Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-99

Az országgyűlés képviselőházának ; szavazunk állandóan, de a gyakorlatban sehol sem látjuk azokat a cselekedeteket, amelyek tényleg igazolnák mélyen t. túloldali képviselő­társaimnak azokat a kijelentéseit, amelyek sze­rint haladás és fejlődés van. (vitéz Téglássy Béla: Ezt általánosságban nem lehet mondani! — Zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rapcsáníi László: Tessék a gyakorlatban bebizonyítani s akkor majd hajlandó leszek el­ismerni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a javaslattal foglalkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a javaslat! — vitéz Tég­lássy Béla: Túlsötéten látja a jövőt!) Rapcsáníi László: Sajnos, így kell látnom, mert nagyon sötét. Elismerem, lehet, hogy a t. túloldalnak az igazgatósági tagságok és egye­bek révén van olyan rózsaszínű szemüvege, amely ezt a sötétséget eltakarja, de a magyar nemzetnek ilyen rózsaszínű szemüvege nincs. (Nagy zaj a középen) Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni (Helyes­lés jobbfelől.) és nem a kormányzatot általános­ságban bírálni, még kevésblbé általános poli­tikai kérdéseket fejtegetni. (Zaj a szélsőbalol­dalon. — Csoór Lajos: Általános^ vita van!) Csoór képviselő urat rendreutasítom. (Csoór Lajos: Akkor is általános vita van!)Csoór kép­viselő urat másodszor is rendreutasítom. (Moz­gás a középen.) Az általános vitában is a napi­renden lévő javaslattal méltóztassék foglal­kozni. Rapcsányi László: T. Ház! En a javaslat általános bírálatával kívánnék foglalkozni. Leihet ugyan, hogy nem idievaló a rózsaszínű szemüveg, (Hubay Kálmán: Nem!) amikor ezeket a magyar nemzettel, a magyar dolgozó milliókkal kapcsolatban említeni volt szándé­kom, mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy ebben a törvényhozásban, amelynek túl­nyomó nagy részét a t. túloldal alkotja, nincs meg a jószándék ahhoz, hogy olyan adóre­formokkal jöjjön, amelyeik ezt a nemzetet gyakorlati szempontból^ kielégítik. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértéséért rendreutasítom. Rapcsáníi László: T. Ház! Ennek az or­szágnak az adóztatásába beleszól a Gyosz., beleszól a Téibe., beleszól a kartelek egész légiója, (Zaj a középen.) amikor azonban mi a magyar dolgozó milliók nevében szólunk bele, akkor figyelmeztetésünket és legjobb szándékainlkat sem hajlandó senki figyelembe venni és demagógiával gyanúsítanak bennün­ket. (Br. Vay Miklós: Hallgatjuk türelemmel! — vitéz Téglássy Béla: Ügy vaní — Tornyos György: A dolgozó milliókat mi képviseljük! — Pröhle Sándor: No csak! — vitéz Téglássy Béla: Mi az, hogy no csak 1 ?) Elnök: Kérem vitéz Téglássy képviselő urat, méltóztassék a közbesizólásokat abba­hagyni. Rapcsányi László: T. Ház! Adórendsze­rünk adminisztrációja sem korszerű, mert igen sok esetben az a helyzet, hogy az admi­nisztrációs 'költség több. mint maga az adó. (Gergelyffy András: Például?) Hajlandó va­gy ojk igen t. képviselőtársamnak e tekintetben részletes a diátokkal szolgálni, (Br. Vay Miklós: Halliuk! Halljuk!) minthogy azonban ezt itt részletesen nem óhajtom taglalni, hajlandó vagyok bárkinek írásbeli bizonyítékokkal is szolgálni. Amikor megállapítom, — és azt hi­} 9. ülése 19UO április 23-án, kedden. 