Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
316 Az országgyűlés képviselőházának ii tekintetében, valamint az árvizmentesítő társulatok gátjaiban bekövetkezett károk helyreállítása tekintetében ugyancsak folyamatban vannak az intézkedések és az ehhez szükséges összegek is rendelkezésre fognak állni. Azt hiszem, ez az, amit a képviselő úr kíván és ez az, amit az egész ország óhajt, mert ebben nem lehet közöttünk pártkülönbség. (Ügy van! Ügy van!) Ezt országos ügynek tekintem^ az egész ország azt kívánja, hogy az újjáépítés minél gyorsabban megtörténjék s ennek pénzügyi akadálya nem lesz. A szükséges összeget a 60 milliós árvízkölcsön felvétele nélkül elő tudom teremteni. (Nagy taps.) Kérem a válasz tudomásul vételét. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak a miniszterelnök úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. ' Következik Kóródi Tibor képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. Kérem a-jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa)'. »Interpelláció a külügyminiszter úrhoz a I/IIlustrationban megjelent különös térkép tárgyában: 1. Van-e tudomása a külügyminiszter úrnak arról, ihogy a L'Illustration múlt hó 16-án megjelent száma egy térképet közölt, melyen Európa újjárajzolt határai között Magyarország a bécsi döntés előtti határok közt volt feltüntetve 1 ? 2. Van-e tudomása arról, hogy a térkép által a magyar közvélemény: soraiban keltett indokolt nyugtalanság levezetésére a budapesti francia követség és a párizsi tájékoztató minisztérium nyilatkozata egyáltalában nem volt alkalmas 1 3. Hajlandó-e a külügyminiszter úr e fényképen szereplő térkép létrejöttének körülményeiről és a magyar kormány esetleges tiltakozásának hatásairól és eredményeiről nyilatkozni? Kóródi Tibor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kóródy Tibor: T. Ház! Nem hiszem, hogy van a magyar képviselőháznak olyan tagja, aki az Illustration már hírhedtté vált térképének ügyét ne ismerné, de azt sem hiszem, hogy van a képviselőházinak olyan tagja, aki ne a legnagyobb felháborodással utasítaná el magától azokat a tendenciákat, amelyek az Illustration térképének ügyében megnyilvánultak. Nem lelhet fölényes kézlegyintéssel és optimista elnézéssel tovasiklani ezek mellett a jelenségek mellett, mert még jól emlékezetünkben élhet az a fölényes kijelentés, amellyel annakidején a magyar közvélemény 1912/13-ban a hasonlóan cirkulált térképet fogadta, amelyeknek azután oly szomorú következményei voltak a világháború végeztével. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Jól visszaemlékszünk, akkor is talán éppen Párizsból keltezték és indították útra azokat a nyugati államokban és Amerikában cirkulált Masaryk-féle térképeket, amelyekkel kapcsolatban azután az akkori optimisták optimizmusát megcsúfoló módon rövid néhány esztendő alatt ráébredtünk, hogy amit lehetetlennek hittünk, az mégis lehetségessé vált és ezek a térképek az első viharmadarai voltak annak a nagy földrengésnek, amelyet Trianonnak nevezünk a történelemiben. Aki ismeri Pozzi hatalmas munkáját. )Ö^ ülése 1940 április 2U-én } szerdán. amelyben az ország feldarabolásának előzményeivel foglalkozik, az megfelelő mértékben tudja méltányolni ezeknek a térképeknek a jelentőségét, különösen akkor, amikor ez a térkép nem egy túlzó soviniszta egyesület «magánelképzelését jelenti, hanem ezt a térképet a francia miniszter hivatalos dolgozószobájában aa őt meglátogató amerikai delegátus jelenlétében fotografálták le. Jól emlékszik mindenki arra, hogy az 1912/13-as térképeket annakidején tévedéseknek minősítették, azonban ezeknek a térképeknek a tévedései hajszálpontosan megegyeztek azzal a hazánkat ért tragikus történelmi tévedéssel, amelyet Trianonban követtek el. Az Illustration térképének valóságába vetett hitünket különösen megerősítik azok a körülmények, amelyek a francia cáfolatok formájában kerültek nyilvánosságra. Amikor a nemzeti szocialista sajtó elsőnek mutatott rá erre a térképre egész Európában, másnap hirtelen megjelent a francia tájékoztató minisztérium első számú magyarázata, amely még nem tartalmazott mást, mint azt az állítást, hogy ez a térkép inszinuáció, a nyilaslapok hamisító kékceruzájának szüleménye. Amikor azután egymásután átvették a nemzeti szocialista sajtóorgánumnak, a Magyarságnak és a Pesti Újságnak (cikkeit az összes külföldi lapok és Németország és Olaszország sajtója éppenúgy leközölte ezt az Illustrationban megjelent térképet, mint a Pesti Újság tette annakidején és^ ugyanolyan klisékben közölte le ezt a térképet, amely Magyarországon megjelent* egyszerre komikumba fulladt ez a védekezés, mert nem volt senki, aki elhitte volna, hogy Fiala Ferenc ceruzája hamisította meg a Völkischer Beobachter-nek és a Popolo d'ltalia-nak számaiban megjelenő kliséket is. Amikor azután az első számú magyarázattal ilyen módon hoppon maradtak és a komikumba fulladt az egész, előkerítették gyorsan a második számú magyarázatot, amely most már nem Fiala Ferenc kék ceruzáját, hanem a L'Illustration fotográfusának hanyagul retusáló ecsetét szerette volna bűnbaknak beállítani. (Zaj és' felkiáltások half elől: Komédia!) Ez, a ma már világbotránnyá dagadt ügy — azt hiszem — mindnyájunk előtt világosan áll, mert nemcsak a magyar közvélemény, hanem Európának egyetlen közvéleménye sem tudta elfogadni a francia hivatalos köröknek ezeket a cáfolásokra törekvő igyekezeteit, már csak azért sem, mert ez az első és ez à második számú cáfolat egymásnak is ellent mond, de a cáfolatok külön-külön mérlegelve sem fogadhatók el. Ha az olasz sajtót nézzük, ma már, amikor az Illustrationból azóta egy úgynevezett második kiadást is készítettek és az Illustration térképét más 'beállításban' fotografálták le, az olasz sajtó teljesen tisztában van ennek a térképnek jelentőségével és olyan értelemben foglalkozik vele, amilyet ez a térkép megérdemel. Különösképpen világosan láthatjuk ennek az egész térképügynek hátterét, ha — miként Hubay képviselőtársam, pártunk elnöke, az előbb mondott beszédében kifejtette — figyelembe vesszük, hogy Ottónak az amerikai lapokban tett nyilatkozatában szereplő KözépEurópa — újjárendezési • terve valószínűleg megfelel azoknak a térképeknek, mert hiszen • a 'határvonalai ezeknek a térképeknek ugyan1 úgy vannak felvázolva Közép-Európával káp! tcsolatban, mint ahogyan az Illustration »hai nyagul retusáló« fényképésze itt tévedett. Ennek a tévedésnek az árát egyszer már
