Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-99

262 Az- országgyűlés képviselőházának a kérdéssel foglalkozni. Meggyőződésem, hogy családvédelmi szempontokat céloz az úgynevezett agglegényadó, amelyet magam is örömmel üdvözlök, itt azonban egy pillanatra meg kell állnom. Elismerem a törtvényjavaslat helyes intencióját: az agglegény fizessen, (Pröhle Sándor: Vagy nősüljön!) fel kell azonban hívnom a t. Ház figyelmét arra a körülményre, hogy a rossz gazdasági viszonyok következtéiben igen sokan kerültek olyan anyagi helyzetibe, hogy nem tudtak megnősülni, mert — ahogyan a magyar ember mondotta — nemakartak egy koldusból két koldust csinánli. Sok esetben megvolt a legjobb szándék, megvolt minden lehetőség, csak egy hiányzott, az anyagi bázis, ennek biztosítása nélkül pedig szerintem vétkes könnyelműség a házasság, mert nemhogy javítaná, erősítené az alapot, hanem a bajt fokozza. Mert azok, akik nős emberek és figyelték a szegényebb népréteget, sőt a kistisztviselői szinthez; tartozók életét, azok látták, hogy nem egy esetben igen súlyos gondokat hozott nemcsak ,a nagy létszámú, de még az egykéé családoknál is a házasélet. Ezért, bár elismerem és szükségesnek tartom ezt az adónemet, mégis kívánatos volna, hogy itt is bizonyos létminimumot állapítsunk meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Megvan! — Egy hang jobbfelől: Akinek nincs jövedelme, nem fizet adót! — Hubay Kálmán: Szóval az a létminimum, ha valakinek semmi keresete nincs! Roppant szociális felfogás! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak feliratkozni és mondanivalóikat akkor mondani el, de ne közbeszólások formájában. Rapcsányi László: Ebben a tekintetben csak azt mondom és a javaslattal kapcsolatban is joggal kifogásolhatom, hogy a létminimumot ezer pengőben állapítják meg. Gondoljunk csak egy kicsit erre az ezer pengőre és próbáljuk elképzelni, hoey saját magunknak kellene ebiből^ megélni. Ezer pengő évi létminimum! Méltóztassék feleletet adni, hogyan tud megélni ebből az a kistisztviselő, vagy bárki más, akinek nemcsak sajátmaga eltartásáról, hanem egy-két családtagról is kell gondoskodnia és kellene biztosítani a kulturális igényeinek kielégítését is, inert hiszen bizonyos létminimumos kultúrára neki is joga van. Éppen ezért indítványozom, hogy e tekintetben a létminimum összege emeltessék fel legalább 1500, vagy 2000 pengőre, mert ez mégis olyan összeg, amely bár sok kívánnivalót hagy maga után, bizonyos mértékben lehetővé teszi azt. hogy az ilyen jövedelemmel rendelkező az adómentesség folytán ne legyen molesztálásnak kitéve, még fillérekre menő adókövetelés miatt sem. A jövedelemadó szempontjából igen nagy figyelemmel kellene lennünk a jövőt illetőleg az úgynevezett konjunkturális viszonyok elbírálására. Miért í Azért, mert a konjunkturális helyzetnek két oldala van. Az egyik azt mutatja, hogy valaki a konjunktúra folytán előrelendül, anyagilag jobb helyzetbe kerül, magasabb, gyors abbtempójú keresethez^ jut, viszont ugyanakkor — mert hiszen ezt látjuk, ha visszatekintünk a konjunktúrákra — egy másik társadalmi réteg anyagilag rosszabb helyzetbe kerül. Éppen ezért kívánatos, hogy a jövedelemadó kivetése ezekre is tekintettel legyen és annyira érzékeny legyen, hogy az emelkedő tendenciájú jövedelmeket emelkedő adóztatással, viszont a csökkenő jövedelmeket csökkenő adóztatással sújtsa. Ezt azonban ilyen szempontból a javaslat nem tartalmazza. 