Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

A?J országgyűlés képviselőházának 100, ülése 19 ÍO április 2U-én, szerdán. 281. tudni kell azt, hogy az országos átlag 11 aranykorona, ebből tehát az következik, hogy a kereseti adó a két holdig terjedő •birtokra, bérletre lesz eltörölve. Az előadó úr — úgy tudom — arra hivatkozott nagyon helyesen, hogy milyen ennek a jelentősége egy készülő és végrehajtásra kerülő kisbérleti törvénytevezet idején. Kernelem ugyan, hogy a kormány nem kéth oldás kisbérleteket akar adni, de a látszat mindenesetre erre mutat. En azt remélem, hogy egészséges kisbérietekről lesz szó, Viszont ebben az esetben ez a szakasz nyilvánvalóan semmiféle hasznot nem fog jelenteni. Vagy talán úgy képzeljük el újra a telepítést, 'hogy a kereseti adótól kezdve az összes terheket a 10 holdasokra fogjuk rányomni? Ajánlom a kormánynak, tanuljon telepítési és adópolitikát Kollonicstól, aki tudta, hogyan kell kedvezményben részesíteni a saját fajtáját. {Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Ez a politika egyáltalán nem szolgálj cl 3, teherviselés egyenlősítésének és arányosításának célját. (Nagy Ferenc: Azt gondolják» hogy a 10 holdas bérlő jómódú?) T. Ház! A, törvényjavaslat egyik további rendkívül fontos tétele a kisiparosságot érinti. A legnagyobb sérelem éppen ezen a téren található, mert hiszen az 1937. évi hivatalos pénzügyminiszteri adóstatisztika szerint "a kisipart terhelte a kereseti adóból 9-2 millió pengő, a gyáripart pedig* a társulati adóbóL amely a kereseti adóval egyenrangú adó, 9'6 millió pengő. (Palló Imre: Hallatlan!) Kérdezem tehát: az adóterhek arányosítását szolgálja-e ez az intézkedés ma, amikor az egész gyáripar milliárdos vagyonával és tőkéjével pontosan ugyanannyit fizet, mint az a 240.000 nyomorult kisiparos, akik különhen az ország társadalmának sokkalta fontosahb és értékesebb társadalmi rétegét teszik, mint az a másik réteg, amely csak a tőkeszempontokat nézi? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Ott nincsenek igazgatósági tagságok!) Azt reméltük, hogy ezt a kisiparosság terheinél mutatkozó rendkívüli aránytalanságot fogja ez a törvényjavaslat megszüntetni. De mi történik? Egyszerűsítés jogcíme alatt megint egy olyan furcsa progresszivitást vezetett be a javaslat, amely ugyanolyan érthetetlen és indokolatlan, mint az, amelyet a házadónál tettem szóvá. A törvényjavaslat ugyanis azt mondja, hogy a kisiparos a kisközségekben önmaga után 12 pengőt, segédje u,tán 8 pengőt, inasa vagy tanulója után pedig 4 pengőt, összesen tehát 24 pengőt fizet. Nagyközségben a megfelelő számok 16, 8 és 4, tehát összesen 28 pengő. Az 50.000-néi kevesehh lakosú városokban 20, 8 és 4, tehát összesen már 32 pengőt kell fizetnie. Hát kérdezem ugyanazt, amit a házadónál is kérdeztem: mennyivel teherbíróbb az a nagyobb kommunitásbari élő kisiparos, mint egy kiseíbb községben élő kisiparostársa? {Zaj a szélsőbaloldalon. — Ronkay Ferenc: Több a fogyasztóközönsége! Palló Imre: De több a kisiparos is! Sehol sincs munkájuk !