Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-89

20 Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 19 A0 március 5-én, kedden. ügynél 5, a föl dmí vetésnél 10, a pénzügyminisztériumnál 74, a békeszerződések terheinél 2-9, az államadósságoknál 54, a népjóléti minisztériumnál 74, a postánál 2, a selyem tenyésztési! él 2 millió, tehát kereken 250 millió pengővel kevesebb. Ellenben más címeken több összeg fizettetett ki, éspedig az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnál 30, a belügynél 41, a külügynél 1'5, a miniszterelnökségnél 3. nyugdíjakban 54, a vasútnál 31, a vasgyáraknál 39, a honvédelmi tárcánál 43 millió, összesen 244 millióval több. Mélyen t. Képviselőház;! Előrebocsátom, hogy azt a 43 milliót, amely többletkiadásként a honvédelmi tárcánál jelentkezik, nem kifogásolhatja senki, bár ez nem valóságos 43 millió a honvédelem céljaira, mert belőle 17 és félmillió pengő a népjóléti tárcánál korábban kifizetésre került rokkantellátási díjaknak a honvédelmi tárcához való átutalása, úgy hogy végeredményében a hadsereg céljaira 25 millió többlet jelentkezik ebben a zárószámadasi évben. Meghajlok előtte; még ha nagyobb összeg lett volna, azt is szívesen vállaltuk volna. Érthető az is, hogy a vasútnál és vasgyárnál többkiadás van a gazdasági alimentálása és a ter-melő munka növelése szempontjából, amint az előadó úr is rámutatott és én is voltam bátor rámutatni, csak azt kell itt megállapítanom, hogy a meghozott arányoknak megfelelő 'bevételi többlet nem jelentkezik. És itt kellene kívánnom azt: történjék gondoskodás, hogy a bevételi többletek a ráfordított kiadások arányának megfelelő emelkedést mutassanak. Mélyen t. Képviselőház! Meg kell állapítanom azt, amit a mezőgazdaság részéről sajnálattal látok, hogy éppen ezalatt a lefolyt időszak alatt, amikor a mezőgazdaság igen súlyos helyzetben volt, a földmívelésügyi tárca hitele 10 millió pengő csökkenést mutat, szemben az ipari és kereskedelmi tárcával, ahol 30 millió pengős emelkedés mutatkozik. Éppen az előbb említett katonai érdekekkel kapcsolatban kell megállapítani azt, hogy a mezőgazdaság milyen áldozatokat hoz és visel, azt mondhatom, zúgolódás nélkül, az ország hadikészülődése érdekében, míg az ipar és kereskedelem hasznát látja ennek az állapotnak, (Gr. Esterházy Móric: Ebben igaza van!) úgy, hogy ezt egyesen ag-rárellenes irányzatnak kell tekintenem s kérnem kell azt, hogy az ország jövője érdekében méltóztassék sokkal nagyobb összeggel a mezőgazdaság-rendelkezésére állni a jövőben. Ez meg fogja hozna a hasznot a jövő biztosítása szempontjából. Végzem felszólalásomat. Helytelennek kell tartanom azt, hogy 54 millió pengővel nagyobb összegű nyugdíj fizettetett ki az 1937/38. költségvetési év során. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy 27 millió pengővel kevesebb jut a közoktatás céljaira. Még nagyobb sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy bár a belügyminisztérium költségvetési hitele 41. millió pengővel emeltetett fel az 1931. évihez képest és a szociális igéuyek kielégítése a belügyminisztérium hatásköréhe utaltatott, valóban 15'5 millió pengővel kisebb összeg fordíttatott szociális célokra az 1937/38. költségvetési évben, mint az összehasonlítás tárgyául tett 1931/32. költségvetési évben. Ezeknek a kifogásoknak őszinte, minden személyi célzattól függetlenül, tisztán a köz érdek szolgálata érdekében történt hangoztatása után meg kell vallanom, igen nehéz helyzetben éreztem másamat: mi legyen végeredményben a konklúzió a felmentés megadása vagy megtagadása tekintetében? És meg kell mondanom egy pár szóval, hogy az előadói javaslat elfogadása s a felmentés megadása mellett voltam kénytelen dönteni (Helyeslés.) annak a meggondolásnak alapján, hogy immár két esztendővel vagyunk utána annak a gazdálkodási évnek, amelyről szó van. Kifogásolni lehet, hogy ilyen későn kaptuk a jelentést, kifogásolom is, de már megváltoztatni nem tudom. Ennek az adott helyzetnek a tudatában és figyelemmel arra, hogy tulajdonképpen ma már nincsenek felelős állásban azok, akik ezt a gazdálkodást mint a kormány tagjai végliez vitték, nem tudnám lelkiismeretemmel semmiképpen sem összeegyeztetni azt, hogy olyan kormánytagoktól tagadjam meg a felmentést, — mert végeredményben azt jelentené ez — akik tulajdonképpen ezekért effektív felelőssé nem tehetők és másrészt figyelemmel arra, hogy ennek a költségvetési évnek a során kifogás alá nem eső jelentős törvényalkotások történtek, nem tudtam másként dönteni, mint úgy, hogy a felmentést megadom és az előadói javaslatot elfogadom. Helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Elnök: Szólásra kövekezik*? Nagy Ferenc jegyző: Gróf Esterházy Móric! j Elnök: Gróf Esterházy Móric képviselő urat illeti a szó. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam hosszasabban indokolta meg, hogy az előadói, illetőleg bizottsági jelentést miért fogadja el. Én, aki egypár év óta rendszeresen fel szoktam szólalni a zárszámadások tárgyalásánál, a jelen esetben igen röviden indokolhatom meg azt, hogy a bizottság egyhangúlag hozott határozatát és jelentését miért fogadom el: tudniillik azért, mert valóban azt hiszem és úgy látom, hogy ennek tárgyi előfeltételei minden tekintetben megvannak. I . '•• ; í ! Előttem szólott t. képviselőtársam nagy érdeklődéssel hallgatott beszédének egy-két részével nem érthetek egyet, Így mindenekelőtt azzal a megállauításával sem, hogy hiszen ma már nincsenek hivatalban azok a miniszterek, akik az 1937/38. évben az állam pénzügyeit vezették. Szerintem mindaddig, ameddig az országgyűlés a felmentvényt meg nenn adta, igenis felelősségre vonhatók, és a miniszteri felelősség tekintetében igénytelen nézetem szerint ebben a kérdésben sincs elévülésnek helye. Előre is bocsánatot kell kérnem a mélyen t. Háztól, ha némikép ismétlésekbe bocsátkozom, már tudniillik azoktól a képviselőtársaimtól kérek bocsánatot, akik a bizottságban szívesek voltak végighallgatni engem; ha azonban a jelen felszólalásom csak némikép hozzájárul ahhoz, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr a maga részéről is ismétlésekbe bocsátkozzék és a nagy nyilvánosságot ebben a Házban éppenúgy tájékoztassa, mint ahogy bennünket tájékoztatott a zárszámadásvizsgáló bizottságban, akkor azt hiszem, talán mégsem teljesen felesleges jelen felszólalásom. Mint az igen t. előadó úrnak igen részletes beszédéből hallottuk, — és éppen ezért meg is rövidíti az ő előadása felszólalásomat — az 1937/38. évi eredmény abszolút számszerűleg véve valamivel kisebb, mint az előtte lefolyt 1936/37. évi. Ez a csekély különbség azonban majdnem. 1400 milliónyi, ha jól tudom, 1380 millió, utalványozott kiadásokkal szemben teljesen elenyésző és percentualiter, a költségvetés volumenéére átszámítva meg igazán számba