Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
Az- országgyűlés képviselőházának 1Ô0* baloldalon: Nem is tudja!) hanem egyszerűen, szárazon jelentem a t. Háznak azt, hogy kezdettől fogva, amióta az adománygyűjtés kérdése szabályozva van, fennáll a jogszabály abban a tekintetben, hogy adománygyűjtésre pártnak, vagy pártszervezetnek nem lehet engedélyt adni. (Helyeslés jobbfelőlj Azt hiszem, ez elvileg nagyon helyes intézkedés, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert még a látszatát is kerülni kell annak, hogy az ilyen akció pártpolitikai eélok színezetét kapja. (Helyeslés jobbfelől és középen. —~ Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És a kormánypárti Mi volt Cegléden, a ceglédi női szervezetben?) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Az árvíz alkalmából elrendelt gyűjtés szabályozása idején az árvíz-kormánybiztos úr által kiadott rendelkezésben megismételtetett ez a rendelet és kimondatott az, hogy az, országos gyűjtéseken felül csak alapszabályokkal rendelkező' társadalmi egyesületeknek lehet gyűjtési engedélyt adni. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a rendelkezésnek alapján tehát teljesen szabályszerűen intézkedett Pest vármegye alispánja —- és nem a főispán, mert alispáni hivatalos vámhatározatban történt intézkedés erről a kérdésről, — úgyhogy a nyilaskeresztes pártnak nem engedi meg azt, hogy az árvízkárosultak céljaira bármilyen formában gyűjtsön. Gál Csaba: A Mép.-nek megengedte!) iNem engedte meg semmiféle más pártnak sem. (Csia Sándor: Az Esti Újságban mi volt akkor? — Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Most úgy beállítani a kérdést, hogy ebben az intézkedésben pártpolitikai szempont van vagy érvényesül, teljesen téves; nem akarok erősehb kifejezést használni, mint hogy ez teljesen téves beállítás. (Pröhle Sándor: Sajnos, nem téves!) Teljesen téves beállítás az is, hogy ezáltal az adakozó kedvet vagy az adakozó szívet kötötték le. (Pröhle Sándor: Az adakozó kedv nem csökkent, az megvan!) Aki átérzi annak a csapásnak súlyát, amely ebben az országban történt és akinek a szíve megnyílik az adakozásra, az nem fogja azt nézni, hogy nyilaskeresztesek vagy nem nyilaskeresztesek gyűjtik azt a pénzt, hanem a célt nézi. (Gál Csaba: Igen, de a kormány nézi!) Elnök: Kérem Gál képviselő urat, maradjon csendben. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszem ezzel végeztem a kérdéssel. A képviselő úr még jónak látta szemrehányást tenni azért, mert a télen Budapest székesfőváros polgármestere ugyancsak a nyilaskeresztes pártnak azt az ajánlkozását, hogy a párt tagjai havat fognak lapátolni, nem fogadta el. Ebben a tekintetben is teljesen helyesen járt el a polgármester, mert a téli hólapátolás sem arra való, hogy pártpolitikai célokra, pártagitációra használják fel. (Kapcsányi László: Nem is akarta azt senki. — Gál Csaba: Inkább hó alatt legyen Budapest!) Elnök: Csendet kérek a szélsőbaloldali képviselő uraktól,' méltóztassanak a miniszter úr válaszát meghallgatni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A polgármesternek ezenkívül teljesen helytálló indoka volt az intézkedésre az is, hogy a hólapátolással a budapesti munkaülése 19 40 április 24-én, szerdán. 325 nélküli rászorult szegény munkásokat kívánta foglalkoztatni (Helyeslés a jobboldalon.) és ezzel sokkal szoeiálisabban járt el, minthogy ha az urak hólapátolásáért fizetett 5000 pengőt fordította volna jótékony célra. Azt hiszem, eziránt kétség nem merül fel. Kérem a válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Pröhle Sándor: Megmondtam, hogy ez lesz a válasz, előre tudtam!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a miniszteri választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Gál Csaba: Bólintani!) Gál Csaba képviselő urat ••rendreutasítom. ' Többség. A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul veszi. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök és a belügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpellációt terjesztek elő a m. kir. miniszterelnök úrhoz és a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomásuk arról, hogy 1940 március havában a székesfővárosi üzemekben alkalmazásban levő alkalmazottakat (munkásokat) törvényeinkbe ütköző módon, az állampolgári jogegyenlőség elvét megsértve, személyes szabadságukban olymódon korlátoztál?, hogy a m. kir. rendőrség politikai osztályára előállították nevezetteket, egyeseknél a törvényeinkbe ütköző házkutatást tartottak és ezen, -az állam törvényes rendjébe ütköző cselekményeket a m. kir. államrendőrség politikai osztályán arra használták fel, hogy politikai meggyőződésüket erőszakkal befolyásolták!. Van-e tudomásuk arról, hogy ugyancsak a fenti időpontban a m. kir. Államvasutak tisztviselői és munkáslétszámából — a büntetőjogi törvényeket és szabályokat félretéve — magyar állampolgárokat személyes • szabadságuktól megfosztottak, illetve korlátoztak azon a jogcímen, hogy nevezetteket koholt merényletekkel hozták kapcsolatba? Hajlandók-e a miniszterelnök úr és a miniszter úr ezeket az állam és társadalom törvényes rendjét sértő állapotokat megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Szárazon, pátosz nélkül tényeket fogok felsorolni. 1940 március havában Budapest székesfőváros üzemeinél az állampolgári jogegyenlőséget, törvényeinkben lefektetett tételes közjogi szabályainkat, a magyar alkotmányt sértették meg hivatalos közegek. 1848-ban behozták Magyarországon a jogegyenlőséget, ettől az időtől kezdve az volt minden törekvése a magyar nemzetnek, hogy kulturálisan minél magasabb fokra emelkedjék és kultúráját úgy csillogtassa, hogy az összes európai nemzetek között kitűnjön a magyar nemzet, mint jogász nemzet. Ezzel az elnevezéssel volt ismeretes, mert tudták róla, Ihogy itt a törvényes tételeket pontosan és minden melléktekintet nélkül betartják. A Habsburg-időkben még a Hahsburg-uralkodók is kényesen vigyáztak arra, nehogy az ország törvényeit bárki is, bármilyen szempontból, bármilyen érdekből egy 51*