263 szem, e tekintetben nincs véleménykülönbség — hogy gyorsabb menetű adóadminisztrációra van szükség, kénytelen vagyok megemlíteni, hogy maguk a nyomtatványok sem korsze­rűek és ha e tekintetben igen t. képviselőtár­saim részletes felvilágosításokat óhajtanának, méltóztassanak a választókerületükhöz tar­tozó községek adóügyi jegyzőihez fordulni, azok nagy készséggel éis kész örömmel álla­nak majd rendelkezésükre. De hiányzik az egyösszegű kivetés is, amelynek már régen meg kellett volna len­nie, amint hiszen a befizetések is már régen egy összegben történnek. Éppen így igen könnyen meg lehetne valósítani az egyösz­szegű kivetést is, mert itt sem kellene mást csinálni, csalk azt. hogy amint az egy összeg­ben befizetett adótételeket az elosztási kulcs szerint rendeltetési helyükre juttatják, ugyan­úgy az egy összegben történő adókivetésnél is meg lelhetne állapítani, hogy az egyes adó­nemekre a kblcs szerint hány százalék jut és igen könnyű volna azoknak az elosztása. T. Ház! Kénytelen vagyok megállapítani, bogy adópolitikánk nem megfelelő és nem korszerű, mégpedig azért nem. mert ezidősze­rint az elnyomott mezőgazdaság, a kihasznált ipari munkásság és az elszegényedett közén­osztály nem lehetnek egy gazdasági rend biz­tos pillérei, f mert adópolitikai szempontból nem lehet ráiuk nyugodtan építeni. T. Ház! Tisztelettel kérek 15 perc meghosz­szabbítást. (Br. Vay Miklós: Egy órát is meg­adunk!) Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meg­hosszabbítást megadni? {Igen! — Br. Vay Mik­ló«: Ti>bbet!ï A Ház a meghosszabbítást meg­adja. (Egy hana a közéven: Hadd beszéljen!) Rapcsáníi László: Mondom, ezek az osztá­lyok nem lehetnek egy gazdasági rend pillérei azért, mert csak az a helves adópolitika, amely minden adóalany vállaira annyi teríhet ró, amennyit az elbír, már pedig ezidőszerint igen sok olyan magyar adóalany van, aki a foko­zott terhelés és adóztatás következtében igen tsúlyos gazdasági helyzetbe került. Emelked­jünk fel már egyszer arra a magaslatra, ame­lyen az arányos adóztatás révén a nemzet­gazdaságot egészségesebbé tudjuk tenni. Ehhez elsősorban is arra van szükség, hogy ebben az országban egy sokkal korszerűbb és egy sokkal — hogy úgy mondjam — alaposabb termelési politika lépjen életbe. Elismerem, hogy nehéz helyzetben van a pénzügyminiszter úr, amikor ilyen szurrogátumokkal kénytelen élni, ha azonban tényleg egészsésres adóipoli­tikát akarunk folytatni, akkor fPröhle Sándor: Egészséges adóalanyok kellenek!) igenis meg­felelő alapokra van szükségünk, ezt pedig csak úe-y lehet elérni, ha egészségps termelési poli­tikát folytatunk, amely minden egyes társa­dalmi rétegre és a dolgozó magyar milliók minden egyes tagjára kihat. Elsősorban a mezőgazdaságra gondolok, mert hiszen ez a termelési politika gerince. Nem akarok erre részletesebben kitérni, de akik szakszerűen foglalkoznak vele, nagyon jól tudnák, hogy mezőgazdaságunk termelés­politikai szempontból pzidőszerint rettenetes helyzetben van. Nem akarom most ennek az okait keresni, mert hiszen nem tartozik tár­gyunkhoz, de ; leszögezem. — araint már ismé­telten hangsúlyoztam a Házban — hogy kívá­natos volna mezőgazdaságunk átszervezése és korszerűvé tétele. Itt van tulajdonképpen a gazdasági élet fellendítésének az alf^ia, mert a magyar mezőgazdaság az a pillér, amely 42*

Next

/
Thumbnails
Contents