Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

334 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19W április, 24.-én, szerdán. látástól vakulásig dolgozó magyar mezőgazda^ sági munkások és napszámosok vannak, úgy­hogy ezeknek a zöme a rendelet folytán har­madosztályú azaz utolsórendű magyar állam­polgárrá vált, pedig ezek végzik a legnehezebb és a legkeservesebb munkát, egy szociális ren­deletnek tehát ezek részére kellett volna biz­tosítania a legnagyobb cukoradagot. Azt mondják egyesek, hogy a falvakban azelőtt kevesebb cukor fogyott, mint amennyit most a rendelet folvtári kapnak. (Vitéz Várady László: 1'9 kiló!) Ez csak részben felel meg a valóságnak. Az igazi helyzet az, hogy a fal­vak lakosságának egy része annyira szegény, hogy azelőtt a kartel által megszabott magas cukorárak miatt nem tudták a cukrot meg­venni és így gyermekeik teljesen cukor nélkül nőttek fel, csenevészek, satnyák maradtak és katonáknak nem voltak alkalmasok, a falvak másik része azonban, amely vagyonosabb, ma is jóval több cukrot óhajtana venni. Ezeket tehát a rendelet súlyosan sérti. (Wirth Károly: Hogy az is satnya legyen!) Johan Béla: »Gyógyul a magyar falu« című könyvében megállapítja, hoery 1931-ben az országos oukorfejadag 9*5 kiló volt, de ugyanebben a kimutatásban # azt is olvashat­juk, hogy a gazdasági cselédekre csak 1*14 kilogramm, a földnélküli mezei munkásra pe­dig 1'25 kilogramm esik évenkint. Ebből azon­ban egy józan ember azt következteti, hogy a budapesti zsidó valószínűleg legalább 40 kilo­srammot fogyasztott egy évben, mert külön­ben a 9'5 kilogrammos átlag sehogy sem jön k>. Más bajok is vannak ennél a rendeletnél, különösen vidéken. Baky képviselő úr is rá­mutatott arra, hogy például számos község­ben előfordul, (hogy a jegyző nem a kis'bíró­val küldi ki, kézbesítteti a jegyeket, pedig az megkapja azért a fizetésiét, hanem 15.000 la­kosú községek lakóinak is sorba kell állni órákhosszat a községházán, míg a jegyet meg­kapják, így aztán munkaidőben kiszámíthatat­lanul sokat veszítenek. Az egyik községben megtörtént, hogy a cukorjegyek megjöttek, de -az egész faluban nem volt cukor. Saőd lsöz­sóeben, a rendelet ellenére, a jegyző a 12 éven aluli gyermekeknek is csak heti 7 dekát adott. Meg vagyok győződve arról, hogy a mi­niszter úr is tisztában van azzal, hogy ez a rendelet tarthatatlan. Arra kérem a miniszter urat, csináljon egy jobb rendeletet, vál­toztassa meg egy szociálisabb, logikusabb ren­deletre, amelynek az az alapja, hogy a nehéz munkát végzők több cukrot fcapnak és azok a zsidók, akik munka nélkül egy-egy telefon­beszélgetéssel 1000—2000 pengőt keresnek na­ponta, kapják a legkisebb adagot. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván válaszolni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésüa-yi miniszter: T. Képviselőház! A négy interpellá­cióra, amelyeiket Stitz, Baky, Nagy és gróf Serényi képviselőtársaim intéztek hozzám, egy­szerre kívánok válaszolni. Örömmel állapítom meg az interpellációk­ból, hogy mindnyájan belátták a jegyrendszer bevezetésének szükségességét. A rendelettel kapcsolatban a, fő támadási és kritikai mo­mentum tulajdlonképpen csak az, hogy a eukoradagok elosztása nem felel meg a szo­ciális követelményeknek. Sokan a cukorrépatermelés csökkentésének tudták