Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-99

258 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 19 W április 28-án, kedden. űgyigazgatóság, mint az adófelszólamlási bizottságok megkereshetik az adókivetés helye szerint illetékes királyi járásbíróságot, hogy az adózótól a pénzügyigazgatóság által megállapított szövegű esküt vegye ki. Az államháztartás érdekeinek védelme és az adómorál megteremtése végett az adócsalások esetén a mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés mérvét újra szabályozza a javaslat, amikor elrendeli, hogy az, a pótlólag előírt adó és összes járulékainak háromszoros összegétől a nyolcszoros összegéig terjedjen. Szabálytalanság esetén pedig a kirovandó bírság a pótlólag előírt adónak és járulékainak egyszeres összegéig terjed. Méltányossági intézkedés a javaslatban, hogy

t a létminimummal kapcsolatban fennálló visszás helyzetet oly módon küszöböli ki, hogy 6000 P tiszta jövedelemig 10 P-nek, mint az adómentes 1000 pengő jövedelemre eső adónak, a kirótt adóból való levonását rendeli el. Rá kell még mutatnom arra is, hogy a nagyon óhajtott adóbevallási egyszerűsítést célozza clZ cl rendelkezés is, hogy a jövedelmi és vagyonadónál az adózótól lehetőleg nem kérnek új adóbevallást, ha már a hozadéki adó kivetésénél jövedelméről számot adott. Végül megemlítem, hogy a javaslat folyó évi szeptember hó 30-áig adóközkegyelmet biztosít mindazoknak, akik az 1938. évi XX. tc.-ben biztosított közkegyelemben nem részesülhettek, mert a beruházási hozzájárulás fizetésére nem voltak kötelesek. A javaslat utolsó, 46. §-a szerint ennek a törvénynek egyes rendelkezései a pénzügyminiszter által megállapítandó napon, legkorábban az 1940. évi adókivetés során, legkésőbb 1941. évi január hó 1-én lépnek hatályba. T. Ház! Ezekben voltam bátor ismertetni az egyenesadók reformjára vonatkozó törvényjavaslatot és azt tisztelettel elfogadásra ajánlom. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Ház! Ha az ember a javaslat kapcsán az előadó úr beszédét figyeli, önkéntelenül az a gondolata támad, hogy Magyarország az adózók Eldorádója és igazán boldog lehet az, aki Magyarországon adózhatik, mert hiszen itt ilyen szempontból igazán nem sok kívánnivaló van hátra. Minthogy azonban az én felszólalásomnak nem az előadó úr beszéde a tárgya, ezzel a megjegyzéssel rá kívánok térni felszólalásom tulajdonképpeni céljára, a javaslat bírálatára. T. Ház! Egy nemzet életére igen nagy kihatása van annak, hogy milyen annak a nemzetnek a gazdasági élete, hogyan van elosztva abban a nemzetben a jövedelem és az adó, a közteher. Ennek a vizsgálatánál csak akkor mondhatjuk az állapotokat helyeseknek, ha a jövedelem arányosan oszlik el és a terhek azoknak a vállain nyugszanak, akik azokat különösebb megerőltetés nélkül tudják viselni. A javaslatot ebből a szempontból, hogy t. i. mennyire teljesíti ezt a hivatását, nem lehet elbírálni, nem pedig azért, mert a javaslat, mint ahogyan már címében is jelzi, tulajdonképpen csupán egy pótlék, egy kiegészítés, (Csoór Lajos: Egy rossz folt!) tulajdonképpen gyorsfoltozás, —- amint nagyon jól mondja képviselőtársam — nem bírálható el tehát mint egy szerves egésznek a része sem, hiszen nincs meg az a szerves egész, ahova ezt a javaslatot be lehetne' illeszteni. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Hogyne volna meg!) Szeretném minél előib'b látni. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Majd el fogom küldeni a képviselő úrnak! Nyomtatásban jelent meg!) T. Ház! Az a szerves egész» tamely re a pénzügyminiszter úr valószínűleg céloz, anynyira szervetlen, hogy a legnagyobb tárgyilagossággal sem mondható szervesnek, legfeljebb csak egy szempontból, abból a szempontból t. i„ hogy szervesen és fokozott mértékben nyomja azokat, akik éppen ellenkezőleg kíméletet érdemelnének. T. Ház! Amikor a javaslat bírálatára térve megállapítom, hogy a javaslat nem tartozik egy olyan szerves egész keretébe, amely á nemzet szempontjából fontos lenne, elsősorban is a földadómódosításokkal és kiegészítésekkel kívánok foglalkozni. Amint a javaslat mindjárt az 1. §-ban megemlíti, a kettős adóztatások elhárítása céljaiból változtatásokat eszközöl, ami általánosságban helyes, mert hiszen eddig ugyanazon az alapon tulajdonképpen kettős adóztatás lévén, méltánytalanság történt az adózóval. A javaslat 2. §-a azonban már bizonyos kívánnivalókat hagy maga után és itt bizonyos megjegyzéseket vagyok kénytelen hozzáfűzni ahhoz a részéhez, amely az új kataszteri tiszta jiöivedelem alapján történő kivetési lehetőséget említi. Ebből a szempontból tudniillik még az alapvető törvény is lényeges módosításra szorul, mert hiszen valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a kataszteri tiszta jövedelem megállapításával kapcsolatban — ahogy azt az élet számtalan példával igazolja olyan visszásságok vannak, amelyek vitathatatlanná teszik azt, hogy igen sokan éppen a kataszteri minősítés folytán aránytalanul nagyobb adót fizetnek, mint azok a szerencsések, akik a minősítésnél jobban jártak. A helyzet ugyanis az, hogy igen sok ibirtok, amely igaz

: ság szerint mondjuk a 3. vagy 4. kataszteri osztályba tartoznék, 1. vagy 2. osztályú minősítést kap és így magasabb osztályban lévén, a birtokos lényegesen több adót fizet, mint amennyit fizetne a való helyzetnek megfelelő minősítés esetén. Hogy ez mennyire így van, arra a legjellemzőbbek az Ofb.-földek kiosztásának idejében előfordult egyes eseteik: amikor az a föld, amelyet a nagybirtokos birtokéból átadott és amelyet addig 4. vagy 5. osztályú földinek minősítettek — mert hiszen rendszerint, hogy úgy mondjam, a salakját adták oda — a juttatotthoz került, (Csoór Lajos: Előlépett!) azonnal a 3. vagy 2. osztályba lépvén elő, nagyobb terhet rótt az új tulajdonos nyakába, mint amennyit a régi tulajdonosnak jelentett- , , Ezt, végigvezethetném az egész vonalon, mert ahol — sajnos, elég ritkán — nagybirtok-ból kisbirtok lesz, mindenütt az a helyzet all elő, hogy az addig alacsonyaitab kataszteri osztályú birtok azonnal magasabb osztályba lep elő'. Hogy miért, azt eddig még senki sem tudta megokolni. A3 § az elemi csapasokkal foglalkozik a földibirtok szempontjából. Kénytelen vagyok felhozni ennek a szakasznak az egyik kitételét, amely szerint (olvassa): »A földbirtok terme

: seben elemi csapások által okozott rendkívüli károk, ha azok kellő gondossággal, nem voltak elháríthatok, a kivetett földadó egeszlben, vagy részben való elengedésére adnak igényt.« . T Ház! Értem a javaslat intencióját, kívánatosnak tartanám, ha a javaslat azt is tel-