ï A törvényjavaslatnak ezt a progresszivitását eddig én sehol semmiféle pénzügytanban az egyetemen, de sehol az egész világon nem olvastam és nem tanultam. Meglehet, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úr most egy egészen új elvet nyit meg, amelynek semmi köze nincs a közterhek egyenlősítéséhez és arányosításához. (Paczolay György: Hát ezek a reformok?) Egy másik képviselőtársunknak a feladata lesz majd ismertetni a debreceni kamara felterjesztését, én tehát most nem fogok erről beszámolni. Utalok azonban arra, hogy Nagykőrös képviselője, Paczolay György képviselőtársam fogja idehozni a közeljövőben a nagykőrösi ipartestület kétségbeejtő sérelmeit. T. Ház! Én most csak arra az egyre akav rok rámutatni, hogy a törvényjavaslat milyen fonákságokat tartalmaz. Orosháza azi országegyik legnagyobb községe, de nagyközség. Tegyük fel, hogy van most ott egy kisiparos, akinek e törvényjavaslat szerint ma 16, meg 8, meg 4, összesen tehát 28 pengő az adója, miután segéde és tanonca van. Ha pedig Orosháza város lesz, — már pedig egészen könnyen elképzelhető, hogy mondjuk politikai szempontból például Békéscsaba nívójára emelik és várossá nyilvánítják — akkor ugyanennek a kisiparosnak az adóterhe egyszerre fel. fog emelkedni 34 pengőre, illetve mivel a törvényjavaslat szerint az évi lakásbér minden 100 pengője után 1.50 pengőt és az évi üzletbér minden 100 pengője után 2 pengőt kell fizetnie, ami összesen 25 pengőt tesz ki, 59 pengőre ugrik fel a közterhe abhan a pillanatban, amikor Orosháza várossá válik. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Baky László: Ez a progresszivitás!) Kérdem az igen t. pénzügyminiszter urat, aki ezt helyesli, (Palló Imre: Nem helyesli!) hogy tulajdonképpen mennyivel fog viszont emelkedni annak az orosházi kisiparosnak a jövedelme azzal, hogy Orosháza város lesz? (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ne alakuljon át várossá! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) T. péznügyminiszter úr, nem lehet pénzügyi elveket úgy él-; intézni, hogy ne alakuljon át várossá, mert egyedül a helyes progresszivitás megvalósítá-: sával lehet ezeket a kérdéseket megoldani. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hagyják beszélni Matolcsy képviselő urat! Matolcsy Mátyás: Legyünk tisztában azzal, hogy a progresszivitás kérdése a legnagyobb adópolitikai kérdés, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezt a kérdést pedig, véleményem szerint, nem lehet úgy elintézni, hogy Orosháza ne legyen város. T. Ház! A törvényjavaslatnak ugyancsak a kisiparosságra vonatkozó egyik fontos intézkedését Laky Dezső képviselőtársam is nagyon finoman, de egyben nagyon élesen kifogásolta, azt tudniillik, amely azt mondja, hogy a 65 éven felüli önálló kézműiparosoknak és a nagyrészt uapszámkerestből élő önálló kézműiparosoknak csak fél terhet kell visehiiök. Ezt magábanvéve nem kifogásolom, hiszen viselnénk a rendes adót is, de ehhez az kell, hogy a kor; mány végre alkossa meg az összes társadalmi és foglalkozási rétegekre a szociális biztosítás minden ágazatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.). Hogyan képzelhető el az, hogy mindenkire ki fog terjedni a biztosítás, csak éppen a kisiparosság rétegére nem? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, ne ilyen félmegoldást tessék hozni, hanem egy komoly, szociális biztosítási törvényt és azzal megoldani ezeket a kérdéseket. T. Ház! Rövid időt kérek még arra, hogy a törvényjavaslat 4. fejezetével, a jövedelmi adlóra vonatkozó szakaszokkal foglalkozzam. Ezzel kapcsolatban^ tulajdonképpen megint egy nagyon fontos adópolitikai kérdés rendezetlensége tűnik ki. A törvényjavaslatnak^ ez a fejezete az, amelyet a sajtó és a politikai közvélemény a legjobban kihangsúlyozott: éhben van az a híres agglegényadó. (Mozgás a bal-