Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

A?: országgyűlés képviselőházának 100.\ Ami már most az épületeket illeti, a belvíz által felázott és összedőlt épületek és a tényle­ges árvíz, folytán összedőltek közt különbséget nem lehet tenni és nem is teszünk. Vannak azonban más okok is. Nem tudom, hogy a kép­viselő űr látott-e ilyet, nagyon sok helyen nem az árvíz, vagy a belvíz, hanem a fagy okozta a károkat. A magam kerületében, Szegeden láttam olyan épületet, amely a legmagasabb vízszint felett 80 centiméterrel, vagy egy mé­terrel volt es a víz peremétől 80 méterre. En­nek a háznak sem az árvíz, sem a belvíz nem okozott kárt. A repedésekről pedig látszott, hogy azokat ar fagykár okozna, a fagy együtt a vízzel, de elsősor'ban a fagy. Ëz éppen olyan eieuii csapás, mint a másik és nézetem szerint szintén hasonlóan ítélendő meg. Itt két dolog játszott össze, a tél nagy hidege, a nagy hó, amely természetesen szintén vizet termel és az árvíz. Azt hiszem, hogy az elemi csapás tekin­tetében itt különbséget nem lehet tenni. A fa gyás folytán összedűlt épületek száma igen nagy. (Palló Imre: A lényeg a kisemberek megmentése Î) De ezeket egyformán kell elbí­rálni az árvízkárosultakkal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És a mulasztókat is!....) Végül elmondhatom, hogy Bonczos állam­titkár úr mindenesetre gondoskodni fog arról, hogy a községi elöljáróságok ne kicsinyesked­jenek. Sok helyen kicsinyeskednek, ezt tudjuk, hiszen az adminisztráció nem lehet mindenütt egyformán jó. (Keek Antal: Politikát se vigye­nek bele sehol. — Zaj.) Mi mindenesetre, sem én, sem Bonczois államtitkár úr nem keverünk bele politikát. Ha vannak ilyen emberek, az ilyen egyes eseteket, ha a képviselő úr veszi észre, a képviselő úr mondja meg, ha mi vesz­szük észre, mi fogunk gondoskodni róla és ak- I kor mindenkit lehet arra inteni, hogy ilyen dolgokba politikát ne keverjenek bele. (Rap­csányi László: Az a hiba, hogy nem igen tart­ják be. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Akkor is lehet őket rászorítani. Tessék megmondani a konkrét eseteket és afelől mi gondoskodni fo­gunk. Kérem' a válaszom tudomásul vételét, (filénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a minisz­terelnök úrnak az interpellációra adott vála­szát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudo­másul veszik, szíveskedjenek fel álla ni. (Meg­történik.) Többség! A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Máris politikát vittek bele a kérdésbe. — Zaj. — Elnök csenget.) Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a, jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a mi­niszterelnök úr politikai ténykedésével szem­ben tanúsított bizalmatlanság tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az ország közvéleménye nagy visz­szatetszéssel fogadta a kassai beszédben lefek­tetett tétlenségi politikai irányelvet, mely sze­rint 10—15 év egy pillanat az ország életében és nyugodtan lehet várni. Ezt az irányelvet az ország közvéleménye beigazolva látja a vá­lasztás óta eltelt egy esztendő eredménytelen politikájában, mert sem a földkérdésnek, a zsi­dó földek tényleges átadásának, sem a SZOCiál­IS ET VISELŐ B ÁZÍ NAPLÓ V. ülése 7940 április 24-én, szerdán. 307 politikai kérdések megoldásának gyakorlati megvalósítását nem tapasztalja. 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az ország közvéleményének nyug­talan rezdülései jutnak kifejezésre a kormány­párt haladó szellemű tagjainak megmozdulá­sában is. Van-e tudomása a miniszterelnök úr­nak arról, hogy a kormánypártban mutatkozó megmozdulások, az országgyűlés házfeloszlató megbízólevelének a pártértekezleten történi felmutatása komolytalan és politikai felelőt­lenség számba megy. Mert amikor a világhá­borús okok következtében a városi és várme­gyei bizottsági tag választásokat külön intéz­kedéssel elhalasztották, ugyanakkor mindenki előtt komolytalannak tűnt fel az országgyűlési választások lehetőségének fitogtatása. 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr xígy kül­politikai, mint belpolitikai vonalvezetésében visszatérni az elődei által hangsúlyozott — és amit ő is elfogadott — haladó reformpoliti­kára, amely egyedül alkalmas súlyos időkben az ország erőinek összefogására és azok foko­zására. Matolcsy Mátyás s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Jelen interpel­lációm tárgya a magyar belpolitikai kérdések­kel függ össze és most* amikor a miniszter­elnök úr szólott, nagyon sajnálom, hogy ez elől az interpelláció elől kiment, pedig sokkal egy­szerűbb lett volna, ha ezt a súlyos belpoliti­kai kérdést, amelyet idehozni kívánok, szem­től szembe tárgyalhattuk volna és beszélhettük volna meg. Mert az igen t. kormánypártnak arra a felfogására és szerény felháborodására, hogy a miniszterelnök úrnak jelenleg tett ki­jelentését mi nem fogadtuk el, engedjék meg, hogy azzal válaszoljak, hogy az, amit mondott, tökéletesen megnyugtatott, de az a tapasztalat, amely bennünket egy év óta kísér, nagyon sú­lyos és ibenmüinik azokat &z érzéseket foelti, hogy ezek a megnyugtatások nagyon szépek, de a tettek majd késve, nagyon elkésve fogják azo­kat követni. Engedjék meg, hogy éppen ezzel a kérdés­sel foglalkozzam, mert az a meggyőződésem, hogy közeleg az egyéves évfordulója annak, hogy az országos képviselőválasztások megtar­tattak és Teleki Pál miniszterelnök úr egy éve viszi az orszáig ügyeit. (Hosszantartó élénk he­lyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Ház feloszlatást nyilatkozat hatása! — Keek Antal: Minden vacsorán így tapsolnak? — Zaj jobbfelöl.) T. Ház! Legyen szabad minden egyéni szemponttól függetlenül azt mondanoím, boldo­gok lennénk, ha mi is így tudnánk tapsolni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Én azonban lígy látom, hogy az ország és az egész világ forrásban van és ha felállítjuk az egy esztendő politikájának a mérlegét, bármily szomorú is, csak azt állapíthatjuk meg, hogy például leg­nagyobb kérdésünk vizsgálatára, amely kér­désről mi mindig hangoztattuk, hogy a magyar sorskérdések elsője, a földkérdés vizsgálatára Teleki Pál miniszterelnök úr felsőházi bemu­tatkozása során három évet helyezett kilátásba. Az azóta eltelt egy esztendő alatt a javaslat körül folyó huza-vonával telt el az idő és az egyetlen pozitívum, amelyet a földkérdéssel' kapcsolatban egy év eltelte után a miniszter­elnök úr ide tudott hozni, az, hogy egyetlen 49

Next

/
Thumbnails
Contents