Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 10

Ô. ülése Í9W április 24-én, szerdáiu 335 v

an!) úgy, hogy a múlt évben kétszer vagy háromszor úgynevezett hamszterolás indult meg. Összeszedtek cukorkészleteket olyan háztartások is, amelyek eddig hónapról-hónapra vásárolták a cukrot, és összevásároltak igen nagy mennyiségeket; adatot természetesen nem tudok, de hallottam, hogy van háztartás, ahol mázsaszámra is van cukor. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a következménye volt az, hogy a cukorfogyasztás nagy mértékben emelkedett. A cukor jegy rendszer re csak a végső szükség esetén akartunk rátérni, igyekeztem ezt minél tovább tolni, mert az az egészséges állapot, ha a belföldi cukorfogyasztást minél nagyobbra fokozzuk, hogy a szegény emiberek is belekapcsolódihassanak ennek a nem csak élvezeti,, hanem a szervezet felépítéséhez szükséges cikknek a fogyasztásába. Meg kellett azonban állapítani, ihogy a cukorfogyasztás rohamosabb (mértékben emelkedett, mint indokolt lett volnai E tekintetben csak arra kívánok rámutatni, hogy például ez év februárjában a hazai cukorfogyasztás 1013 vagon volt, márciusban pedig 1595 vagonra emelkedett, tehát 50 százalékkal emelkedett egyik hónapról a másikra. Ilyen körülmények között nem lehetett mást tenni, mint a jegyrendszert bevezetni. A kérdés legigazságosabb megoldása ter; mészetesen vagy az lett volna, ha az eddigi fogyasztást vettük volna tekintetbe és azt mondtuk /volna: fez az 'ember például eddíig 10 kilót fogyasztott egy évben, most a felére szállítjuk le a fogyasztását, a másiknál ugyanebben az arányban szállítjuk le és így tovább, vagy pedig egyforma skálát állapítottunk volna meg az ország egész területére. (Helyeslés.) Képviselőtársaim is ezt említették. (Helyeslés és zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) T. Ház! A rendelet kiadásakor nemcsak a háztartási cukorfogyasztásra kellett gondolnunk, hanem gondoskodni kívántam arról is, hogy a Zöld-Keresztes ingyencukor-akciót továbbra is le lehessen bonyolítani, — ami különösen faluhelyen a szegény néposztály szempontjából igen nagy jelentőségű s ezért erre a célra épen úgy mint tavaly, most is 100 vágón cukrot tartalékoltam — továbbá ipari célokra is kellett bizonyos mennyiségű cukrot tartalékolni a munkaalkalmak biztosítása céljából is, és végül — mivel reméljük, hogy a rossz időjárás és a fagy ellenére is megfelelő gyümölcstermésünk lesz — a meglévő: készletből gondoskodni kellett befőzési cukorról is. Üjból hangsúlyozom tehát, hogy a készletek elosztásánál nemcsak a háztartások szükségletéről kellett gondoskodni, 'hanem biztosítani kellett megfelelő mennyiségű cukrot befőzésre, a ZöldKeresztes akció céljaira és ipari célokra is; ezeknek a tekintetbevételével kellett a rendelkezésre álló készletet elosztanom. T. Ház! Ami a fejadag kérdését illeti, eddig az volt a helyzet, hogy a budapesti fejadag — az ipari cukrot nem véve' tekintetbe — körülbelül évi 18—20 kilogrammot tett ki. Ezzel .szemben meg kell állapítanom, h )gy a vidéki városokban és falun a fejkvóta igen alacsony volt. Leszek bátor néhány adatot a t. Háznak felolvasni. Szegeden például a fejkvóta csak 1-170 kg volt, Komáromban 397 kg volt, Kecskeméten pedig az 1 kg-ot sem érte el. Földmíves népességünk, sajnos, igen kevés cukrot fogyasztott. Erre vonatkozólag nem áll teljes statisztika