Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-99

270 Az országgyűlés képviselőházának landók hetenkint és havonkint félretenni biztosítási járulék alakjában a nehéz időkre olyan összegeket, amelyeiknek segítségével egykor komoly összegű nyugdíjuk megalapozható. De nagyon hibás) volna ennek az iparosnyugdíjnak az összegét valami szánalmasan kicsiny összegben megszabni. A rendszer olyanformán volna kiépítendő, hogy az a nyugdíj, amelyet az iparos talán 65 éves kora után, vagy más időpontban megkap, valóban akkora legyen, hogy más támogatási nélkül tegye- lehetővé a viszonyokhoz mérten a nyugodt életet. Hogy a [felgyülemlői tőkéket iparoscélokra finanszírozni lelhetne, csak természetes. T. Ház! Pár szót kívánok szólni az általános kereseti adónak a javaslatban foglalt kérdéseiről. Helyes az a rendelkezés, amelynek a, lényege az, hogy időszaki vállalkozásoknál az adóhatóság a jövőíbenl nem fog várad a következő < esztendeig, hanem azonnal a vállalkozás befejezése után jelentkezik és a kincstár számára biztosítja az adót. Hasonlóképpen helyesek azok a rendelkezések, amelyek a gépjárművel dolgozó házalóknak, továbbá az ügynököknek .megadóztatására vonatkoznak. Talán keveslem azonban azt a 240 pengőt, amelyet azoknak az államoknak ügynökei fognak lévenkint fizetni kereseti adó címén, amely állaniok polgárainak a viszonosság alapján nincsen meg az adómentességük. De a legfontosabb intézkedések egyike, ha a szigorítás formájában fogható is fel, az az új adónem, amelyet a pénzügyminisztérium roppant finoman úgy indokol meg, hogy az általános kereseti adónak eddig nem volt semmi külön pótlékolása. A jövőben máskép lesz: a községeket megillető adó egyötödét kitevő 1%-os általános kereseti adó a kincstár javára is fizetendő. Ez az adó — ahogyan én számítom — legalább 4—5 millió pengővel fogja növelni a kincstár bevételét. Ezt az adót megszavazzuk, — és meg kell, hogy szavazzuk — de tájékoztatnunk kell azt az iparosságot, amelynek az adóterhe a tételes adózás következtében 22%-kal csökkenne, hogy ezt a 22%-ot elviszi az_ új adó: az ől védelmük csupán abban mutatkozik, hogy viszonylag mégis majd kisebb összeget fizetnek adóban, mint más, a kedvezményes kategóriákba nem tartozó csoportok. Amikor azonban én ezt az új adót így elfogadom, más oldalról — csupán hallomásra támaszkodva — szót kell emelnem azzal az adótervvel szemben, amely a székesfőváros részéről terveztetilk: a házbérek 3%-át kitevő hJáízíbérfillér vettetnék ki állítólag arra a célrfai, hogy az adóbevételből kislakások építtessenek. (Gr. Apponyi György: Hogy 'büntessék a házépítést!) Az indokolás kétségkívül nagyon rokonszenves, mert arról Van szó. hogy szegény emberek számára építsünk lakást. De amikor az árakat minden vonatkozásban megfogjuk és megteszünk mindent, hogy azok ne emeltessenek, akkor aligha kétséges, hogy á kormány e tervet .nem támogathatja; hiszen a •főváros! .pölgálrsága..olyan, teherrel térheltetnék^ meg,, amely terhet mindenkor ;át kívánna hárítani és az áthárításnak. jól ismert srófja ezzel megindulná. (Gr. Apponyi György ;