99. ülése 19UO április 23-án, kedden. Bár igen szerettük volna valamennyien ezt látni. Ugyancsak a családvédelmi intézkedések szempontjából kívánatosnak tartanám azt, ha megváltoztatnák a 2600-as M. E. rendeletet, amely 1933-ban jelent meg és amely bizonyos kedvezményes minimumot biztosít. Miért! Azért, mert ezt szervesen kell elintéznünk, ezen az alapon szerves eljárásnak kell megindulnia, hiszen csak akkor tudjuk a családvédelmi intézkedéseket úgy foganatosítani, ahogy azt egy igazi családvédelmi nemzeti politika megkívánja. T. Ház! A javaslat általános indokolásának néhány kijelentésével kívánok még foglalkozni. Amikor a javaslatot átolvastam és annak általános indokolásában a pénzügyminiszter úr kijelentéseit böngészgettem, önkénytelenül eszembe jutott a miniszterelnök úrnak az a kijelentése: lassan járj, tovább érsz. Ez szép közmondás, ha azonban ezt fokozom és azt mondom, hogy: lassabban járj, akkor még tovább érsz, végül kiderül, hogy egyáltalán ne járj, akkor érsz legtovább, (vitéz Lipcsey Márton: De nem úgy mondta!) Ha lassan jársz, tovább érsz, akkor így folytathatom: lassabban járj, még tovább érsz, maradj helyben, akkor érsz legtovább. (Hubay Kálmán: Ezt a politikát folytatjuk most! — Ellenmondások a jobboldalon.) Ez jellemzi ezt a javaslatot, bár elismerem tárgyilagosan mindazokat az előnyéit, amelyek kétségtelenül előnyük. Méltóztassék azonban csak ezt az okfejtéöt végigvinni, akkor nemcsak ennek az okfejtésnek alapján, hanem a mai helyzet vizsgálódásai alapján is eljutunk odáig, hogy igenis, ilyen szempontból még mindig csak egy helyben topogunk itt is, még mindig nem tudtunk odáig felemelkedni, amit pedig az igen t. túloldal számtalan esetben hangoztatott, s különösen a választási plakátok kiabáltak minden alkalommal, nem tudtunk eljutni az arányos adóztatáshoz. Miért? Nem akar itt senki rohanó tempót, túlzottan rohanó tempót diktálni. (Zaj.) Nem akar itt senki sem úgynevezett sötétbeugrást és nem akarja senki sem azt, amit a pénzügyminiszter úr általános indokolásában azzal fejez ki, hogy »a haladás nyugodt menetét megzavarja«. A mi keserű tapasztalataink azonban éppen azt mutatják, hogy ez a nyugodt menet rendszerint nem volt menet, csak egy indulási szándék (Prőhle Sándor: Jött a végrehajtási utasítás!), amely indulási szándékot részben Ígéretekkel, részben rossz végrehajtási utasításokkal, részben levelek lobogtatásával leintették és maradt, mi volt. a régi rend. (Hubay Kálmán és Mosonyi Kálmán: A puszta lég! — Zaj.) A puszta lég, ahogy tényleg a költő mondja, (vitéz Téglássy Béla: Mond és marad nyugodtan! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rapcsányi László: Én elhiszem, hogy egy kormánypárti politikának alapja lehet az, hogy, »mond és marad nyugodtan«, mi azonban ezen már régen túl vagyunk, mi már cselekedni szeretnénk látni a kormányzatot, úgy, ahogy cselekednie kellene, nem pedis- a »mond és marad nyugodtan«, nem pedig a Pató Pál politikáját, hogy »Ejh, ráérünk arra még!« T. Ház! Amikor körülöttünk a világ óriási tempóban rohan, amikor az idő rohan, ugyanakkor mi itt a nyugalom szigetén csak gondolkozunk, vájjon lehet-e rántottát sütni szel ellen, vagy nem lehet, ahogyan a miniszterelnök úr mondotta, gondolkozunk azon, hogy szetszakadjunk-e vagy ne szakadjunk szét és bizalmat