Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

As országgyűlés képviselőházának 100. én is szóvá kívánom tenni. Az ország; különböző részein nagy árvizek és belvizeik pusztítottak, amelyek tetemes károkat okoztak az egész országnak. Ha figyelembe vesszük ezeknek, de »különösen a belvízkároknak a természetét, meg kell állapítanunk, hogy ezeknek a felidézéséihez nagy mértékben hozzájárultak a vizitársulatoknak azok az elkésett védőintézkedései, amelyek már csak akkor kezdtek működésbe lépni, amikor az. árvíz, illetve belvíz az egyes földieket vagy tanyákat már elborította. A mi vidékünkön voltok esetek, amikor a belvíz már ezer és ezer hold földet öntött el, már tanyák álltak a vízben és a társulati szivattyúk nem tudtak megindulni azért, mert a csatornákon nem folyt le a szivattyúkhoz, annyi víz, hogy azok-at meg lehetett volna indítani. Ez világosan és feltétlenül a társulatoknak volt az óriási hibája, amelynek eredményeképpen ezer és ezer hold föld került víz alá. Ennél a kiérdésnól természetesen elsősorban az érdekeltek és az árvízsűjtotta gazdáik körében már régebben és elsősorban fölmerült az a kérdés, nem lehetno-e a társulatokat valami módon kártérítésre kötelezni? Az árvízsújtotta vidékeken nagyon sok haszonbéres és nagyon sok feles birtok van, amelyet az árvíz szintén olyan mértékben sújtott, hogy ,a haszonbérlő nem tudja a haszonbért fizetni, s a feles művelő, vagy a részes művelő ezek után a károk után nem tudja számításait megtalálni. Éppen azért jegyeztom be ezt az interpellációt, mert a múltban, — ha nem is az árvízzel, hanem az aszállyal kapcsolatban — számtalan esetben megtörtént, hogy a bérlő vagy a feles művelő nem kapta mog azokat a kedvezményeket, amelyeket az aszálykár által sújtott vidékeken a tulajdonos megkapott. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az adót a birtok után a tulajdonos fizeti; ezért, ha valamilyen engedményt adtak, azt mindig az adófizető tulajdonos kapta. Mindenesetre vita keletkezett a körül, hogy tulajdonképpen kit illetnek ezek az engedmények. Nagyon sok esetben a tulajdonos nem Volt hajlandó még a kedvezmények egyrészét sem átengedni az ő haszonbérlőjének, vagy felcsinűvelőjenek, hanem azt teljesen magának vindikálta. Most tehát, amikor az árvíz ilyen_ birtokokat is sújtott, kérem a föildmívelésügyi miniszter urat, bocsásson ki egy rendeletet, amely szerint a kedvezmények, amelyeket az árvízzel kapcsolatban a földtulajdonosok fognak kapni, kiterjednek a haszonbérlőkre és a feles művelőkre is. Voltak t. i. esetek, amikor a haszonbérlők az árvíz után a haszonbér összegének felét ki tudjták volna fizetni és azt fel is aján. lották, a haszonbérbeadók azonban még egyez-, séget sem voltak hajlandók kötni. Mélyen t. Ház! Töb interpelláció hangzott él ma itt a tekintetben, hogy azok a társadalmi gyűjtések, amelyek az árvízkárokat lennének hivatva pótolni, nem elegendők a károk pótlására. Éppen az előbb hangzott el egy interpelláció, amelyből megtudtuk, 'hogy nyilasképviselők saját pártkereteikern ebeiül próbáltak az árvízzel kapcsolatban segélyezési akciót indítani, véleményem szerint azonban mindez nem vezethet küllő eredményre, és az így egybegyűlt összegek nem lehetnek elegendőek az árvízsújtotta, vidékek megfelelő támogatására. Azt látjuk t. i. — nemcsak most. mert hiszen hazánkban sajnos nagyon sok ilyen akció van, — hogy amikor adakozásra szólítanak fel bennünket mint jó hazafiakat, s amikor a legtöbülése 19UO április 2A-én

} szerdán. 329 ben teljesítjük természetessen kötelességünket, ezt a kötelességet nagyon kevesen teljesítik, azok közül, akik könnyen meg tudnák azt tenni. Az a baj, hogy mindenkinek a lelkiismeretére bízzák, hogy mennyivel járuljon hozzá az ilyen országos csapások enyhítéséhez, mert számtalanszor tanúi lehettünk annaK, hogjr a tehetős emberek félrehúzódnak, vagy tessék-lássékból csak fillérekkel járulnak hozzá a gyűjtéshez, s így ezekben az akciókban mindig csak az embereiknek egy csoportja vesz részt, amely^ azután valósággal a lelkét, az utolsó fillérét adja oda a bajbajutottak támogatására. Mélyen tisztelt Ház! Az a tiszteletteljes indítványom, hogy amikor országos méretű csapások alkalmával a társadalom filléreire, a társadalom segítésére van szükség, akkor ne bízzák rá az emberekre, hogy kedvük szerint járuljanak hozzá az akcióhoz, mert ez nem jár megfelelő eredménnyel — hiszen most is láthatjuk, hogy bár egyesek igazán nagymértékben kivették a részüket, csak két millió néhányszázezer pengő gyűlt össze, holott 10—15 millió pengőre lenne szükség — hanem tessék ezeket az összegeket, amelyek szükségesek ezeknek a" károknak helyrehozására, olyan úton előteremteni, hogy minden egyes ember, aki ebben az országiban teheti) hozzájáruljon, vagyis ki legyen reá róva a megfelelő hozzájárulási összeg, most a jelen esetben árvízadó címén. Ne húzhassa ki magát senki és ne állhasson félre senki e nemzeti kötelesség teljesítése elől. (Helyeslés. — Mester Miklós: Liberális megoldással nem lehet elintézni !) Számtalanszór látjuk, nem csak ennél az esetnél, 'hanem máskor is, hogy amikor a magánemberekre van bízva a felajánlások elintézése, mindig ugyanaz a réteg van megterhelve ezekkel az akciókkal. T. Ház! A vízitársulatok az idén nem tudtak megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket jogosan elvárt volna a mezőgazdaság a vízitársulatoktól, amikor pedig vannak helyek az országban, ahol a vízitársulati adó az összadó' 50 százalékát is kiteszi. Nagy örömmel hallottam a miniszterelnök úrnak egy interpellációra adott válaszát, hogy maga is meggondolás tárgyává teszi, nem volna-e szükséges a vízitársulatok államosítása. A társulatoknál tulajdonképpen ma az a helyzet, hogy a községi bíró, a községi főjegyző összeül a községekben, s a társulatok közgyűlésén ők döntik el a társulat adminisztrációját, évi költségvetését és uiindent. A nem csoportosult társulati tagok ugyanis nem jelennek meg a közgyűlésen, nem neveznek ki maguk közül megbízottakat és a főjegyző, valamint a bíró képviselik mindenkor a nem csoportosult társulati tagokat. Sokkal egészségesebb helyzet állana elő, ha a nem csoportosult tagok maguk közül választanának megbizottakat és nem a főjegyző, meg a bíró képviselnék őket, hanem egy, vagy két megbízott, mert akkor a társulat munkájában egészen más helyzet állhatna elő. Interpellációmban arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a könnyítéseknél, amit az ország adhat ezeknek az árvízkárosultaknak, méltóztassék figyelembe venni a feleseknek, a bérlőknek és a többi részmunkásoknak is a helyzetét, hogy a juttatott kedvezményekben ezek is kellőkép részesedhessenek.