelyeknél állami részesedésünk van, azután a most már megnagyobbodott só- és dohányjövedéket, az államnyomdát, hiszen például a selyemtenyésztés már úgyis évek óta önálló üzem. Igaz, hogy a selyemtenyésztés pénzügyi eredménye az 1937/38. esztendőben eléggé szomorú, de úgy vagyok értesülve, hogy itt is történtek bizonyos intézkedések és remélem, hogy a folyó év zárószámadásában már kedvezőbb képet fog mutatni, ez a honvédelmi szempontból is nagyfontosságú üzem. 9. ülése Í9J/0 március 5-én, kedden. , Feltűnő és egyes képviselőtársaimnak is feltűnt a Mávag.-nál történt nagy leírás, amit az előadó úr is megemlített. Számszerűleg kétségtelenül igen nagy a leírás, közel százmillió, azonban nem szabad elfelejteni, — és erre magam is tanú vagyok—'hogy a Mávag. mérlegkészítési módját úgy a zárszámadási bizottságban, mint itt a^ plénumban éveken át kifogásoltuk és igazán nem kellett jóstehetség ahhoz, hogy egy szép napon túl kell és túl kellett esni az operáción. Ez a leírás tehát, amely most ebben az esztendőben jelentkezik, tulajdonképpen sok esztendőből került össze és sok esztendőnek írandó terhére. Magának a Mávag.-nak pénzügyi eredménye kedvezőbb, mint az előző évben volt. Az előző évben, azt hiszem, 8 millió volt, most, 1937/38-ban, ha jól tudom, csak 4 millió volt a deficitje. Az Államvasutaknál is jóval kedvezőbb az eredmény az előirányzatnál. A magam részéről a jelen pillanatban csak annak a reményemnek . adhatok kifejezést, hogy az Államvasutak minél előbb heverje ki azokat a károkat és hátrányokat, amelyeket az elmúlt hetek hóviharai kétségtelenül okoztak és amelyeknek tanulságát, remélem, az egész vonalon le fogják vonni. Igen gyakran érintették — és teljes joggal tette ezt az előttem szólott képviselőtársam is — az alapszerű kezelés kérdését, amelyre most rátérek. Ami ezt illeti, nem akarom a t. Ház idejét túlságosan igénybe venni, ezért röviden csak annyit, hogy ha csak a 43 fontosabb alap- • nak zárszámadását nézzük és egészen elhagyjuk az alapítványokat és kisebb alapokat, akkor is azt látjuk, hogy ennek a 43 alapnak évi bevétele a zárszámadás szerint 140 millió pengő, kimutatott vagyona 370 millió pengő, — tehát több, mint az állami követeléseknek összege — és különféle címeken elszámolt tartozása, azt hiszem, 157—160 millió körül van. Annakidején 1931-ben a kormány azt a nyilatkozatot tette, — és erre még később újból rá fogok térni — hogy a különféle alapokat fel fogja számolni éppen a költségvetés egysége, áttekinthetősége és a parlament ellenőrzésének fokozása érdekében. 1931-ben ugyanis a kormány a Népszövetséghez intézett jegyzékének hetedik pontjában azt mondta (olvassa): »A magyar kormánynak szándéka, hogy a költségvetés egységét biztosítsa és hogy az általános költségvetésbe osszon be minden különleges alapot, amelybe közpénzek folynak be. Az állam által kezelt és ellenőrzött, de a költségvetés főösszegébe be atom foglalt egyéb alapokra vonatkozó részletes adatok a költségvetési előterjesztéshez fognak csatoltatni«. Az utóbibi — talán a Duna-hídalap kivételével, amely nem is egészen állami alap — folyamatosan meg is történik, tehát nem áll az, mintha az alapoknak költségvetését nem ismernők. Igenis ismerjük ezeket, az illető tárcák költségvetéséhez mellékletekként csatolva vannak, — azonban az alapok megszüntetésetekintetében az utóbbi években nem sok történt, ellenkezőleg, több újabb alap is kreáltatott, igaz, hogy egyesek törvény alapján krealtattak, de van olyan alap is, — mint például az önállósítás! alap — amelynek hasznosságát egváltalán nem kívánom kétségbevonni, amely azonban nem törvény alapján létesült. Mar most azt látjuk, hogy ennek a 43 fontosabb alapnak költségvetése mind bevételi, mind kiadási tekintetben olyan összegről szól, amely — azt hiszem — felülmúlja bármely egyes tárcának költségvetését is és jóformán alig van