Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-99
Az országgyűlés képviselőházának ; szavazunk állandóan, de a gyakorlatban sehol sem látjuk azokat a cselekedeteket, amelyek tényleg igazolnák mélyen t. túloldali képviselőtársaimnak azokat a kijelentéseit, amelyek szerint haladás és fejlődés van. (vitéz Téglássy Béla: Ezt általánosságban nem lehet mondani! — Zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rapcsáníi László: Tessék a gyakorlatban bebizonyítani s akkor majd hajlandó leszek elismerni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a javaslat! — vitéz Téglássy Béla: Túlsötéten látja a jövőt!) Rapcsáníi László: Sajnos, így kell látnom, mert nagyon sötét. Elismerem, lehet, hogy a t. túloldalnak az igazgatósági tagságok és egyebek révén van olyan rózsaszínű szemüvege, amely ezt a sötétséget eltakarja, de a magyar nemzetnek ilyen rózsaszínű szemüvege nincs. (Nagy zaj a középen) Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni (Helyeslés jobbfelől.) és nem a kormányzatot általánosságban bírálni, még kevésblbé általános politikai kérdéseket fejtegetni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Csoór Lajos: Általános^ vita van!) Csoór képviselő urat rendreutasítom. (Csoór Lajos: Akkor is általános vita van!)Csoór képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Mozgás a középen.) Az általános vitában is a napirenden lévő javaslattal méltóztassék foglalkozni. Rapcsányi László: T. Ház! En a javaslat általános bírálatával kívánnék foglalkozni. Leihet ugyan, hogy nem idievaló a rózsaszínű szemüveg, (Hubay Kálmán: Nem!) amikor ezeket a magyar nemzettel, a magyar dolgozó milliókkal kapcsolatban említeni volt szándékom, mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy ebben a törvényhozásban, amelynek túlnyomó nagy részét a t. túloldal alkotja, nincs meg a jószándék ahhoz, hogy olyan adóreformokkal jöjjön, amelyeik ezt a nemzetet gyakorlati szempontból^ kielégítik. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértéséért rendreutasítom. Rapcsáníi László: T. Ház! Ennek az országnak az adóztatásába beleszól a Gyosz., beleszól a Téibe., beleszól a kartelek egész légiója, (Zaj a középen.) amikor azonban mi a magyar dolgozó milliók nevében szólunk bele, akkor figyelmeztetésünket és legjobb szándékainlkat sem hajlandó senki figyelembe venni és demagógiával gyanúsítanak bennünket. (Br. Vay Miklós: Hallgatjuk türelemmel! — vitéz Téglássy Béla: Ügy vaní — Tornyos György: A dolgozó milliókat mi képviseljük! — Pröhle Sándor: No csak! — vitéz Téglássy Béla: Mi az, hogy no csak 1 ?) Elnök: Kérem vitéz Téglássy képviselő urat, méltóztassék a közbesizólásokat abbahagyni. Rapcsányi László: T. Ház! Adórendszerünk adminisztrációja sem korszerű, mert igen sok esetben az a helyzet, hogy az adminisztrációs 'költség több. mint maga az adó. (Gergelyffy András: Például?) Hajlandó vagy ojk igen t. képviselőtársamnak e tekintetben részletes a diátokkal szolgálni, (Br. Vay Miklós: Halliuk! Halljuk!) minthogy azonban ezt itt részletesen nem óhajtom taglalni, hajlandó vagyok bárkinek írásbeli bizonyítékokkal is szolgálni. Amikor megállapítom, — és azt hi} 9. ülése 19UO április 23-án, kedden. 263 szem, e tekintetben nincs véleménykülönbség — hogy gyorsabb menetű adóadminisztrációra van szükség, kénytelen vagyok megemlíteni, hogy maguk a nyomtatványok sem korszerűek és ha e tekintetben igen t. képviselőtársaim részletes felvilágosításokat óhajtanának, méltóztassanak a választókerületükhöz tartozó községek adóügyi jegyzőihez fordulni, azok nagy készséggel éis kész örömmel állanak majd rendelkezésükre. De hiányzik az egyösszegű kivetés is, amelynek már régen meg kellett volna lennie, amint hiszen a befizetések is már régen egy összegben történnek. Éppen így igen könnyen meg lehetne valósítani az egyöszszegű kivetést is, mert itt sem kellene mást csinálni, csalk azt. hogy amint az egy összegben befizetett adótételeket az elosztási kulcs szerint rendeltetési helyükre juttatják, ugyanúgy az egy összegben történő adókivetésnél is meg lelhetne állapítani, hogy az egyes adónemekre a kblcs szerint hány százalék jut és igen könnyű volna azoknak az elosztása. T. Ház! Kénytelen vagyok megállapítani, bogy adópolitikánk nem megfelelő és nem korszerű, mégpedig azért nem. mert ezidőszerint az elnyomott mezőgazdaság, a kihasznált ipari munkásság és az elszegényedett közénosztály nem lehetnek egy gazdasági rend biztos pillérei, f mert adópolitikai szempontból nem lehet ráiuk nyugodtan építeni. T. Ház! Tisztelettel kérek 15 perc meghoszszabbítást. (Br. Vay Miklós: Egy órát is megadunk!) Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meghosszabbítást megadni? {Igen! — Br. Vay Mikló«: Ti>bbet!ï A Ház a meghosszabbítást megadja. (Egy hana a közéven: Hadd beszéljen!) Rapcsáníi László: Mondom, ezek az osztályok nem lehetnek egy gazdasági rend pillérei azért, mert csak az a helves adópolitika, amely minden adóalany vállaira annyi teríhet ró, amennyit az elbír, már pedig ezidőszerint igen sok olyan magyar adóalany van, aki a fokozott terhelés és adóztatás következtében igen tsúlyos gazdasági helyzetbe került. Emelkedjünk fel már egyszer arra a magaslatra, amelyen az arányos adóztatás révén a nemzetgazdaságot egészségesebbé tudjuk tenni. Ehhez elsősorban is arra van szükség, hogy ebben az országban egy sokkal korszerűbb és egy sokkal — hogy úgy mondjam — alaposabb termelési politika lépjen életbe. Elismerem, hogy nehéz helyzetben van a pénzügyminiszter úr, amikor ilyen szurrogátumokkal kénytelen élni, ha azonban tényleg egészsésres adóipolitikát akarunk folytatni, akkor fPröhle Sándor: Egészséges adóalanyok kellenek!) igenis megfelelő alapokra van szükségünk, ezt pedig csak úe-y lehet elérni, ha egészségps termelési politikát folytatunk, amely minden egyes társadalmi rétegre és a dolgozó magyar milliók minden egyes tagjára kihat. Elsősorban a mezőgazdaságra gondolok, mert hiszen ez a termelési politika gerince. Nem akarok erre részletesebben kitérni, de akik szakszerűen foglalkoznak vele, nagyon jól tudnák, hogy mezőgazdaságunk termeléspolitikai szempontból pzidőszerint rettenetes helyzetben van. Nem akarom most ennek az okait keresni, mert hiszen nem tartozik tárgyunkhoz, de ; leszögezem. — araint már ismételten hangsúlyoztam a Házban — hogy kívánatos volna mezőgazdaságunk átszervezése és korszerűvé tétele. Itt van tulajdonképpen a gazdasági élet fellendítésének az alf^ia, mert a magyar mezőgazdaság az a pillér, amely 42*