Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. T. Ház! A magyar cenzúra itt pártoskodott. Elnök: A képviselő urat felhívom, hogy beszédét fejezze be. (Egy hang a jobboldalon: Bővített mondat!) Hubay Kálmán: Már be is fejeztem. Meg kellett volna tudnia a magyar közvéleménynek, hogy mit akar... (Élénk éljenzés és taps a szelsőbaloldalon.} Elnök: A képviselő úr interpellációját a Ház kiadja a külügyminiszter úrnak. Következik Hubay Kálmán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni, Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a cenzúra működése tárgyában. 1. Tud-e arról a miniszterelnök ár, hogy egyes cenzorok érthetetlenül egyoldalú, zsidóvédő és antantbarát működést fejtenek ki ? 2. Hajlandó-e a minisztereinöik úr az ígéretek helyett végre alapos és végleges rendet teremteni a cenzfuira frontján? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr ezzel kapcsolatban odahatni, hogy egyes cenzorok a maguk világnézeti beállítottságának szolgálatában a magyarság életérdekeit ne veszélyeztessék? 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az alkalmatlannak és pártoskodónak bizonyult cenzorokat haladéktalanul leváltani és odahatni, hogy a szükséges rosszként elismert cenzúrát az egész vonalon kül- és belpolitikailag képzett emberek gyakorolják?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hubay Kálmán: T. Ház! Amit előző interpellációm végén nem tudtam elmondani, azt talán efb'ben az interpellációimban folytatni tudódom, lévén általános kérdésekről szó, a cenzúra általános működéséről. Legelőször is azzal kezdem tehát, amivel előbbi interpellációmat befejezni szerettem volna. A magyar cenzúra nem állt hivatása magaslatán akkor, amikor Habsburg Ottónak Amerikában nyilvánosságra hozott terveit nem engedte közölni à magyar közvéleménnyel és nem engedte mfig azt, bogy a magyar társadalom tudomásul vegye, hogy itt — igenis — súlyos, a magyarságot pusztító, a nemzet és az ország integritását sértő és elpusztítani akaró törekvések érvényesülnek vele szemben. Most áttérve az örök témára, amely majdnem minden interpellációs napon szóbakerül, a cenzúrára, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Ez jó téma!) élni ondlom, hogy 1938 március 12-én megjelent Magyarországon egy lap. Ez volt az! (Mu- \ tatja.) Nem csalás, nem ámítás, (Derültség.) j eredetiben hoztam ide. A címe »Magyaror- | szag«. A négyhasábos cikk címe: »Schuschnigg | győzni fog«. Aznap este a németbrrodalmi osa- j patok bevonultak Ausztriába és Schuschnigg { — mit tesz Isten — nem győzött. (Nagy Ferenc: Nem érdemes egy ország hazafiait kigúnyolni!) Egy ország hazafia az a Stahrcnberg herceg, aki német létére a Magiuot-vonalban harcol a németek ellen? Tesztelem a t. képviselő úr hazafiságát! (Tav* a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj a jobb- és a, baloldalon.) Éin j nem ezt gúnyolom ki, én a magyar cikkírót ; gúnyolom ki. (Horváth Zoltán: Stahrenberg nem magyar!) Március 12-én délután 5 órakor , ezt írta a »Magyarország«: Schuschnigg j győzni fog. (Zaj. — Nagy Ferenc közbeszól.) '• KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. illése 19UO április 24-én, szerdán. 299 Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Gr. Apponyi György: Ki írta azt a riportot?) Hubay Kálmán: Bajcsy-Zsilinszky Endre! Ha kíváncsi volt a képviselő úr, megmondtam. (Zaj a baloldalon. — Ras say Károly közbeszól.) Ez 1938 március 12-én történt és azóta ezek a körök... (Rassay Károly: Amikor hatalmon van, alkkor ünneplik! Ez nem magyar tempó!) Én abbahagyom beszédemet, hogy ne zavarjam a közbeszólókat... Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Gr. Pálffy József: Hagyja abba! — Maróthy Károly: ISlono, gróf úr, ne kiabáljon!) Hubay Kálmán: Ezek az urak pontosan ugyanott folytatják, ahol 1918-ban és 1938-ban abbahagyták. Ezek az urak voltak azok, akik a Berlin—Róma-tengely helyett — mint az előbb említettem — mind a Berlin—Tarnopoltengelyt propagálták. (Zaj.) Ezek voltak azok, akik megvédték a négust Mussolinival szemben, ezek voltak azok, akik 1936-ban ragyogó vezércikkben írták, hogy »Virrad«, akkor, amikor Spanyolországban feltört a bolsevizmus és minden szenny. (Gr. Pálffy József közbeszól. — Zaj.) Elnök: Pálffy képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Keek Antal: Nem cirkusz ez! — Paczolay György: Micsoda viselkedés ez? — Zaj. — Elnök csenget.) Hubay Kálmán: Ezek voltak azok, aikik dicsőítették az esztelenül vesztükbe rohanó lengyeleket, ugyanakkor, amikor nem szabad elfelejteni azt, hogy a Berlin—Róma-tengely összefogásából és Magj^arországnak a Berlin—Róma-tengelyhez kapcsolódó külpolitikája következtében tért vissza egymillió magyar és több mint félmillió rutén és el tudtunk érni a magyar birodalom évezredes határáig. Ezek a lapok, hátuk mögött a zsidó hírügynökségekkel, hátuk mögött a szenzációhajhászó béreneeikkel, hamis hírekkel, mégpedig a miniszterelnök úr által megbélyegzett hamis hírekkel fertőzik a levegőt. Istenben boldogult Darányi Kálmán miniszterelnökünk 1938-ban innen, a miniszterelnöki székből azt a kijelentést tette: »Nem vagyok berendezkedve arra, hogy naponként brómot adjak a rossz zsidó idegeknek.« T. Ház, amit Darányi Kálmán nem tudott és nem akart megtenni, azt a magyarországi antantbarát sajtó ' teszi meg.- Naponként adja a brómot a zsidóknak, hogy megnyugtassa idegeiket, úgyhogy a végén a magyar miniszterelnöknek, de ugyanakkor a német rádiónak és a német lapoknak kell figyelmeztetniök ezt a társaságot arra, hogy nagy baj lesz abból, nagy nemzeti baj, ha nem tudunk felemelkedni a pártérdekeken és nem tudjuk figyelembe venni azt, hogy végeredményben nekünk, magyaroknak a né; ni et nemzeti szocializmus és a nemzetközi zsidóság peréhez semmi közünk sincs. (Gr. Apponyi György: Ez a helyes!) Mi nem lehetünk kiszolgálói ezeknek az antant érdekeknek. (Meskó Zoltán: A zsidók is foglalják el ezt az álláspontot! — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor ezeket a kérdéseket szávóteszem és bizonyítom, — mert egyébként nem tenném szóvá — akkor kénytelen vagyok kijelenteni, — és azt hiszem, minden pártnak a véleményét kifejezem ezzel — hogy elég volt! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt vaunak nálam lapfejek és elsőoldali címek, tallózások az elmúlt hét úgynevezett magyar lapjainak címeiből és állásfoglalásaiból. Amiért ennek az interpellációnak keretében ezt idehoztam, 48