; Reméljük, nem engedi meg ; a kormány, a pénzügyminiszter úr!) T. Ház! A pénzügyi törvényeknek féligmeddig szakértői sokszor törik a fejüket azon, hogy lehet-e pontos különbséget tenni kerâseti 99. ülése 1940 április 23-án, kedden. adó és jövedelmi adó között. Mindkettőnél a nyers bevételekből kell kiindulni. De különbség mégis csak van; ezt mutatja ennek a javaslatnak az a rendelkezés-komplexuma, mely a 7000 pengőt meghaladó adóalapoknál az adótételeket bizony számottevően felemeli, és ezzel annak a sokat emlegetett arányosításnak az útvonalán határozottan lép előre, ha a t. ellenzék nem is látja meg ezt a javaslat felépítéséhen. Nem könnyű az itt szándékolt adóemelés várható hatását kiszámítani Én mégis megpróbáltam megközelítő becslést végezni, megállapítottam vájjon ezen a címen mekkora újabb adóteher fog majd Magyarország adózóinak a vállára nehezedni. Aligha tévedek, azt hiszem, hogy legalább 3 millió pengőről van itt szó, amely 3 millió azonban a pótlékai révén 6 millióra fog felemelkedni. Amikor tehát azt halljuk, hogy a javaslatban nincs az, arányosítás tekintetében komoly rendelkezés, akkor ez a 3, illetőleg 6 millió pengő komoly cáfolat formájában lép fel. hiszen a mesék világába tartoznak azok az elgondolások, hogy Magyarországon tömegesen vannak mamimutkeresmények és jövedelmek. (Gr. Apponyi György: Sajnos, nagyon kevés van!) Gondoskodtak arról már a legközelebbi múlt esztendők intézkedései, hogy ezek lefaragtassanak. Amikor azonban ezt a kérdést érintettem, — gondolom — rátérhetnék a javaslatnak egy másik fontos rendelkezésére és ez a beruházási hozzájárulás kérdése. A pénzügyi kormány ezzel a rendelkezéssel a 10.000 pengőt meghaladó jövedelmű, de beruházási hozzájárulást^ nem fizető adózókat akarja a beruházási hozzájárulás céljából megfogni s azokat akarja e hozzájárulás alanyaivá tenni, akiknek a beruházási hozzájárulási összege az 1940. évi adóikivetésnél alapul vett tiszta jövedelem 10°/o-át nem érte el. Utólagos kontroll ez, utólagos megadóztatása azoknak, akik ebben az adóban korábban nem vehettek részt. Terhük 5 éven át a jövedelmi adó 50 százaléka. Éín elfogadom a pénzügyi kormány indokolását, hogy erre az új adónemre szükség van. De mégis szeretnék rámutatni egy olyan szempontra, amelyet sokan aligha fognak itt a Házban megismételni. Ez az, t. Ház, hogy az adópolitikának nem lehet célja, hogy elvegyen szinte mindent azoktól, akiknek valamijük van, ha; az esetleg jóval több is, mint amennyijük másoknak van. Csupán az lehet a célja, hogy egy méltányosan nagyobb adóztatással csökkentse azoknak terhét, akiknek a sors kevesebbet juttatott. (Úgy van! a jobboldalon.) De amikor ez így van, akkor én a javaslat összes intézkedéseit mérlegelve, úgy látom, hogy a pénzügyi kormány valóban elmegy olyan határig, amelyen túlmenni szinte már a közgazdaság érdekében nagy veszedelem volna. Hiszen a jövedelemadó, illetőleg a javaslat szerint annak megpótlékolásai elvileg a jövedelemnek 75 százalékáig mehetnének. Németországban csak 65 százalék a felső határ. Ezenkívül az adózót még sok mindenféle, más adó is sújtja, esetleg agglegényadó, amely jövedelmi adóját 25 százalékkal növeli s áz imént említett beruházási hozzájárulás. Arr

a kell gondolnunk, hogy a magyar adópolitika eljutott már szinte addig, amikor fel iell tenni, hogy egy tisztességes adómorál fennforgása esetében nagyobb jövedelmű emberek alig töltenek be más szerepet, minthogy a kincstár számára jövedelmeket szereznek és azokat továb-