Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-89

.z országgyűlés képviselőházának 89. ülése 19 UO március 5-én, kedden. 23 hozzászólásunk ezeknek az alapoknak költségvetéséhez mar csak azért sem, mert hiszen a zapzamadas hiteleltérési kimutatást nem közöl, a hitelatruházás, az alapok költségvetésének egyes tételei között igen gyakori és mindenfele tartozásra, elszámolásra bő alkalom nyílik, amellyel azután időnként élnek is. Azt hiszem, hogy igazán nem ártana ezt az alapszeru kezelest a lehető minimumra redakalni, a parlament ellenőrzési jogát ebben a tekintetben i

s hatékonyabbá tenni, mert e szerint a rendszer szerint hovatovább majdnem minden tárcának már meg is van a külön alapja, es azt hiszem, a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy a legtöbb tárcának külön céladója is lesz, ami a költségvetés egysége szempontjából s a teherviselés megítélhetése szempontjából nem kívánatos, (Czermann Antal: Ügy van!) eltekintve egyéb, mondjuk teoretikus mérlegelésektől és szempontoktól, amelyek a nemzetközi irodalomban ismeretesek. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy erre az aiapszerű kezelésre vonatkozólag talán egykét példát megint elmondjak, lehetőleg nem olyanokat, amelyeket a 'bizottságban felhoztam. Itt van a mezőgazdaság megsegítésére rendelt alap, a boletta-alapnak az utóda .^Mindenekelőtt szembeötlik, hogy ennek az alapnak 6ß millió pengő kiadási hátraléka van. Erre természetesen azt lehetne mondani, hogy ez a 66 millió egy olyan tétel, amely a közeljövőben, illetőleg a költségvetési év lezárását közvetlenül követő időben esedékessé válik, tehát kvázi tartalék, igei: ám, erre azonban tisztelettel azt válaszolom, hogy a mezőgazdaság megsegíté sere rendéit alap már régebben is megvolt, s más években is volt júliusban aratás és augusz tusban gabonaértékesítés. Hasonlítsuk össze tehát, hogy más években mekkora volt ez a kiadási hátralék, illetőleg a terhelő hátralék. Azt látjuk, hogy az előző évben 40 millió volt a 66 millióval szemben, 1935/36-ban 28 millió, 1934/35-ben 18 millió, 1933/34-ben pedig csak 6 millió. Kérnék egy félóra meghosszabbítást. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Gr. Esterházy Móric: A boletta-alap bevétele 100, 56, 61 és 62 millió pengő volt az említett években, tehát ez a kiadási hátralék százalékosan jóval alacsonyabb, mint 1938-ban. De itt van a vag-yonváltság-alap amely — elismerem — talán egyike a legkomplikáltabb ügyek nek, amely Magyarországon a pénzügyi igaz gátasban egyáltalában létezik és amelyet, azt hiszem, igen kevesen ismernek igazán alapo san; én semmiesetre nem. A vagyonváltságalapnál is — eltekintve attól a bizonyos értékpapír-tranzakciótól, amelyet a bizottságban tettem szóvá és ott meg is kaptam a felvilágosítást — van egy. tranzakció, ami világosan mutatja azt, hogy bizonyos kiadások vagy bevételek — ahogyan vesszük — a parlament hozzájárulása nélkül történnek és bizonyos fokig meglepetésszerűen hatnak. Tudniillik számadásban a 162. oldalon csodálatosképpen az ingatlanleltárnál találkozunk egy 2,170.000 pengős tétellel, a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap terhére. Tehát 2 millió a földművelésügyi tárca javára, ugyanannyi ingatlan vagyonszaporodás. Az első pillanatban meglehetősen lehetetlennek tűnik fel ez főképpen azért, mert ennek a kétmillió pengőnek az ellentételét az alap zárszámadásában külön nem lehet megtalálni, ez benne van tudniillik abban a 13 millió pengős globális összegben, amely a mezőgazdasági termények értékesítésének elő- mozdítására van felvéve. Mondom, ebben az összegben benne van ez a kétmillió pengő, de külön nincsen feltüntetve. Az ingatlanvagyonszaporodás azonban nem egyéb, mint 12 borpince megépítése az Alföldön. En is, mint borvidéki képviselő, nagyon szívesen hozzászóltam volna, hogy 12 vagy 20 borpincét építenek-e és hogy véletlenül az Alföldön építik-© valamenynyit, vagy pedig a Dunántúlra is kerül egy vagy kettő, (Ügy van! jobbfelőt.) avagy, hogy esetleg 200.000 pengő egy pincére sok és talán olcsóbban is meg lehet oldani a dolgot. Szóval nem is volt módunkban ehhez hozzászólni, eltekintve attól, hogy így közvetett úton a földművelésügyi tárca itt tulajdonképpen kétmillió pengős beruházáshoz jutott a boletta-alap terhére. Nem mintha sajnálnám, a legkevésbbé sem sajnálom ezt a kétmillió pengőt a földművelésügyi tárcától, ellenkezőleg, hiszen a szőlészetnél és borászatnál felvett öszszegnek egy tekintélyes része úgyis kamatokra megy, — régi, invesztícióknak alig nevezhető, de invesztícióknak nevezett kiadások kamatszolgálatára. Mondom, nem sajnálom ezt a kétmillió pengőt, sőt azt mondom, hogy ez helyes, de azt hiszem, legalább is éppen ennyire helyes lett volna, ha hozzászólhattunk volna ennek a mégis csak tekintélyes összegnek, ennek a kétmillió pengőnek beruházásához és a beruházás mikéntjéhez. (Czermann Antal: Ügy van!) Ezt csak utólag tudtuk meg, ez a 12 borpince sem szerepel itt név szerint, r ebben a tekintetben azonban külön voltak szívesek engem felvilágosítani. Tehát ez is egyik módja és egyik esete annak, hogy a parlament tudomása nélkül — mint láttuk ebben az esetben ~ elég tekintélyes beruházások is eszközölhetők. T. Ház! Amit előttem szólott t. képviselőtársam az önkormányzati testületek korpótlási vagyonáról, általábanvéve a kezelésről mondott, abban részben vele egyetértők, azonban lényeges javulás van

