Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. Ezen interpellációjára a miniszterelnök úr nevében is adott válaszom a következő: Az interpelláló képviselő úr két kérdést vet fel interpellációjában. A két kérdés n 11.770/1939. M. E. számú rendeletnek ugyan; arra a rendelkezésére vonatkozik. A képviselő lír elsősorban azt kérdi, hajlandó-e a kormány a szóbanforgó rendeletnek a magánalkalmazo'ttak nyugdíjigényét sértő f rendelkezéseit megváltoztatni, majd azt a kérdést teszi fél, hogy hajlandó-e a kormány az említett rendeletnek a szerzett jogaikat sértő _ rendelkezése helyébe megfelelő szociális intézkedéseket tenni? A kormány a felvidéki és a kárpátaljai niagánalkalmazottaknak a csehszlovák jogszabályok szerint járó Öregségi és rokkantsági biztosítási járadékait a 11.700/1939. M. E. számú rendelettel azért volt kénytelen leszállítani, mert semminemű fedezet nem állott rendelkezésre ezeknek a szolga Itatásoknak nyújtására. A járadékot a kormány az államkincstár terhére előlegezte abban a hi szemben, hogy a volt csehszlovákiai szociális biztosító intézetek járuléktartalékának felosztása során a Magyarországot a felszabadult területek biztosított népessége után megillető vagyonrész a magyar biztosító intézeteknek át fog adatni. Az állami előlegezés azonban huzamos időn keresztül nem terjedhetett odáig, hogy a járadékosok nagy számának fedezet nélkül na gyojbb értékű szolgáltatásokat nyújtson, mint aminőt a kellően lefedezett magyar .öregségi és rokkantsági biztosítás az igényjogosultak részére folyósít. Éppen ezért a kormány némileg leszállította a csehszlovák rendszerű nyugdíjbiztosítási szolgáltatásokat, hogy azok az anyaországi szolgáltatásokat lényegesen meg ne haladják. A szolgáltatások csökkentése elsősorban a járadék alapösszege tekintetében mutatkozott szükségesnek, mert ilyen mértékű alapösszeg a csehszlovák biztosító intézeteknél sem volt lefedezve. Tudatában vagyok annak, hogy az efféle járandóságok csökkentése az érdekeltekkel szemben mindig odiózus, de különösen súlyom akkor, ha a csökkentés a létfenntartás életbevágó érdekeit is veszélyezteti. Ez a felismerés arra késztette a kormányt, hogy a csökkentés folytán súlyos helyzetbe került magánalkalmazottakon segélyezés alakjában segítsen. Erről rendelkezik az 1600/1940. M. E. számú rendelet, amely módot ad arra, hogy a belügyminiszter az államkincstár terhére olyan segélyt nyújthasson, amely a csökkentett járadékot a régi mértékre kiegészíti. Kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1940. évi április hó 8-án. vitéz Keresztes-Fischer s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat... (Budinszky László: Szerzett jogoknak lábbal való tiprása!) j A képviselő urat kérem, szíveskedjék közbe j nem szólni, ha az elnök beszél. — Kérdem, méltóztatnak-e a választ tudomásul venni? (Igent Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem,!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a belügyminiszter úrnak Jandl Lajos képviselő úr j részére adott válaszát felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Dr. Jandl Lajos országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1940. évi január hó 31-én tartott ülésén a választójogosultakat az 1940. évi országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékkiigazítási eljárás során állítólag ért sérelmekről és a multévi országgyűlési képviselőválasztásokkal kapcsolatban kirótt bün- 1 KÉPVISELŐHÁZI' NAPLÓ v. ülése 19 UO április 2U-én, szerdán. 283 tetéspénzek körüli szabálytalanságokról intézett interpellációt hozzám. A képviselő úr által előadottak szerint a választó jogosultság elbírálása céljából kiállítandó számlálólapokat az elöljáróság egyes községekben nem hajlandó kitölteni, a községi jegyzők a névjegyzékbe felvételre jelentkezőket saját maguk önhatalmúlag elutasítják, írásbeli kérésekre nem küldenek ki számlálólapokat, jelentkezés esetén pedig az érdekelt személyek választó jogosultságának kérdésében az elöljáróságot nem hallgatják meg, hanem egyszerűen saját maguk jelentik ki, hogy az illetőknek van vagy rrincs választójoguk. Az interpelláló képviselő úr a tolnaváruiegyei Szárazd és Pálfa községeket jelölte meg, mint ahol ezek a. szabálytalanságok megtörténtek és interpellációjában több olyan Pálfa községbei i lakost is megnevezett, akikkel szemben az ottani községi jegyző törvényellenesen járt el. • Az interpellációban felhozott tényállítások tisztázására vizsgálatot rendeltem el. A vizsgálat megállapításaira is figyelemmel, az interpellációra válaszomat a következőkben van szerencsém megadni: Szárazd községben a községi jegyző a számlálólapokat mindazokról a széniéi vekről kiállította, akiket az 1938 : XIX. te. 48, §-ának rendelkezései értelmében a folyó névjegyzékkiigazítási évben a választójogosultsághoz megkívánt kellékek fennforgása esetén a névjegyzékbe hivatalból vaey kérelemre fel kell venni. Számlálólap egyedül egy Koch Jakab nevű szárazdi lakosról nem állíttatott ki, róla sem azért, mintha a községi jegyző ezt megtagadta volna, hanem azért, mert amikor a jegyző nevezett érdeklődése folytán őt felvilágosította, hogy a törvényszerű kellékek hiányában nem lesz a választó jogosultak közé felvehető, Koch indulatosan eltávozott, anélkül, hogy a számlálólap kiállítását kérte volna. Hogy Szárazd község jegyzője a számlálólapok kiállítása körül nem járt el önkényesen és így törvényellenesen, azt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az egyévi növedék felvételéhez a mindössze 831 lakosú községben a lakosság számához viszonyítva aránytalanul sok, összesen 33 számlálólapot állított ki és pedig 11-et hivatalból, 22-t pedig kérelemre. A vizsgálat Pálfa községben sem állapította meg azokat a szabálytalanságokat, amelyekről Jandl Lajos képviselő űr.interpellációjában megemlékezett. Az interpellációban megnevezett Lázár Lajos — illetve helyesen Lázár József — pálfai lakos kapott számlálólapot, Mérei József pálfai 1G9. hrsz- lakos szintén és szabályszerűen ki lett állítva a számlálólap Porteleki Jánosról is. Özv. Sámson Dezsőné született Klein Erzsébet nevű személy Pálfa községben nem lakik, Imre György és Nagy Ferenc pálfai lakosok pedig jártak ugyan a község jegyzőiénél és érdeklődtek választó jogosultságuk felől, azonban a jegyzőnek arra a felhívására, hogy hozzák be a választójogosultságuík igazolásához szükséges okmányokat, nála többé nem jelentkeztek és számlálólap kitöltését sem kérték. Ezeket a pálfai lakosokat egyébként ••- a községben ismeretlen özv. Sámson Dezsőné kivételével — a simontornyai _ járás f őszolgabírája két tanú jelenlétében kihallgatta, a kihallgatás során azonban egyikük sem mondotta azt, hogy a jegyző a hozzája fordulókat durván elutasította volna, vagy hogy okmá46