Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-100
, Az országgyűlés képviselőházának 10 04 Az ig'en t. pénzügyminiszter úr személye iránt a legnagyobb elismeréssel vagyunk, ele mégis csak be kell látnia, hogy ha ez a kérdés politjikai területre csúszik, akkor majd künn a gyűléseken egészen más színben tűnik fel ez a nagyon sovány kis .javaslat, ott majd adóreformmá duzzad és a kormány óriási ténykedésévé válik. (Br. Vay Miklós: Nem szoktuk!) Ezért voltam bátor ezt a kérdést így feÍvelni^ mert az a meggyőződésem, nogy ez a töirvéuyjavaslat, mint a jelenlegi politikai i rendszerben minden komoly megoldás, csúnya kompromisszummá degenerálódik a felsőházi érdekek ós a kormányt szorító szélsőjobboldali mozgalmak között. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon, — Ellenmondások a jobboldalon. — Reményi-Schneller Lajos pénzügy mi- ; niszter: Matyi nem tagadja meg magát! — i Ef/y hang a szélsőbaloldalon; Baj van a felső- \ házzal! r — Ellenmondások a jobboldalon.) Lesznek még ott a felsőházban nagyon érdekes dolgok! Mintán a politikai kérdést és a törvényjavaslat bírálatát nagy általánosságban elintéztem, legyen szabad az egyes tételekhez hozzászólnom. A törvényjavaslat első fejezete a földadóvá] foglalkozik. Ennél a kérdésnél az ember izgatottan olvassa végig a szakaszokat, keresi annak a rendkívül igazságtalanságnak a kiküszöbölését, amely a földadónál a kis- és nagybirtok és a depressziós és konjunktúra s idők között mutatkozik és megdöbbenve olvassuk végig a javaslatot, mert a törvényjavaslat | egyetlen szakasza sem foglalkozik ezzel a j kérdéssel, hanem nagyon is mellékvágán yra 1 fut ki és a mindenkori időjárási kártételek j ndókedivezményével foglalkozik. Ezt mi nagy i örömmel vesszük, ez_ nagyon helyes, okos do- j log, ezt egy pillanatig nem vonom kétségbe, de hol van ez attól a két nagyhorderejű kérdéstől, amelyet ennél a tételnél el kell egyszer intézni, ha szerves, átfogó adóreformról beszélünk. Elsősorban is azt a kérdést kell felvetni, hogy a kis- és nagybirtokok teherviselése ará- [ nyos-e, igazságos-e? Tegnap az első vezér- 1 szónok képviselőtársam ezt a kérdést már exponálta. Utána Laky Dezső, a kormánypárt első vezérszónoka cáfolni igyekezett azt a. köztudomású megállapítást, hogy a kisbirtok nagyobb földadót és ennek következtében sokkalta nagyobb terhet visel, mint a nagybirtok. Laky Dezső képviselőtársam, volt profeszszorom nagyon ügyesen igyekezet bizonyítani ezt olyan módon, bogy azt mondotta: természel es, ő is elismeri, mert ezt senki sem tagadhatja le, hogy a kisbirtok kataszteri tiszta jövedelme jóval nagyobb, mint a nagybirtoké, ezt azonban ő úgy magyarázta, hogy a nagybirtokon sokkal több a kevésbbé_ értékes üzemág, a legelő- és erdőgazdaság, mint a kicsin, ennek következtében eo ipso szükségszerű, hogy a kataszteri tiszta jövedelem is kisebb legyen. (Palló Tmre: Ez a legelőelmélet!) Nem tartottam ildomosnak Laky Dezső nagyszerű fejtegetéseit megzavarni, de idehozom az országgyűlés elé dr. Sarkadi Kesztyűs Lajosnak, a debreceni akadémia igazgatójának egyik tanulmányát, amely a tiszántúli kis- és nagybirtok közteherviseléséről szól. Konkrét vizsgálatok alapián ő azt mondja (olvassa): »Tizenkét községben« — általa megvizsgált községben — »az egy katasztrális hold I szántóra eső átlagos kataszteri tiszta jövede- I lem a lakossági szántóknál az uradalmi szán- J tokhoz viszonyítva 1-85—18'5%-kal volt naülése 1940 április 24-én, szerdán. 