Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Àz országgyűlés képviselőházának 10Ó. ülése 19 UO április 2^-én, szerdán. 311 (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) ö maga árjásíttatott és gyermeke is, aki első házasságából származott, árjának minősül, annak ellenére, hogy egyetlenegy nagyszülője sem magyar. (Donath György: A tenyésztés csodája! — Meskó Zoltán: Végül lámpával keresünk zsidókat! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: Hogy ez a törvény menynyire tarthatatlan, annak bizonyságára idézem ennek az ellenkezőjét iis. Ha viszont egy keresztény magyar és egy kikeresztelkedett zsidó .házasságából születik egy gyermek és későibb az együk szülő ismét visszatér a zsidó vallásra, abban az esetben csak fél zsidó gyermek egyáltalában nem kap tanúsítványt, sem korlátoltat, sem (korlátlant. (Rajniss Ferenc: Csak a tiszta zsidók! — Elénk derültség.) Ha két tiszta zsidó fajú egyén 1919 augusz^tus elseje előtt tért ki és 1940 január elseje előtt kötött házasságot, ezáltal, a ki keresztelkedés és a 'házasságkötés ténye által, egymá.st árjásítja, (Élénk derültség.) nekik maguknak, nemkülöiniben minden gyermeküknek ki kell adni a korlátlan tanúsítványt arról, hogy ők magyar emberek. (Palló Imre: Zsidókat védő törvény ez! — Boér Ágoston: Ki kell vizsgálni az ilyen eseteket! — Egy hang hälfetől: Sok ilyen eset van!) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: Mi ezek után kénytelenek vagyunk a kormánypártot figyelmeztetni és felhívni a kormány figyelmét arra, hogy azt az álláspontot, amelyet a miniszterelnök úr magáévá tett, hogy t. i. a magyar társadalmat nem szabad zaklatni a zsidókérdéssel és hogy ma mindannyiunknak össze kell fognunk, ne haragudjék a miniszterelnök úr, én nam» tudom magamévá tenni és ő helyette egy másik politikushoz fordulok, akit valószínűleg ő is nagyon tisztel és becsül. Ez a másik politikus Széchenyi István, (Matolcsy Mátyás: Van egy kis különbség!), aki az 1844. évi országgyűlésen a zsidók iránti törvényjavaslat tárgyalása során elmondta véleményét és ez a vélemény így szól (olvassa): »Pulső érdekünk a nemzetünk és fajtánknak az érdeke, mert e nélkül, mondhatom, zagyvalék-nép leszünk, amelynek talán több nénz^ lesz, a dögbőröket talán drágábban adhatjuk el. de ez ensrem nem érint, csak egy: hűség fajtámhoz.« (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz egy interpellációra adott miniszterelnöki válaszban foglalt merőben téves bejelentésre vonatkozólag.. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az utolsó interpellációs napon a Párisi Kurir ügyében elhangzott interpellációra válasza merőben tévesen állapítja meg, hogy ezen interpelláció elhangzásáig a Párisi Kurir káros hatása ügyében bejelentés nem történt, mert ebben az ügyben folyó év februárjában súlyos tárgyi adatokkal alátámasztott interpelláció hangzott el a Házban. Mi az oka annak, hogy az akkor elmondott súlyos adatok elkerülték a miniszterelnök úr figyelmét?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek a Ház minden oldalán! Jandl Lajos: T. Ház! A miniszterelnök úr a múlt interpellációs napon Rajniss képviselő úrnak egy előzőleg elhangzott interpellációjára adott választ s ebben a válaszban a Párisi Kurir című lap megjelenésének módozata körül kifogásolt tényekkel szemben olyan megállapítást szögezett le, amely egyrészt nem tartozik az interpellációban ismertetett tárgyra, másrészt nem fedi teljes mértékben a tényeket. Ezért kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy az* interpellációnkra kapott válaszok — mint ebben az esetben is és mint oly sok más esetben is — nem kielégítőek, azok csak formaiak és a dolgok lényegét egyáltalán nem érintik, nem nyújtanak megnyugtatást azokban a kérdésekben, amelyekben mi interpellációs jogunknál fogva a kormányhoz fordulunk. A miniszterelnök úr ugyanis azt válaszolta, hogy a Párisi Kurírnak a sajtórendelkezéseket érintő megjelenése miatt nem járhatott el, mert ő a Párisi Kurirt nem olvassa és így nem volt róla tudomása, hogy abban mi jelent meg, milyen cikkek foglaltatnak. Rajniss képviselő úr nyilván nem azt szándékozta kifogásolni, hogy a Párisi Kurirt a miniszterelnök úr nem olvassa, hanem azt, hogy tartalmáról nem vett tudomást. Erre vonatkozólag a miniszterelnök úr kijelentette, hogy nem vehetett tudomást, mert nein történt bejelentés a Párisi Kurírnak szabálytalan megjelenése ügyében. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a képviselőház 83. számú naplójában szerepel egy interpelláció, amelyben bőségesen ki voltak fejtve azok a deliktumok, amelyeket a Párisi Kurírban foglalt cikkek kimerítenek és amelyek sajtórendészeti intézkedéseket kellett volna, hogy maguk után vonjanak. így tehát a miniszterelnök úr ebben a kérdésben nem volt kellőképpen tájékozva, amiből én azt látom, hogy a miniszterelnök urat nem mindig érdeklik az itt elhangzottak és az itt történtek olyan módon és olyan mértékben, amilyen mértékben mi azt szeretnők és amenynyire a magyar alkotmánynak megfelelően kellene, hogy őt érdekeljék. Ezt a jelenséget egyébként is mefigyélhettem és megfigyelhették az én igen t. képviselőtársaim, főként az ellenzéki oldalon és a nemzeti szocialista párt képviselői is, akik azt látják, hogy az ő felszólalásaik, az alkotmányos jogaik folytán itt elhangzott kritikáik bizonyos negligenciával találkoznak. Ezt a hántó negligenciát mi mindig békésen tűrtük, ezzel szemben igyekeztünk az alkotmányos úton megmaradni és meg is maradtunk anynyira, hogy éppen a kormány talált mostanában, néhány hónap előtt alkalmat arra, hogy az alkotmányos utat elhagyva, a rendkívüli intézkedések terén hozzon rendelkezéseket, amelyekkel a mi politikai állásfoglalásunkat és annak terjesztését gátolni és ^ akadályozni tudja. Elismerem, hogy rendkívüli időket élünk, de ezek a rendkívüli intézkedések szerintem igen sokszor túlmennek azokon a határokon, amelyeket ezek a rendkívüli idők megkívánnak és megkövetelnek, és erősen egyoldalú intézkedések ezek. A miniszterelnök úrnak ebbeli állásfoglalását nem tudom mással mag*yarázni, mint azzal, hogy ő az alkotmányos utat igenis ma nem tartja fontosnak és betartandónak. Ezt