Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-100

278 A?j országgyűlés képviselőházának 100. ülése 19 UO április 2U-én, szerdán. széles tömegek, a dolgozó milliók terheit, de ugyanakkor ennek kiszámítása máris parancsolóan előírja, hogy mennyivel kell feltétlenül emelnünk a nagyok terhét. Minden alkalommal hangsúlyozzuk ugyanis, itt is hangsúlyozom, hogy bolond ember az, aki bárhol kijelenti vagy csak gondolatban is foglalkozik vele, hogy adót nem kell fizetni. Igenis kell, minden magyar állampolgár teljesíti is ezt a kötelességét, viszont azonban erről a kérdésről, az arányos és igazsíágos közteherviselés kérdéséről kötelességünk beszélni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nehezményezem az, ideterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban azt, hogy erről az említett kérdésről semmit sem hallottunk. Természetes, hogy ha a pénzügyi kormányzat nem vizsgálta meg az adóteher arányosításának kérdését, akkor ezekután nem is várhatjuk azt, hogy kalkulációt adjon arról, hogy ez a törvényjavaslat milyen mértékű eredményt fog adni. A társulati adó reformjára vonatkozó javaslatnál is, éppen úgy, mint egy másik rendkívül fontos kérdésnél, a földkérdés rendezésénél, felvetettem azt a kérdést, hojgy minden törvényjavaslatnál elsősorban azt akarjuk tudni, hogy tlZ ci törvényjavaslat mit fog eredményezni, mi lesz majd az eredménye a meghozott törvénynek. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A múltkori törvényjavaslatnál, a társulatig adó törvényjavaslatánál nem is az arányosítás kérdése volt annyira fontos, mert hiszen a társulatoknál nem kell az arányosítás kérdését keresnünk, legfeljebb inkább azt, hogy mennyit kell a ma egyenlőtlen terihékből rájuk hárítanunk, ott tehát inkább az érdekelt volna bennünket, hogy mennyire számít a pénzügyi kormányzat annak a törvényjavaslatnak eredményeképpen. Én kalkulációt végeztem és 6—7 millió pengős többletet hoztam ki. Laky Dezső igen t. képviselőtársam másnap felszóialt és 5 millió pengőben állapította meg a várható eredményt. A pénzügyminiszter úr bizonyára más kalkulációt ismer, de nem árulta el és én ezt hibáztatom, mert tiszta vizet kell tölteni a poli árba és meg kell mondani, hogy mit is akarok azzal a törvényjavaslattal. Ugyanígy ennél a törvényjavaslatnál is szeretnők látni a várható eredményt. Itt nem annyira az érdekel, hogy milyen összegeket fog az államháztartás ennek a törvényjavaslatnak alapján mint többletet bevenni, hanem az érdekel, amit a miniszter úr az indokolás első oldalán nagyon helyesen fogalmazott meg, hogy az adók terhének arányosítását célozza, de kérdezem én, van-e egy sor is ebben a javaslatban vagy az indokolásban arról, hogy ez az arányosítás milyen mértékű lesz. Az én tudomásom szerint — többször jól átnéztem — egyetlen kitétel sem található erre vonatkozóan. (Palló Imre: A sorok között van!) T. Ház! Ezt rendkívül nagy fontosságúnak tartom, mert könnyen abba a hibába eshetünk, — legyen szabad a továbbiak során erre rávilágítanom — hogy ezeknek az alaptételeknek a rendezése nélkül mellékvágányra siklanak ezek a törvényjavaslatok; amint ki fogom mutatni azt, hogy ebben a törvényjavaslatban az adóteher komoly arányosításáról egyáltalában nincs szó. (Ügy van! half elől.) T. Ház! Ez az, amit a törvényjavaslattal kapcsolatban az adóreform kérdésében általánosságban el kellett mondanom, de ugyanakkor az egész ország közvéleménye az, hogy a magyar adózás rendszere már-már az őserdők dzsungeljéhez hasonlít és a szerves, átfogó adóreformmal mi nemcsak az adótételek nagyságát kívánjuk módosítani, hanem az egész adóztatás rendszerének, adminisztrációjának a racionalizálására, észszerű leegyszerűsítésére gondolunk. