Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

282 Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1940 április 24-én, szerdán. és a szélsőbaloldalon. — Közi Horváth József: Az aggleány adó is benne van!) Néazük meg egy kicsit közelebbről ezt a kérdést- A tör­vényjavaslatnak ebben a fejezetében a jöve­delmi adók kivetésénél érvényesíteni kívánja a kormány a családvédelem gondolatát, ami­kor azt mondja, hogy két gyermek, illetve há­rom hozzátartozó esetén tekintendő normális­nak a jelenlegi adókulcs, két családtag esetén 5%-kai, egy családtag esetén pedig 10%-kai emelkedik az adókulcs. Ezzel a törvényjavas­lat elismeri, hogy a két gyermeket tekinti normális állapotnak. Szerintem ez nem nor­mális állapot, t. Ház! (Egy hang a jobbolda­lon: Nem normális, hanem "minimális!) A tör­vényjavaslat azzal, hogy egy gyermek esetén csak 5%-kai emeli az adókulcsot, nem fogja megakadályozni .az egyke terjedését és semmi­féle családvédelmi szolgálatot nem fog teljesí­teni. A törvényjavaslat azokat a 30 éven felüli férfiakat, akiknek egy hozzátartozójuk sincs, 25%-os adóemeléssel sújtja. Ez az intézkedés az» amit agglegényadónak neveztek. Ezzel kap­csolatban legyen szabad a következő rendikívül fontos észrevételt megtennem a családvédelem adópolitikai szempontjára. És pedig: borzasztó tévedés azt hinni, hogy családvédelemről csak abban a, rétegben kell gondoskodni, amelyhez tartozók jövedelmi adót fizetnek. Az országiban az adóstatisztika szerint van 209508 jövedelem­adóköteles egyén, akiknek az évi jövedelme tudvalevőleg az 1000 pengőt meghaladja, sőt ha a gyermekszámot is tekintetbe vesszük, ezek közül soknak 1300 pengő adómentes jöve­delme van. De érdekes, hogy az egész nagy adóreformnál nem gondolt senki arra az 1,963.000 adófizetőre, akik kicsiny félholdasok, törpebirtokosok vagy kis viskókban nyomorgó zsellérek s akik fizetik az ő 30—40—60 pengő adójukat. Ott talán nem kell a, családvédelem gondolatát érvényesíteni 1 (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Benne van!) Ebben nincs benne, mert ez kizárólag a jövedelem­adóról szól. (Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter: El kell olvasni az egészet!) Pél­dául a földadó vagy a háziadé kérdésénél nem lehetne a családvédelemnek érvényt szerezni? (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter : Benne van! — Felkiáltások jobbfelől: Benne van!) Egy sokkal mélyebben járó rendelke­zésre volna szükség ahhoz, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Benne van! El kell olvasni!) hogy a családvédelem gondolata ko­molyan kifejezésre jusson, (vitéz Csicsery­Rónay István: Benne van! — Reményi-Schnel­ler Lajos pénzügyminiszter: Nem tehetek ró!a: nem olvasta el!) T. pénzügyminiszter úr, csak tudom, hogy miről beszélek? (Reményi-Schnel­ler Lajos pénzügyminiszter: Nem!) Egy át­fogó nagy adóreformban a családvédelem gon­dolatának a kisiparost terhelő adótól kezdve az utolsó kicsiny házig érvényesülni« kellene. Ezzel szemben a mostani törvényjavaslatban ez csak a jövedelmi adó kérdésénél merül fel erőteljesebben. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy az egész törvényjavaslatot iaz jellemzi, hogy az adókulcshoz hozzányúlni nem kíván és nem mer. Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy meggyőződésem szerint átfogó adórefor­mot az adóterhek arányosítása, az adókulcsok­hoz való hozzányulás nélkül megoldani pedig nem lehet. (Reményi-Schneller Lajos pénzügy­miniszter: Ott van az új skála!) Igen, de a jö­vedelmi adóra vonatkozólag. (Reményi-Schnel­ler Lajos pénzügyminiszter: El kell olvasni!) Ez az egyetlen tétel, ahol valami intézkedés van. De kérdezem én: hogyan lehet arányosí­tani a közterheket a nélkül, hogy akár a ház­vagyonnál, akár a földvagyonnál, akár az ösz­szes többi adónemnél a progresszivitást ne ér­vényesítsük? E nélkül szerves adóreformot nem lehet csinálni és a terhek arányosítását nem lehet elérni. A 37. § viszont rendkívül jellemző és iga­zolja a mi eddigi törekvéseinket. Az állami hozzájárulások^ idején ugyanis — azt hiszem, mindenki tisztában van ezzel — számtalanszor elhangzott itt az, hogy az ezermilliós hozzájá­rulásnál nem az 50.000 pengős vagyonadóala­pot kell tekinteni, mert akkor a nagy jövedel­mek a megterhelés alól kibújnak. Most ez a törvényjavaslat ismeri el a mi akkori követe­lésünket, sajnos két évvel később, mert ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy akinek a jövedelme a 10.000 pengőt meghaladja és hoz­zájárulást nem fizet, most 50%-os pótlékot fi­zet a jövedelmi adó után. Külön megkérem •most a pénzügyminiszter urat, informáljon bennünket arról, hogy az ezermilliós beruhá­zási összeghez hány ilyen embernek kellett volna hozzájárulnia és ezúttal, — tekintve, hogy ez a javaslat majd csak később, ez év vége felé emelkedik törvényerőre, sőt január 1-ére mondják a törvény életbeléptetését... í Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ott van az utolsó mondatban! Azt is el kell olvasni!) Ezt mondja: »...1941. évi január hó lén lennek hatályba.« (Zaj. — Felkiállások jobbfelől; Legkésőbb!) Szeretném tudni, meny­nyi az. amennyivel itt károsodunk és milyen összegekre számíthatunk ( még, amelvek ezen a réven az államháztartás kasszájába befoly­nak? T. Ház! Ezeket et kérdéseket kívántam fel­vetni (Reményi-Schneller Lajos pénzügymi­niszter: Hamisan! Ezt nem lehet csinálni!) és az a meggyőződésem, ihogv a jelenlegi pénz­ügyi kormányzat ilyen foltozó javaslattal a szerves adóreformot megoldani nem képes és nem is tudja és a jelenlegi törvényjavaslat, ahogyan kimutattam, egyáltalában nem tar­talmaz egy átfogó tervet, sőt nélkülözzük az indokolásban még csak az adótehernek egyen­lőtlenségére vonatkozó közléseket is. A javas­latnak eredményeiről sincs semmi néven neve­zendő közlés, ezt a javaslatot tehát mi a to­vábbi tárgyalás alapjául elfogadni nem tud­juk. (Tons a szélsőbaloldalon.— vitéz Cseicsery­Rónay István: Teljesen hamis idézetek!) Elnök Tegnapi ülésünkben úgy határoz­tunk, hogy az interpellációkra 11 órakor té­rünk át. Ezért a vitát félbeszakítom. Javasla­tot teszek arra vonatkozólag, hogy legköze­lebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tart­suk s ennek napirendjére tűzzük ki a tárgya­lás alatt álló törvényjavaslat vitájának foly^ tatását. :! it Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az írásban adott miniszteri válaszokat fogom fel­olvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a belügyminiszter úrnak Budinszkv László képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Kép­viselőház! Budinszky László országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1940. évi január hó 31-én tartott ülésében a felvidéki és a kár­pátaljai magánalkalmazottak nyugdíjának csökkentése tárgyában interpellációt terjesz­tett elő.

Next

/
Thumbnails
Contents