Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

330 Az országgyűlés képviselőházának 10 Elnök:-, A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr interpellációiát azért jegyezte be, hogy választ kapjon: vájjon a feles haszonbérlők és a kishaszon'bérlők, tehát nem a földtulajdonosok, hanem azok, akik mint bérlőik művelik a földet, a taviaszd vetőmagakció során részesülhetnek-e kölcsönvetőmagban. Megnyugtatásul szolgálhat és az igen t. képviselő úr megnyugtatására mondlhaíom, hogy a száz holdon alul gazdálkodó haszonbérlők és k'ishaszonbérlok, valamint a feles, vagy harmados műveléssel foglalkozó kisemberek is részesülhetnek a kölesönvetőmag-akcióban. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztatnak tehút látni, hogry az interpellációnak erre a részére igenlő választ adhatók. Legyen meggyőződve az interpelláló képviselő úr afelől is, hogy p, vizitáirsulatoknál, amint azt különben már a miniszterelnök úr is említette, megfelelő intézkedéseket kívánunk életbeléptetni, hogy annak a nagy katasztrófának, amely az idén bekövetikezett, tanulságait levonjuk s nem pepecselő, hanem preventív intézkedésekkel a jövőre vonatkozólag a hasonló bajokat meggátolhassuk. Kérem rövid válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Nagy Ferenc képviselő úr interpellációja a föl dm ívelésű í?yi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz: Van-e tudomása a miniszter^ úrnak arról, hogy a cukor jegy-rendíszer igazságtalanul érinti a falvak népét? Hajlandó-e a miniszter űr a város és falu cukor ellátása közötti aránytalanságot újabb intézkedéssel megszüntetni? — Nagy Ferenc s. k.« , Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Ez a szerény interpellációm a harmadik interpelláció, amely a mai napon a cukorjegy-rendszer beveztésével kapcsolatban itt a t. Házban elhangzik. Ne méltóztassanak azonban csodálkozni azon, hogy ha ezt a kérdést minél több oldalról szóvátesszük, mert ez a kérdés az utóbbi időben a lakosság nyugalmát leginkább felzavaró intézkedéshez fűződik. Éppen ezért abban a reményben szólunk hozzá minél tö'bben ehhez a kérdéshez, hoígy az igen t. kormány, látva azt, hogv a lakosságnak jóformán minden rétege elégedetlen ezzel az intézkedéssel, meg fogja változtatni ezt az intézkedést és arányosabbá, igazságosabbá 'fogja tenni a cukorelosztást. Igent. Ház! Mi itt az ellenzéki oldalon is jól látiuk azt, hogy amikor az ország ilyen nehéz helyzetben van, amikor ilyen nehéz időket élünk, körülöttünk háborúk dúlnak és amikor előttünk van más kiß népeknek a sorsa, akkor kénytelen a kormány imtéizkedéseket tenni abban az irányban, hogy legalább gazdasági téren kellő áttekintése legyen, kénytelen intézte ülése 19hO április 2U~én, szerdán. kedéseket tenni abban az irányban, hogy a legfontosabb élelmicikkek elosztásánál állandó ellenőrzést gyakorolhasson és módja legyen mindenkor megítélni azt, hogy egyik vagy másiík élelmicikknél milyen készletek állnak az ország rendelkezésére. Elkészített (bennünket lelkileg ennék a rendszernek bevezetésére a pénzügyminiszter úrnak a költségvetésnél elmondott expozéja, amelyben előre megjósolta azt, hogy ez a háborús állapot bizonyos megpróbáltatásoknak fogja kitenni a magyar társadalmat és az állampolgárok magánéletében is esetleg hátrányos helyzeteket fog teremteni. A miniszterelnök úr is célzott beszédeiben több ízben erre a fokozott ellenőrzésre, éppen ezért nem lepett meg bennünket ennek a rendszernek bevezetése. Annál inkább meglepte azonban az egész magyar társadalmat ennek a rendszernek ibevezetésével kapcsolatosan az az aránytalanság — és mpndjuk meg nyíltan — igazságtalanság is, amely a rendeletből kicsendül egyik-másik társadalmi réteg irányában. (Meskó Zoltán: A pesti zsidó háromszorannyi cukrot eszik, mint a parasztember. Elég szomorú!) A miniszterelnök úr 2520. sz. rendelete és a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt kiegészítő 153.800. sz. rendelete köztudomásúlag úgy intézkedik, hogy a Budapesten és Budapest környékén élő lakosság havi egy kilogramm cukorban részesül, vagyis évente 12 kilogrammot kaphat a budapesti és Budapest környéki lakos. A törvényhatósági és megyei városok ennek felét kaphatják, vagyis évente személyenkint hat kilogrammot. A falvakban és nagyközségekben ennek a negyedrészénél valamiül többet, 3*6 kilogrammot szándékozik a rendszer juttatni minden egyes lakónak egy esztenidőre. Ebből az következik, hogy ha összeszorozzuk a különböző kategóriákba beosztott lakosság számát a ráeső cukormennyiséggel, Budapestnek és környékének jutni fog a rendelet szerint 18.125.000 kilogramm cukor, jutni fog a megyei és törvényhatósága városoknak 6-5 millió kilogramm cukor egy esztendőben, jutni fog* a falvak nénének és a két előző kategóriáiba nem eső lakosságnak, amelynek lélekszáma 7,300.000 főnyi, 26,600.000 kilogramm cukor, vagyis hét és félmillió lakosnak nem egészen másfélszer annyi cukor jut, mint Nagy-Budapest másfélmillió lakosának. Azt jelenti ez a rendszer, hosrv ha mindenki csak annyi cukorhoz jutbat hozzá, amennyit a jegyrendszer számára előír, akkor szükség lesz a jövőben egy esztendőben 51 millió kilogramm cukor forgalomba hozatalára, amihez hozzájön még a 12 éven aluli gyermekek, azonkívül pedig a terhes asszonyok, végül a betegek és egyéb kivételezettek ellátása. amivel összesen hozzávetőlegesen 70 millió kilogramm, cukorra lesz szükség egy esztendőben az ország növendő fogvasztása számára. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy ilyen súlyos, ilyen nagvmérvű korlátozásra nem volt szükség, nem volt szükség, mert méa: akkor is, ha a kormánvzat kiviteli célokra nróbál tartalékolni cukrot, (Meskó Zoltán: Állítólag behoztak!) akkor is. ha készletet kíván ?i belső ellátásra tartalékolni, bőségesen maradna mindezekre a célokra elegendő cukor, ha a falvak és a kis városok népét i ob ban is kielégítené. Hiszen az elmúlt esztendőben, amikor csökkent cukortermelésünk, még mindig 130 millió kilogramm cukrot termeltünk. Nem tudom, hogy a statisztika elkészülte utáni időben milyen mennviségek fogytak el, bizonyára az igen t. kormánynak és főleg a földmíve-