Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

298 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19 UO április 24-én, szerdán. archiába. (Felkiáltások jobb felől és a középen: Ki nyerne?) Itt mMidietnki vesztene valamit, csak a Habsburgok nyernének egy császári és királyi koronát, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalolda­lon) a cseh-szlovákok nyernének egy hatal­mas- államot és a zsidók nyernének egy közép­európai világhatalmat. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobb­felől: Ez tetszik? — Rapcsányi László: Talán maguk örülnének neki? — Felkiáltások jobb­felöl: Maguk tapsolnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hubay Kálmán: Azért mondottam inter­pellációm elejéin: ne legyünk itt most mi nyi­laskeresztesek és ne legyünk magyaréletpár­tiak, hanem egyszerűen magyar emlber mód­jára nézzük ezeket a dolgokat, amelyik ször­nyűek és amelyekkel szemben a magyar tör­vényhozásnak meg kell nyilatkoznia (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akármilyen po­litikai beállítottságunk van is egyébként és fel kell tennünlk a kérdést: hát még mindig itt tartunk ? Hát még mindig meg lehet ezt tenni Magyarországgal és a magyar néppel szemben? Hiszen, t Ház, ennek az úrnak itt Magyarországon lapjai vannak, amelyek pro­pagandát osinálnak az ő érdekében és ezt mind nyugodtan tűrjük. (Paczolay György: Lassan járj, tovább érsz!) 1937 októberéhen volt itt egy úgynevezett körmendi gyűlés, amelynek vezérszónoka ma kint van Amerikában és Ördög Elemér toledói plébánossal, Habsburg Ottó gyóntató atyjával tárgyal. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miről tárgyal?) A körmendi gyűlés után a Cseh­szlovákiában megjelenő Die Zeit 1937 október 15-én azt írja, hogy a magyar ellenzéknek a legitimizmus jegyében való egyesülése fényt vet a párhuzamosan haladó bécsi törekvésekre (Mozgás a balközépen) — gratulálok az urak­ezen mulatnak — és azokra a fárado­zásoktra, amelyek Bécs, Prága, Budapest ösz­szefogása által ellensúlyozni akarják a Ber­lin—Róma-tengelyt. T. Ház, nekünk a Berlin— Kóma-tengely egymillió magyart hozott visz­sza, nekünk a Berlin—Róma-tengely Kárpát­alját hozta vissza, tehát. nem hazaárulás-e en­nek a tengelynek politikájával szemben egy másik politikai frontot csinálni és Berlin— Róma helyett Bndapestr—Prága-tengelyt vagy esetleg Budapest—Tarnopol-tengelyt csinálni? (Felkiáltások a jobboldalon: Ki csinál? — Elnök csenget.) T. Ház! Habsburg Ottó a maga kivételes helyzeténél fogva magyar állampolgár is. A Szabadság egyik számában — itt van előttem — kijelentette, hogy neki Magyarországon birtokai vannak és a ráckevei birtok jöve­delme az övé. Kérdezem, t. Ház, a magyar kormánynak nem kötelessége-e ezek után a nyilatkozatok után azonnal megindítani a hűt­lenségi pert ellene, amiért Magyarország fel­darabolására törekszik? S amikor itt Magyar­országon nyomorult magyar parasztok van­nak, akkor szabad-e a ráckevei birtok jöve­delmének ahhoz az emberhez jutni, aki Ma­gyarország feldarabolására törekszik? En azt hiszem, t. Ház, hogy álmagyar parasztságba magyar nemzetfenntartó elem érdekeit szolgál­juk itt akkor, amikor azt mondjuk: itt Ká­rolyi Mihály ellen is folyt hazaárulási eljárás és Károlyi Mihálynak nincs kisebb bűne, mint annak, aki az országot újból meg akarja cson­kítani. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy az. Illustrationnak az az ismeretes térképe, amelyet olyan roppant humorral fogadott az igen t. balközép, hamis. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Egy frnrng a szélsőbaloldalon: Jelentkeznek a legi­timisták sorban — Gr. Apponyi György közbe­szól) Elnök: Apponyi képviselő urat másodszor kérem, maradjon csendben. (Gr. Pálffy József: Azt az eljárást más ellen kellene lefolytatni! — Meskó Zoltán: Maga talán legitimista?) Meskó (képviselő urat rendre utasítom. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Meskó Zoltán: Nyíl­tan!) Csendet kérek! Meskó képviselő urat ké­rem, ne szóljon közibe. Hubay Kálmán: T. Ház! Az Illustration térképének valódiságát semmi sem bizonyítja jobban, — ne jöjjenek most azzal a szerkesz­tőik, hogy nem volt pankromatikus lemeze a retusőrnek, nem volt pankromatikus lemeze a fotográfusnak — mondom, semmi seom bizo­nyítja jobban az Illustration térképének való­diságát, mint az, hogy Amerikában három héttel a térkép megjelenése előtt Habsburg Ottó pontosan ugyanazokat a középeurópai ha­tárokat jelölte meg az amerikai újságíróiknak, amelyek három héttel később az lllustration­ban megjelented. Es én tisztelettel kérdezem: milyen zseni lehet ci Z í L fotográfus, aki három héttel később tudja azt, hogy hogyan kell neki tévednie Habsburg Ottó nyilatkozatai szerint? (Baky László (gróf Apponyi György felé): Ehhez szóljon, képviselő úr!) T. Ház! Állapítsuk meg, hogy itt egy po­koli szövetség alakult és egy pokoli agitáció folyik a nemzetközi zsidóság és a nemzetközi demokrácia védelmében Magyarország rová­sára. (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) És itt — mégegyszer ismétlem — nem vagyunk pártemberek, hanem magyarok vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A külügyminiszter úr teljes joggal azt kérdezhetné, ha itt volna: mi közöm ne­kem mindehhez, mi közöm nekem ahhoz, hogy mi történik Amerikában, mit mond Habsburg Ottó Amerikában, mit nyilatkozik Ameriká­ban? A külügyminiszter úrnak, aki talán egyet­len tagja a kormánynak, akinek a politikai vo­nalvezetését a nemzeti szocializmus is helyes­nek tartja, ott a köze hozzá, hogy hogyan kap­híitott az a magyar politikus a mai körülmé­nyek között útlevelet, aki Amerikában tárgyal Habsburg Ottó gyóntató papjával? (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Derültség a jobb- és a baloldalon.) Másodszor a külügyminiszter úrnak ott van köze a dologhoz, hogy a magyar rendőrségnek tudnia kell, ki az a két magyar úr. aki Szom­bathelyen a Habsburg-propagandának meg­valósításáról tárgyal és kik azok az ausztriai, ostmarki hazaáruló papok, akik átjárnak Szom­bathelyre és Magyarországon csinálnak Habs­burg-propagandát? (Zaj a szélsőbáloldalon. — Rassay Károly: Papok? — Gr. Apponyi György: Zsidó papok vagy katolikus papok?) Katolikus papok az Ostmarkból. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy fejezze be beszédét, mert beszédideje le­járt. Hubay Kálmán: Egy mondattal befejezem. A harmadik dolog, ami a külügyminiszter urat érdekelheti, az, hogy ezt az amerikai nyilat­kozatot a Berliner Börsenzeitung közölte szó szerint. A Berliner Börsenzeitungból a magyar lapok átvették és ezt a magyar cenzúra elejétől végéig kihagyatta.

Next

/
Thumbnails
Contents