279 gyobb holdanként.« Szántóknál! Nem lehet félrebeszélni; nem a legelőkkel, hanem a szántókkal kapcsolatban! A továbbiakban pedig arról számol be, bogy 12 községben a lakossági mezőgazdasági terület nagyobb kataszteri tiszta jövedelmű holdankénti átlagot mutat, mint az uradalmi mezőgazdasági terület. Itt már benne van a mezőgazdasági művelés alatt álló terület, tehát a szántó, a rét, a legelő 'és ebben az esetben az eltérés 454%-tói 68-3%-ig terjed a kicsik terhére. Most névszerint olvasom fel az általa megvizsgált községeket: Tégláson, a. Tiszántúlon a kisbirtoknál 67%-kal, Balmazújvárosban 56%-kai, (Zaj a szélsőbaloldalon.) Püspökladányban 50%-kai és így tovább, magasabb a kataszteri tiszta jövedelem és magasabbak ennek arányában az összes pótlékok és közterhek. Azt hiszem, nem kell tovább bizonyítanom azt a különben is köztudomású tényt, hogy a kisbirtok adóterhe nagyobb, mint a nagybirtoké. (Reményi-Schneller Lajos pénzügy' miniszter: Különösen, mert a boletta-alap fizeti a kisbirtokosok adóját! — Br. Vay Miklós: Tíz holdon alul földadót egyáltalán neon fizei nek!) Erről is lehet beszélni, hogy a tíz hol don aluli birtokok földadóját átmenetileg elengedték, azonban semmi akadálya nem lesz egy jobb konjunktúra idején annak, hogy itt is visszaállítsák az adót. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) De nem lehet vitatkozni azon, hogy tíz holdon felül, például egy 12 holdas kisgazda ugyanolyan kulccsal adózzék-e, amilyennel a 10.000 holdas gazda adózik. Ezen nem lehet vitatkozni. (Zaj. — Elnök csenget. — Közbeszólás jobbfelől.) Nagyon sajnálom, ha t. képviselőtársam azt képzeli, hogy mi itt műfelháborodásokat csinálunk, mert mi ezt a kérdést nagyon komoly lelkiismereti kérdésnek tekintjük. (Zaj a jobboldalon.) Felesleges ezen mosolyogni, mert maga az OMGE elismerte 1932-ben egyik kiadványában, (Ügy VÖM! Úgy van! a szélsőbalolda Ion.) hogy az általa megvizsgált kisbirtokokon 68 százalékkal nagyobb volt a közteher egy holdon, mint az ugyancsak általa, megvizsgált, jobban kezelt nagybirtokokon. Ebbe bele vannak, számítva — hangsúlyozom — a nagybirtok jövedelem- és vagyonadó-tételei is. Nem lehet tehát ilyen könnyen elmenni emellett a kérdés mellett, hogy átmenetileg a tíz hojdoti aluliaknál a boletta-alap fizeti az adót. Én a 12 vagy 22 holdas gazda számára is igazságos adóztatást követelek. (Helyeslés és tans a szélsőbaloldalon. — Reményi-Schneller Lajos Dénzügyminiszter: Az adatok hamisak! — Palló Imre: Rajai kisemberek hozzám jönnek panaszra! — Rajniss Ferenc: Minden hamis! Az az igazság, hogy a kisbirtok úgy fizet, mint a nacv! — Helyeslés a, szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Ugyan már! Milyen műfelháborodó fiatalember! — Palló Imre: Ez az igazság! Mit védik a uagybirtokot? — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: N«ra védjük, csak az igazat keressük! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezzel kapcsolatban azt kérdem, vájjon ez a törvényjavaslat mennyiben szolgálja ezt a rendkívül fontos kérdést, mert nem hiszem, hogv az adóteher arányosításának kérdésénél nem az-e a legfontosabb, hogy itt teremtsünk rendet, ahol a legkönnyebben lehetséges lenne. t De van egy másik kérdés is. amely ma éppen a konjunktúrának, mondjuk, a tetőpontján nem annyira érdekes, de nekünk, akik messzebbnéző adóreformról beszélünk, fel kell vetnünk ezt a kérdést is és ez az, vájjon igazságos-e az, hogy bármilyen konjunktúra legyen