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha átolvasom, áttanulmányozom ezt a törvényjavaslatot, ebben sincs egyetlen olyan elv sem lefektetve, amely a jelenlegi komplikált adókivetést és adóadminisztrációt valamelyest is módosítana. Sőt legyen szabad felsorolnom, újra csak emlékeztetés céljából, hogy a hivatalosan közölt 1937. évi adóstatisztika szerint az egyenesadók címe alatt 21 címen szednek adót, forgalmiadót 4 címen, illetéket 8, fogyasztási adót 14, vámokat 7, jövedékeket 4 címen, összesen 58 féle adót kell adminisztrálni és könyvelni. (Palló Imre: A török időkben sem volt ennyi!) Kérdezem, hogy ez a törvényjavaslat mivel járul hozzá az adóztatás tisztázásához és rendezéséhez! Legyen szabad a tényleges helyzet megvilágítására felemlítenem azt, hogy amikor például a földadó köztudomás szerint a kataszteri tiszta jövedelem 20 százaléka, akkor miért kell az adókivetésnek és az adminisztrációnak még külön kalkulálnia egy 50 százalékos vagy nem tudom hány százalékos községi pótadót, egy maximálisan 10 százalékos rokkantellátási pótadót, 3 százalékos mezőgazdasági kamarai illetéket, 10—17 százalékos törvényhatósági útadót, 16 százalékos nyilvános bctegápolási pótadót, 20—40 százalékos vármegyei pótadót! Ha ezeket összeadom, 100—140 százalékot tesznek ki. Mennyivel egyszerűbb volna azt mondani, hogy a kataszteri tiszta jövedelemnek nem 20 százaléka és még hozzá 50, 10, 7, 3 vagy nem tudom hány százalók, hanem mondjuk meg nyíltan, a kataszteri tiszta jövedelem 42 százaléka vagy 44 százaléka a földadó. (Vágó Pál: Világos!) Ez így egyetlen kalkulációval elintézhető. Nyilván úgyis befolyik minden az államháztartás központjába, tessék onnan szétorganizálni és szétutalványozni. (Vágó Pál: Világos dolog! De minek egyszerűen, ha komplikáltán is megy!) Ez a kérdés sokkal egyszerűbben volna elintézhető, ha ezt a megoldást választanok. Nekem azonban nagyon gyanús, hogy ez a komplikáció azért szükséges, mert ha a dolgot úgy exponáljuk, hogy a földadó mondjuk a maximális esetben 48 százalék, ez rendkívül súlyos és ebben benne van az a 16 százalékos betegápolási pótadó is, amelyet nem a 2—3 holdas nyomorultnak kellene fizetnie, hanem csak a nagyobbaknak. De ez a mostani mód alkalmas arra, hogy az adót szétforgácsolva, mindig egy-egy kis tehcrzaeskót akaszszunk a nyakukba ezeknek a szerencsétlen kicsiny embereknek. T. Ház! Ezek után tekintettel arra, hogy a törvén y javaslat sem egy átfogó adóreform programmját, sem az adminisztráció egyszerűsítését nem adja^ mi ezt a törvényjavaslatot elfogadni nem tudjuk, de ugyanakkor hangsiílyózzuk: nehogy azt higyje az igen t. kormány és kormánypárt, hogy ezzel a javaslattal az adóreform kérdését elintézték. (Ellenmondások a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Nem gondoltuk!) T. Ház! Ezt a nyilatkozatot vártam, azért mondottam, hogy igenis (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Nem kell! Ott van nyomtatásban, benne van az indokolásban! — Egy hang a jobboldalon: Megmondotta a miniszter úr!) ez nem adóreform, csak a jelenlegi rendszer toldozása. (Vágó Pál: Bravó! — Br. Vay Miklós közbeszól.) Mert nagyon veszélyes az ilyen dolog a politikában.