be -azt, hogy kevés az országban a cu­kor, sőt —• ha jól emlékszem — Nagy képviselő­társam azt is mondlta, hogy azért kellett a jegyrendszert be vésetnünk, mert cukrot expor­táltunk, vagy különösen, mert culkrot kell tá­rolnunk esetleges kivitelre. E kérdéssel kap­csolatban rá kell mutatnom arra, Ihogy Ma­gyarországon a 'cukorrépa terimésterületét a Chadburn-egyezmény értelmében, amelyet — sajnos — jó pár évvel ezelőtt kötöttek meg, redukálni kellett. Megállapították minden or­szág kiviteli kontingensét és mivel a kivitelre az állam ráfizetett — Magyarországon, azt hiszem, 14—16 fillérért tudtalk akkor a gyárak exportálni, a differenciát tehát az államnak kellett viselnie —, így a következmény az lett, hogy a cukorrépatermő területet nemcsak a Ohadburn-egyezmény értelmében, hanem a ráfizetés következtében is le kellett szállítani. Sajnos, az ország cukorfogyasztása is alacsony volt, (Egy hang bal felől: Drága a cukor!) ezt azonban tavaly, miután a Felvidék magyar­lakta területét visszakaptuk, a cukor árának leszállításával tetemes mértékben tudítixk emelni. A pénzügyi kormányzat máir tavaly és tavaly előtt is megfelelő módon kénysze­rítette a cukorgyárakat, hogy ne exportáljanak, hanem tároljanak, tartalékoljanak cukrot, a Ibielföldi fogyasztás azonban — hála Istennek — olyan nagy mértékben emelkedett, hogy bár volt (párezer vagonnyi tartalékcükor; <*ez is elfogyott, illetve most már nagyban fogyaszt­juk a múlt évi kampány cukorprodukcióját. E kérdéssel kapcsolatban rá akarok mu­tatni arra a téves hitre, amely szerint cukrot exportálnánk, vagy tárolnánk azért, hogy kül­földi államoknak cukrot bocsássunk rendelke­zésükre. A helyzet az 1 : olyan kevés belföldi cukorkészletünk volt, hogy nem a mostani átlagos — nem tudom, — 40 vagy 50 dekát nem lehetett volna a jegyrendszer keretében az or­szág lakosságának juttatni, hanem még jóval kevesebbet sem. Tisztán a német kormány­nyal kötött megállapodás következménye az, hogy sikerült 1500 vágón német cukrot impor­tálnom s ennek köszönhető, hogy ilyen fej­kvótát tudtunk megállapítani. (Rajniss Fe­renc: Az ellenkező hírt terjesztik az ország­ban.)^ Ezért hálával adózom elsősorban éppen Darrè német földmívelésügyi miniszternek, (Éljenzés és taps a jobboldalon.) akinek igen nagy része van abban, hogy ezt a mennyiséget meg tudtam kapni. (B. Szabó István: A cukor­gyáraknál van a hiba!) Ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, amit Serényi gróf is emlí­tett, hogy igenis tárgyalásokat folytattam és folytatok a belga kormánnyal, hogy onnan is megfelelő, cukorkészletet tudjak az országba importálni. Az az 1 adat, amelyet említett, a 800 vágón, maximális behozatali lehetőség Bel­gium felől. Igyekezni fogok ezt a kontingenst is. amennyire lehet, teljes mértékben kihasz­nálni. De rá kell mutatnom még arra, hogy miért volt ebben az országban a múlt évben kevés a cukor. A múlt évben 91.000 kat. hold cukorrépa vetésterület volt, így részben a vetésterület csekélysége, részben pedig a ked­vezőtlen őszi időjárás következtében cukor­répatermésünk alacsony volt, amellett a cu­korrépa polarizációja jóval az átlagon aluli volt s így bizonyos hiány állott elő, ami az­után még fokozta ebben az országban a hisz­tériás hangulat kialakulását, (Ügy van-! Ügy

Next

/
Thumbnails
Contents