Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 100, nagyon, súlyosan megfizettük. Nagyon jól kell tudnia a magyar közvéleménynek azt, hogy Magyarország ebben a háborúban semleges maradt, nem csatlakozott a világháborúban volt szövetségeséhez. Mi azt hittük egészen mostanáig, Hogy semlegesek vagyunk ebben a háborúban és most keserű valóságként ébredünk rá, ihogy mi ebben a háborúban nem vagyunk semlegesek, mert a szövetségesek győzelmének esetén mi együtt sírunk a vesztessel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) A semlegesség fogalmazását különféle módon láttuk a napisajtóban a mostani háború alatt megnyilvánulni. Olyanféle fogalmazását azonban ennek a. semlegességnek, általában olyan semlegességet azonban nem . ismerünk, ahol a semleges ország a háború végeztével az ország területének anegcsonkítását szenvedné. T. Képviselőház! Nem lehet kétséges, hogy a háttéíben milyen tervek vannak. Most már elhiszem, hogy talán túlkorán és talán kínos módon nyilvánosságra került Illustration-térképnek ügye rávilágított azokra a hadi célokra, amelyek Magyarország épségét is fenyegetik, rávilágított arra, hogy Párizsban ma &!fy új Trianont készítenek elő. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Aki ezekután a magyar semlegességben és a magyar érdektelenségben hízni tud, aki továbbra is kézlegyintéssel és fölényesen akarja elintézni és kezelni ezt a kérdést, az felületes, nem ismeri a tényeket és a történelmet. {Egy hang a, szélsőbaloldalon: Mint az igen t. balközép!) Jól tudom, lesznek velünk szemben álló világnézetűek, akik a mi felfogásunk szerint olyan konkolyhintést igyekeznek végezni, hogy vannak másféle térképek is és céloznak esetleg német részről cirkuláló térképekre, amelyeken a Magyarország nyugati határszéleinek vonalai — rosszakaratú an — másképpen vannak feltüntetve, mint jelenleg. Ismerem ezeket a térképeket és ha kívánják, meg is mutathatom, hogy ezek a térképek a pozsonyi zsidó hitközség nyomdájában készültek. (Ügy van! Ügy van! Derültség a szélsőbaloldalon.) Tehát, ha akarjuk, könnyen megláthatjuk, melyik az a kéz, amelyik irányítja ezeket az akciókat és kik azok, akik éket akarnak verni Magyarország tengelybarátságába. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van Rassay? — Egy hang a szélsőbal oldalon: Ebédel! — Budínszky László: A Chevra Kadisában!) Elnök: Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Kóródy Tibor: Az olasz sajtóból csupán egynéhány szemelvényt /közölt le annakidején a Függetlenség, mégis mindnyájan világos-án láttuk azt, hogy a magyar nemzeti szocialista sajtó által felfedezett térkép ügye sehol Európában nem tudott nyugvópontra jutni és sehol Európában nem tartották megfelelőknek azokat " a magyarázatokat, amelyeket a francia hivatalos körök első és második számú érvelésükben elbjhez a térképhez fűztek. (Maróthy Károly: Szánalmas dadogás!) Ha Olaszországban felháborodva tárgyalják ennek a térképnek ügyét, amely Olaszország — a térkép szerint — elveszti Isztriát és elveszti Triesztet, ha Olaszországban felháborodnak e térkép vonalai miatt, bár Olaszországnak^ még nem volt módjában a saját bőrén meggyőződnie arról, mit jelent egy háborúban igazságtalan módon megcsonkítást szenvednie, akkor ! nem lehet szájkosarat tenni a magyar sajtóra és a magyar közvélemény szájára sem abban az esetben, ha felháborodását fejezi ki ülése 1940 április 24-én, szerdán. 317 ezekkel a tervekkel szemben. Meggyőződésem, Hiogy pártküilönbségre váló tekintet nélkül, az egész magyar országgyűlés egyetemes véleményét hangoztatom, amidőn felháborodással utasítom vissza a magam és az országgyűlés nevében ezeket a terveket. (Helyeslés a középen. — Taps a szélsőbaloldalon.) A Regime Fascistának, a Farinacci államminiszter szerkesztésében megjelenő nagy olasz napilapnak cikkére utalok, amelyben — miután az, egész Illustration térképügye körül keletkezett vitát ismertette és lezárta — ilyenmódon fejezte be mondanivalóit: anaik, aki tovább is franciabarát marad, -a térképügy után, arcába kell köpni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vitéz Várady László: Ez igaz!) Ezt írta Farinacci olasz államminiszter a Regime FascistáJban, jóllehet a boldog Olaszország nem volt abb-an a Ihielyzetben, hogy meggyőződhetett volna saját bőrén arról, mi az, igazságtalanul megosonkulást szenvedni egy háború után, különösen egy olyan (háború után, amelyben mi részt nem veszünk, 'die amely ennek ellenáre mégis a mi 'bőrünkre megy. Meggyőződésem, hogy a magyar közvéleménynek sem kell jobban, halkabban és illedelmesebben tárgyalnia ezeket az eseményeket. A magyar közvéleményt sem köti erősebben a jó modor, mint az olasz államminisztert (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és Magyarországon is azt mondjuk, hogy annak, aki a történtek után a szövetségesek barátja marad, az arcába kell köpni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadj a a külügyminiszter úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a magyar sajtó és rádió közleményeiről. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a magyar sajtó és rádió bizonyos bel- és külpolitikai eseményeket oly alakban hoznak az olvasók, illetőleg hallgatók tudomására, hogy az a baráti német—olasz tengely érdekeivel nem egyeztethető össze? Hajlandó-e a miniszterelnök úr ezt az országra nézve káros propagandát sürgősen megszüntetni ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy mi magyarok semlegesek vagyunk. A rádió és a sajtó NewYorkból, Yokohamából és Isten tudja honnan, ismételten hozott tudósításokat, hogy, Magyarország a legbékésebb, a legnyugodtabb és a legm egei éged ettebb ország. Ha mi ennek ellenkezőjéről nem lennénk meggyőződve, akkor ezt a sok hírt talán mi magunk is elhittük volna. Távol áll tőlem, hogy a külpolitikának amúgy is izzó levegőjébe egy újabb tűzcsóvát dobjak bele, hiszen célom, amelyért ma interpellálok, nem ez, hanem ennek éppen az ellenkezője. Azt akarom, t. Ház

? hogy ebben az üi*A szagban szűnjön meg végre az a féktelen izgatás, féktelen lázítás, az a suttogó propaganda a sajtó, a rádió, a mozi útján és egyéb utakon, amelyet idegen bérencek; a magyar szívtől és lélektől sztratoszférai távol50*