Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

324 Az országgyűlés képviselőházának 10Ot ülése 1940 április 24-én, szerdán. éppen ezért kívánkozik ide a Ház nyilvánossága elé. Az történt. ugyanis, hogy március 30-án pártunknak kispesti szervezete engedélykérést adott be egy, az árvízkárosultak javát szolgáló jótékonycélú teaest megrendezésére. A kispesti szervezet ezzel a legfelsőbb helyről jött felszólításnak is eleget téve, a testvéri segítés útjára akart lépni, hogy nyomorgó magyar testvéreinek Ínségét enyhítse, mert hiszen, mélyen tisztelt Ház, hiszem azt, hogy bármennyire kirívó ellentétek vannak is ebben a mi magyar életünkben, az ínségeseknek, az árvízkárosultaknak segítésében, a magyar nyomorúságnak enyhítésében kell, hogy pártkülönbség nélkül, világnézeti felfogás különbsége nélkül teljesen egyek legyünk, tisztára a magyar szívnek és a közös magyar léleknek parancsára. A jótékonycélú estet április 16-ára kérték engedélyezni, és bár jóval előtte, két héttel előbb beadták a kérvényt, az utolsó előtti napon az engedély még nem érkezett le. Felhívtam Pest vármegye főispánját, Barosay Ákost (Palló Imre: Jó hely!) és a legnagyobb meglepetésemre és megdöbbenésemre azt a kurta, minden indokolás nélküli és kereken elutasító választ kaptam, hogy nem ad engedélyt. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Nekik nem kell a pénz!) Elnök: Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a képviselő úr nyugodtan elmondja interpellációját. Pröhle Sándor: Amikor hangsúlyoztam neki, hogy a rendezés minden politikától mentesen csupán a segítő kéz megmozdulása akar lenni, válasza teljesen merev és elutasító volt. Meg vagyok arról győződve, hogy ha erre az interpellációra, választ kapnék,, a belügyminiszter úr azt mondaná, hogy a főispán úr helyesen cselekedett, mert hiszen bizonyos, hogy azok a nyilasok ezt valami politikai propagandára akarták felhasználni, és a főispán úr azt mondotta, hogy rendezzék a társadalmi egyesületek az ilyen jótékony célú akciókat. Mondom, előre tudom, hogy ezt a választ fogom kapni, bár ezt indokolásnak el nem fogadhatom. (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter belép a terembe. — Paczolay György: — Lupus in fabula! — Derültség.) Eltekintve tattól, hogy egy est megrendezése bizonyos időt és fáradságot vesz igénybe és erre költségek is vannak és. hogy ha az utolsó napon értesítik a rendezőket arról, hegy az estét megtartani nem lehet, ezzel kisembereknek kárt okoznak, nem tudom megérteni, hogy a rendszer hivatalos úton világnézeti alapon akarja eltiltani az oiszág egy részét legszentebb hazafias kötelességéneik teljesítésétől. A • dolog pikantériájához- tartozik, hogy ugyanakkor, amikor a főispán úr a mi kispesti szervezetünktől megtagadta az engedélyt, a ceglédi Magyar Élet Pártja női szervezetének nemcsak engedélyt adott, hanem azon az estén saját szereplését is kilátásba helyezte. (Matolcsy Mátyás: Egyenlőség!) Megemlíthetném azt is, hogy Jászszentandrás községben a nemzetiszocialista testvéreknek erre a nemes akcióra való gyűjtését a jegyző megtiltotta. Az is érdekes illusztráció, hogy a lévai pártszervezet által erre a célra engedélyezett, estére a lévai hatóságok a tisztviselők megjelenését megtiltották. Azután megtörtént az, hogy a rendőrség a kispesti szervezet részére engedélyezte a teaestét mint pártteát, azzal, hogy a befolyó jövedelem az árvízkárosultak segélyezési oélját nem szolgálhatja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Hallatlan! Hallatlan! y— Wirth Károly: A nyilasfillérek nem jók az árvízkárosultaknak!) Megszoktuk a cenzúrát, a gyűléstilalmat, minden politikai vélemény elnémítását ebben az országban, megszoktuk, hogy nincs politikai jogbiztonság, (Egy hang a szélsőbalolaalon: Diktatúra van!) meg kellett értenünk azt is, hogy a rendszer eltanácsolta a köztisztviselőket a parlament látogatásától. Hogy milyen kiábrándulástól féltik őket, nem kutathatjuk (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy miniszter: Valószínűleg azért, hogy (dolgozzanak !j. Előfordul az is, hogy valakit politikai vétségért egy heti fogházra ítélnek és ugyanakkor mellékbüntetésként kap egy-két évi hivatalvesztést, tehát teljes tönkretételt, mert állását, exisztenciáját, mindenét elveszti, de az mégis elképzelhetetlen és minden fantáziát felülmúl, hogy hatalmi szóval tiltassanak el magyarok ezrei az áldozatos nemzeti szolgálattól, a szociális érzés, az evangélium kötelező parancsának teljesítésétől. Lehetséges az, hogy politikai pártállás szerint legyen szabad már jónak is lenni ebben az országban? (Derültség ßobbfelől.) Ez így van és ezért a rendszer fele kell kiáltanunk: meddig tart még ez a játék a lelkekkel, (Palló Imre: Quo usque tandem?...) amely olyan hasadékot szakíthat a nemzet Jelkén, amelybe belehullhat fajtánk egész jövője? Az az út, amelyet a politikai jog terén látunk ebben az országban, egy szörnyűséges ámokfutás útja, amely addig tart, míg egyszer felbukunk a saját hullánkban. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Cseka módszer!) Aki öngyilkosságra szánta el magát, attól jogunk van megvonni a saját magával való rendelkezési es a felelősségre vonás jogát. . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációjának tárgyánfáíl maradni, és nem általánosságban mozogni. Pröhle Sándor: Az ezekhez hasonló intézkedésekben pedig nem tudunk mást látni, mint a felelősség hordozásának teljes képtelenségét. A téli havazások idején pártunk önzetlenül felajánlotta munkaszolgálatát. (Mozgás a középen.) Minden ezzel kapcsolatos keresetét szociális, jótékony célra ajánlotta fel. Tudjuk jól, hogy jöttek az élcek, a karikatúrák, jött a gúny, jött a főváros polgármesterének elutasítása azzal, hogy minden rendben van, de a nagy optimizmusra rácáfolt maga a természet. Ez az árvíz viszi az elmozdíthatót, viszi a hordalékot, a hulladékot, a szemetet, de ez az árvíz a szegények könnyén és nyomorúságán túl a mai magyar élet felületességét, kicsinyességet, r előre nem látását és a rendszer korhadt pilléreinek szilánkjait is felszínre vetette. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megmutatta, hogy van egy ár, amelyben évezredes értékek sülylyednek el, amelyben a szabadság, az egyenlő önértékkel mérés tűnt el. Szomorú, hogy politikából meg lehet fogni; a segítségre nyúló kezet, elképzelhetetlen, szörnyű valami az, hogy politikából lakatot lehet tenni a szívre, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ki akar lakatot tenni a szívre?) Olyan új, és olyan érthetetlen ez, hogy erre az interpellációra, t. belügyminiszter úr, nem választ, hanem azonnali intézkedést kérünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván Válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogom a képviselő urat sem a pátosz, sem a színezés terén követni, (Egy hang a szélső-