Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-99

260 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 194-0 ápnlis 23-án, kedden. kedvezményhez jutni, mint auogy a múltban ís^ már számtalan esetben megálTapíttatott az adócsalás ténye. Ilyen szempontból kívánom en a javaslat előadóját figyelmeztetni arra, hogy esetleg egy formulát hozzunk be ebben a tekintetben biztosítékul. T. Ház! A pénzügyminiszter úr annakidején expozéjában aat a kijelentést tette, hogy szociális adóztatást kíván az országban" bevezetni. Kétségtelenül mindenki örömmel fogadta ezt ,a kijelentést, számítván arra, hogy a szociális adóztatás olyan úton fog elindulni, amely út végén tényleg meg: tudjuk majd állapítani ebben az országban, hogy az adóztatás a szociális szempontokra is tekintettel van. Bármennyire is vizsgáljuk azonban közel egy esztendő távlataiból az előterjesztett javaslatokat, sehoigyan sem találjuk meg a kívánatos szociális szempontokat az eddigi javaslatokban, — amire különben az előadó úr is kitért és ezti megállapította — nem találjuk meg tehát azokat az enyhítéseket, amelyek a köizadóztatás terén szociális szempontból kívánatosak. Ebben a tekintetben ugyanis nem történik más, mint ami általában jellemző a mai politikára, de jellemző a mai magyar szociális viszonyofcra is és amit általában tapasztalhattunk: hogy sokan a szegénységet csak azért szervezik meg, hogy a maguk jótékonyságát ott fitogtathassák. Akár adózási, akár másfele nemzeti szempontból ilyen szocializmusra nincsen szükségünk, mert a magyar népnek, a magyar nemzetinek, a dolgozó magyar millióknak nem egyedül úgynevezett szociális olajcseppekre, nem karitatív szocializmusra van szükségük, hanem szükségük van egy^ olyan intézményes eljárásra, amely szervesen biztosítja a szociális szempontok érvényesülését. T. Ház! Az igazi szociális adópolitika az arányos adóztatás. Ha azonban a legutóbbi költségvetési javaslatot nézzük egy pillanatra, akkor látjuk csak, mennyire nem szociális a mi adóztatási politikánk, akkor ütköznek ki azok a visszásságok, amelyek bizonyítékai a mai antiszociális politikánknak. Amikor ugyanis az egyenes adókon kívül a fogyasztási adókat is nézzük, akkor bizony azt látjuk, hogy az 1914/15- évi költségvetésben a fogyasztási adók 25%-ot tettek ki, az 1939/40. évi költségvetésben, tehát a legutóbbi költségvetésben, pedig 28*3%-ra emelkedett a. fogyasztási adók aránya. De nézzük egy másik közszükségleti cikkel kapcsolatos adónak, a cukor adónak ugyanez alatt az idő alatt tapasztalható alakulását. Az 1914/15. évben, tehát a legutolsó úgynevezett békeévben 69 millió korona volt Nagy-Magyarországon a cukoradó összege, az 1939/40. éviben pedig, tehát a legutóbbi esztendőiben, ennek az adónak az összege 64 millió pengő volt Csonka-Magyarországon. Ehhez a két adathoz nem szükséges részletesebb magyarázat, ez a két adat önmagától is beszél, mert hiszen nem szónoki naffinériával csoportosított számadatokról van szó, hanem egészen egyszerűen két határpont adójának pontos összegét mutató számokról. Általánosságban megállapíthatjuk, t. Ház, azt, hogy a házadé a mindénkori pénzügyminiszter úr mostoha gyermeke. Miért?' Azért, mert ez az az alap, amely megfogható, a házak tulajdonosai azok az adóalanyok, akik mindenkor rendelkezésre állanak és a ház az a tárgy, amelyet nem lehet elrejteni, nem lehet eldugni, mondhatnám, nem lehet effektive kisibolni. T. Ház! A javaslat III. fejezete a kereseti adózással foglalkozik, E tekintetben maga az előadó úr is elismerte azt, hogy itt szerves adóemelésről van szó. Amikor részleteiben foglalkozom ezzel a kérdéssel, egy igen különös tényre kívánom felhívni a t. Ház figyelmét. A javaslat 18. §-a ugyanis, amidőn a nyers bevételt tárgyalja, ezt mondja (olvassa): »A nyers bevételhez kell számítani... az adózó által az adóztatás alapját képező év folyamán termelt vagy előállított javakból az év végéig nem értékesített mennyiség pénzbeli értékét is.