rendelkezésre, de a Stud-ban megjelent egy tanulmány erre vonatkozólag és ennek a reprezentatív statisztikának az alapján megállapíthatjuk, hogy a földnélküli mezőgazdasági munkások tejatlaga 125 kg volt, a gazaasagi cselédek lejadagja i:l4 Kg, a 0—o nomas kisbirtokosoké l'3ü kg, az 5—10 holdas kisbirtokosoké 2-99 kg, a 10—20 holdas kisbirtokosoké 3'09 kg, a 20—30 holdasoké 3'43 kg, a 30—50 holdasoké pedig 3-72 kg volt. Ha most a mezőgazdasági lakosság, tehát a mezőgazdasági munkásság, a mezőgazdasági cselédség és a legteljebb 50 noldas kisbirtokosok létszámát veszem tekintetbe, akkor, sajnos, csak lííiJO kg-os a fejadag, tehát igen alacsony. (Gr. Serényi IVIÍKIOS: .Nem. tuaiaK megvenni, mert drága volt!) Nagyon jól tudom, említettem is beszédem elején, hogy a cukor árának leszállítása következtében a cukorfogyasztás és a cukor eladás nagy mértékben emeiKeaett. (Maioicsy Mátyás: Meddig tagadta ezt a pénzügyminiszter úri) A helyzet az, hogy a vidéki átlagos cukorfogyasztás személyenkint havonta lö—17 deka örül mozgott. A jegyrendszer bevezetésévei 300 grammot állapítottunk meg, tehát ez az eddigi tényleges fogyasztásnak körülbelül a kétszeresét jelenti. Tekintetbe kell azonban venni szociális, gyermeknevelési és egészségügyi szempontból, hogy szükség van arra, hogy a gyermekeknek fejlődésük érdekében megfelelő cukormennyiséget biztosítsunk. Ezért vettem be a rendeletbe^ hogy a gyermekek 12 éves korig nagyobb adagot kapjanak. Hogy őszinte legyek, megmondom, jobban szerettem volna ha a gyermekek felneveléséhez és táplálásához szükséges nagyobb cukoiradagot nem 12 éves korig biztosíthattam volna, hanem magasabb korig, .azonban sajnos, készlet nem állott rendelkezésemre. Viszont az anyák részére 1.5 ki/Oj7^ammot állapítottunk meg, úgyhogy ha ezeket a mennyiségeket, szóval a 12 éven aluli gyermekeknek és az anyáknak juttatandó cukormennyiségeket tekintetbe veszem, akkor a vidéken rendelkezésre álló cukor fejenkint körülbelül 0.5 kilogrammot tesz ki. Nagyon jól tudom, hogy vidéken ez a rendelet sújtja természetesen a mezőgazdasági munkásságot is, de a mezőgazdasági munkásság és kisbirtokosság fogyasztása nem volt ennyi, ellenben sokkal jobban sújtja a vidéken lakó intelligenciát, amely intelligenciának, a földbirtokosnak, orvosnak vagy ügyvédnek a fogyasztása, ha falun lakik is, ugyanannyi lenne, mintha Budapesten laknék, úgyhogy de lacto — hogy őszinte legyek — ennek a rendelet nek ez tényleg hibája. Ezzel szemben a munkásság ós a mezőgazdasági népesség fogyasztási lehetősége most több, mini amennyit eddig fogyasztott. Vanak azonban bizonyos lehetőségek: ott van a méz és még más úton is pótolható a cukor. Tisztában kell lennünk azzal, hogy sajnos, minden jegyrendszernél bizonyos fokú láncolás következik be. Meg vagyoK róla győződve, hogy ennél a rendeletnél is ie^z bizonyom fokú láncolás. (Felkiáltások a baloldalon: Már meg is indult,!) Ha azonban a vidéken magasabb adagokat állapítottunk volna meg, a láncolásra még ivagyobb lehetőséget biztosítottaink volna. Csodálatos — és erre különösképpen rá kívánok m otrtni —, hogy a jegyrendszer életbeléptetése óta a vidéken olyanok is, akik eddig úgyszólván egyáltalában semmi cintrot nem fogyasztottak — értem ez alatt a községekben lakó cigányokat (Derültség.), akik ezideig igazán nem fogyasztottak cukrot —, most mind elmentek a cukor jegy ért és beváltották