Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
Az országgyűlés képviselőházának 1ÔÙ. teiini fogunk róla. (Zsengellér József: Dénes bácsi, hallgatás!) Elnök: Zsengellér képviselő urat kérem, maradjon esendben. Gál Csaba: Kérdem a miniszter urat, hajlandó-e intézkedni, hogy ezekkel a hivatalos emberekkel szemben a vizsgálat meginduljon és velük szemben megfelelő retorzióval éljen? Különösen nyomatékosan kérem ezt, mert a kormányzat nem riad vissza attól, hogy ellenünk hamis tanuzással, büntetett egyének vallomása alapján konstruáltasson vádat és függessze fel egy nyilas képviselő mentelmi jogát, mégpedig úgy, hogy azonnal le is tartóztatható legyen. (Zaj.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Tóth János képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a farmosi kültelki iskola megépítése tárgy álban: 1. Van-e tudomása a 'miniszter úrnak arról, hogy Farmos község határában, a községtől hat kilométerre fekvő Kekettyés tanyavidéken még a mai napig sem épült fel az a tanyai iskola, amelyre még 1935-ben kiutalták a teljes anyagi segélyt és amelynek jóváhagyását ugyancsak meg 1935-ben megadta a minisztérium, s ennek következtében ezek a szegény tanyás gyermekek a megszavazott iskola mellett mar öt éve gyalog járnak be a községi iskolába 1 ? 2. Hajlandó-e a miniszter úr kivizsgálni ezt az ügyet és haladéktalanul intézkedni a felől, hogy a rekettyési tanyás gyermekek az 1940/41. iskolai évben a már felépített új iskolába járhassanak? Tóth János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Ház! Amikor interpellációmat bejeg'yeztem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, tettem ezt azért, hogy a magyar falu népe, a magyar tanyavilág érdekében. ezek gyermekei tanulási ügye előbbre viteléért szót emelhessek itt, a törvényhozás háizában. Már a háború előtt mindig azt beszélték apáink, hogy a tiszta színmagyar vidékeken kevés az iskola, minden magasablbfokú iskolát, de elemi iskolát is — szomorú dolog volt ez — nagyabbrészt a nemzetiségek kaptak meg. Amikor a háború utáni években a nagy Klebe! sberg Kunó gróf vallás- éjs közoktatásügyi miniszter 5000 falusi és tanyai iskolát építtetett, ezzel az elmaradottságban élő tanyavilág gyermekeinek lehetővé tette, hogy legalá« o hat elemi iskolát elvégezzenek. Még akkor történt, hogy Farmos község, amelynek rekettyési tanyavidéke eléggé népes vidék, már az akkori költségvetésben megkapta a segély kiutaláslát a falutól 6 kilométerre építendő tanyai iskolára. Az építkezés azonban nem indult meg, bár sürgetésekre még 1935-ben megkapták az állami hozzájárulást. Kérdezem a miniszter úrtól, miért van az, hogy az iskola megépítésébe még azóta sem fogtak bele, mind a mai napig? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon.- Hallatlan! — Matolcsy Mátyás: A kassai programm!) Borzasztó elmaradottságot jelent az, amikor a községtől 6 kilométerre fekvő népes tanyavidék gyermekei esős időben, a nagy sárban nem tudnak bejárni az iskolába, holott az iskola telke már több KÉPVISELŐHÁZI NAFLÖ V. ülésé Idjtö április 2^-én, szerdán. 323 mint öt éve ki van sajátítva, meg van vásárolva és az építéshez szükséges pénz ki van utalva, azt folyósították és az iskolaépítés még sincs folyamatban. (Mozgás és zaj.) Arra kérném a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy ebben az ügyben sürgős vizsgálatot indítson és járjon el, hogy itt a tiszta színmagyar vidékeken, a magyar tanyavilágban a benépesedett magyar tanyavidék gyermekei ne legyenek kénytelenek 6 kilométerre fekvő iskolába járni, hanem hogy számukra a költségvetésileg már amúgy is biztosított isüoia megépülhessen, mert már az is hátrány, hogy bár majdnem 1935 óta folyósítva van ez a pénz, azóta az árak kétszeresre emelkedtek és az iskola megépítése majdnem lehetetlenné válik. Kérném a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy ezt az ügyet sürgősen vizsgálja ki. (Egy hang a jobbolaalról: As ottani képviselőnek kell az ilyesmit szorgalmaznia! — Matolcsy Mátyás: Most szorgalmazzuk, a Ház előtt szorgalmazzuk!) Elnök: Csendet kérek! (Matolcsy Mátyás: Addig nem intéznek el valamit, amíg nem interpellálunk!) Tóth János: Az ilyen tanya vidéki iskola vagy teljesen elhanyagolt, rossz épületben van, ahova ezeknek a gyermekeknek teljesen lehetetlen járniok, vagy pedig olyan távolságra kell nekik járniok, hogy nagy télvíz és sáros eső idején erre képtelenek, ilyen viszonyok mellett nem várhatjuk, hogy a magyar nép öntudatos legyen és a magyar nép fejlődjék. A magyar parasztság, a magyar falu népe azt tartja szem előtt és bele van idegződve, hogy fiait taníttatni akarja, mert amit tanul, azt senki élnem veheti tőle és bármi jöhet ránk, az iskolának fenn kell maradnia, erre bármilyen viszonyok között szükség van. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: További tíz évi türelmet!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. A következő interpellációt ifj. Tatár Imre képviselő úr jegyezte be, annak elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Ezek után következik Pröhle Sándor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció am. kir. belügyminiszterhez, Pest vármegye főispánjának az árvízkárosultak felsegélyezesével kapcsolatos elutasító magatartása tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Pest vármegye főispánja a kispesti nyilaskeresztes párt kérelmét, melyben árvízkárosult magyar testvéreik felsegítésére teaest engedélyezését kérték, minden indokolás nélkül elutasította? 2. Hajlandó-e a •belügyminiszter úr sürgősen intézkedni, hogy hasonló esetek a jövőben ne fordulhassanak elő?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pröhle Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon!) Olyan tényállást van szerencsém a Ház e!lé hozni, amelyik; teljesen szöges ellentétben áll a miniszterelinök úrnak éppen ma elhangzott kijelentésével, hogy az árvízsegély ügyébe semimiféle politikát nem visznek bele. Ez az eset végtelenül jellemző és 51