« A magyar adóztatás történetében eddig még nem fordult elő olyan eset, hogy azt a szerencsétlen adózót megadóztassák visszamaradt portékájáért, visszamaradt, megmaradt anyagáért, mert hiszen ez lehetetlenség, ez nonszensz. A hivatalos összeállítás is megállapítja a 12. §-ában azt, hogy az általános kereseti adó alapja az adóévet megelőző évben elért tiszta jövedelem. Tehát az eddigi szokással merőben ellentétes adóztatás készül itt, mert hiszen méltánytalan és jogtalan az, hogy amikor egy adózónál előállított javainak egy bizonyos mennyisége^ visszamaradt — ami tehát, ha számára nem is effektív kár, do mégis károsodás, mert kénytelen tőkéjét továbbra is benne tartani— azt az adózót azért még külön megadóztassák. Azt hiszem, ez valamennyiünk előtt teljesen méltánytalan eljárásnak látszik. (Csoór Lajos: A következő évben pedig megint megadóztatják azért, mert eladta! — Elnök csenget.) Ugyanez az eset állhat elő akkor, ha történetesen a következő évben megint megmarad ugyanaz az anyag. Tehát nem elég, hogy azonnal lehúzza a bőrt ról adóztató kéz, hanem ha a következő évben — mert hiszen ilyen esetet is el tudunk képzelni — megint megmarad a már előző évben adóalapnak számító anyag, mégegyszer megadóztatják, tehát egy rókáról, magyarán szólva, két bőrt akar lehúzni az adóztatás. Ehhez, azt hiszem, nem szükséges részletesebb kommentárt fűznöm. T. Ház! A kereseti adó is az úgynevezett pozitív adókhoz tartozik, mert hiszen főként az alkalmazotti kereseti adó szempontjából teljes mértékben elbírálható az adó alapját képező kereset azért, mert az utolsó fillérig lemérhető, megállapítható tételekről van szó. Amikor azonban az arányosság szempontjából kívánatos az, hogy a létminimum nagyobb összegben állapíttassák meg. ugyanakkor kívánatos az is, t. Ház, hogy a sok járulék, mint a különadó, a jövedelemadó rendkívüli pótléka, azonkívül az inségjárulék és a rokkantadó, sommásan kezeltessék ezzel az adóval, éspedig úgy, hogy amikor megállapítjuk, hogy a kereseti adó alá esők létminimuma összegszerűen ennyi, ezen az öszszegen felül egyösszegben számíttassák az az adóösszeg, amelyet most öt-hatféle címen írnak elő és fizetnek be. Nem kell más, mint egy elosztási kulcs, ezzel az elosztási kulccsal arányosabban, gyorsabban és kevesebb adminisztrációval látható el ennek az adónak a kezelése. összegszerű változás itt valószínűleg nem fog történni, de kialakulhat egy gyorsítottabb eljárás, a kezelhetőség szempontjából jobb, sokkal gyorsabb és kevesebb munkást igénylő eljárás. T. Ház! A javaslat 21. §-a az önálló iparosokra az alkalmazott segédek és tanoncok száma szerint kivetendő adóval foglalkozik. Kétségtelenül szükség volt arra, hogy r ilyen szempontból határozott álláspontot rögzítsünk le, azonban itt is bizonyos kívánnivaló látszik még fennforogni, mert hiszen amikor a segéd megadóztatásáról beszél ez a szakasz, akkor nem veszi tekintetbe, a javaslatba nem vették