> ott a múlttal szemben. Most számszerűleg fejből nem tudom megmondani, de lényeges javulás tapasztalható. Az pedig, hogy azt az alapot természetben felosszák az egyes törvényhatóságok között, azt hiszem, eltekintve bizonyos közjogi nehézségektől, ez gyakorlatilag keresztül sem volna vihető és nézetem szerint mindenesetre sokkaj kevésbbé volna gazdaságos, mint a legkevésbbé gazdaságos aiapszerű kezelés. Még a szavatosságokra vagyok bátor rátérni egypár szóval. Ezek az összegek is örvendetes csökkenést mutatnak a múlttal szemben, hiszen 1931/32-ben 230 millió pengő körül mozogtak, 1937/38-ban pedig már csak 105 millió pengőre rúgtak. Itt méltóztassanak megengedni, hogy ismét a Népszövetséghez intézett és a Ház által is elfogadott jegyzékre utaljak, i annyival is inkább, mert Imrédy Béla igen t. képviselőtársam november 30-iki appropriációs beszédében is szóvátette ezt. A magyar kormány az előbb említett és már idézett jegyzéknek 10. pontjában azt mondja (olvassa): »Abból a célból, hogy a jövőben kölcsönöknek túlzott mértékben való igénybevétele elkerültessék, a magyar kormány szándéka a) biztosítani, hogy a pénzügyminiszter esetenként előzetes felhatalmazást nyerj en '. az országgyűléstől minden egyes szavatosságra, amelyet az állam a helyi hatóságok és félig közületi jellegű vagy magánintézmények kölcsöneiért vállal.« Itt még egyéb pontok is következnek, amelyek bizonyos fokig visszautalnak, de nem aka-