Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-99
256 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 19 W április 23-án, kedden. után megállapított adótételek fele összegével terheli. Ezt a rendelkezést a javaslat szerint a pénzügyminiszter kiterjesztheti a 10.000 lélekszámnál nagyobb nagyközségekre, valamint a városok tanyai településeire is. A javaslat a házadótételek megállapítása szempontjából különbséget tesz a földből vagy vályogból és a téglából vagy más szilárd anyagból épült házak között; igaz, hogy csak nagyon minimális mértékben, szobánkint 50 filléres különbözettel. Vita tárgya lehet az, hogy ezt a kérdést szociális, vagy népegészségügyi szempontok szerint ítéljük-e meg 1 . A hazai vendégforgalmat és a falvaknak a nyaralási akcióba való bekapcsolódását mozdítja elo az a rendelkezés, amely a megállapított tételes házadót abban az esetben sem emeli, ha a gazda a maga használatában álló lakrészeket legfeljebbi 3 hónapi időtartamban üdülés céljából bérbeadja. Ez az új házadórendezés az adóköteles vagy csak részben adómentes házak közül a rendelkezés alá vont községekben 252.000 egyszobás és 296.000 kétszobás, összesen tehát 584.000 házat érint. Az új adótételek kivetésével ezeknek a házaknak az adóterhe enyhül. Az enyhülés a kisebb községekben nagyobbmérvű, mint a nagyobb községekben. A javaslat, törvényerőre emelkedése esetén a kincstárra nézve az egyszobás házak után 305.000 pengő, a kétszobás házak után 936.000 pengő, összesen körülbelül 1,200.000 pengő évi bevétel kiesését jelenti. Az egyszobás házak kisebb számának magyarázatául szolgál, hogy a korábbi adókedvezmények folytán körülbelül 300.000 ház adómentességet élvez., Ez a rendelkezés nemcsak a kisemberek nagy megsegítését jelenti, hanem egyenlő elbánást és nyugodtságot is biztosít a kivetések tekintetében. A kereseti adóra vonatkozó egyik rendelkezés mentesíti az általános kereseti adó fizetése alól azokat a kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó földhaszonbérlöket, akik egy község határában saját szükségletük kielégítésére annyi földet bérelnek, amennyi földnek összes kataszteri tiszta jövedelme legfeljebb 25 pengőt tesz ki. E rendelkezés folytán a körülbelül 111.000 ilyen vonatkozású adózó közül mintegy 60—70.000 fog kiesni, ami az adóbevételben körülbelül 200—250.000 pengő kiesést jelent a kincstárnak. Nagyjelentőségű rendelkezés a javaslat 21. §-a a kézműiparosok igen nagy számára. Ez a szakasz a kereken 218.000 kézműiparos közül 130.000-et érint, azokat, akik legfeljebb egy segédet és egy tanoncot, vagy két tanoncot tartanak. A javaslat állandó tételes adóztatást vezet be e kézműiparosoknál s a tételek nagysága attól függ, hogy az iparos kisközségben, nagyközségben, vagy bizonyos lélekszám szerint meghatározott városban dolgozik-e. Ez a rendelkezés amellett, hogy biztonságot nyújt az érintett kézműiparos társadalomnak az adómegállapítás szempontjából, megszünteti _ a bizonytalanságot, az örökös zaklatást s a küzdelmet a kivetések állandóan változó mérvével szemben, még jelentős csökkentést is jelent, mert ennek az új rendszernek folytán a kisés nagyközségekben körülbelül 415.000 pengő, n városokban pedig 408.000 pengő, összesen tehát 823.000 pengő adócsökkenésre lehet számítani, ami egy-egy iparosnál átlag 22%-os adómérséklést jelent. E javaslatnak jelentős szociális intézkedése az, hogy a 65 évesnél idősebb kézműiparosok, valamint azok az iparosok, akiknek jövedelme túlnyomórészt nápszánikeresetből származik, a megállapított adótételek felét fizetik. Most ismertetem az adómeléseket e javaslatban. A javaslat az általános kereseti adónál az adóalap egy százalékának adópótlékként való kirovását tervezi az államkincstár javára. Ez a pótlék a normális 5%-os általános kereseti adó 20%-át jelenti. Az általános kereseti adó eddig kizárólag a községek és városok bevételi forrását jelentette és sem állami rendkívüli pótlékkal, sem községi pótadóval nem volt megterhelve. Közgazdasági életünk fejlődése folytán az általános kereseti adóval megterhelt adózók teherbírása a múlttal szemben sokat erősödött, ezért az államháztartás egyensúlyának biztosítása végett szükséges terheket az általános kereseti adót fizetőkre kellett háritani. A javaslatban mindössze ez az egy általános érvényű adóemelés van. Ugyanis a jövedelmi adó tételeinek kiigazítása, ami azt célozza, hogy a múltban megállapított tételeknél mutatkozó törés megszüntettessék, csak az igazságos progresszivitást van hivatva biztosítani és ezért nem sorolható az általános adóemelések köze. Nemzetpolitikai és népesedéspolitikai szempontból fontos rendelkezés és mint ilyen, újszerű az adórendszerünkben az, hogy a javaslat r a terhek vállalásában nagyobb mérvben kívánja részesíttetni az alapként elfogadott kétgyermekes családoknál kevesebb családtaggal rendelkező adózókat. Kétségkívül indokolt, hogy akik családalapítással és a gyermekneveléssel nem veszik ki megfelelően a részüket a nemzet megerősítésében, azok nagyobb mérvben vegyenek részt a nemzet terheinek viselésében, (Helyeslés a középen.) annál is inkább, mert kevesebb gondozásra szoruló családtagjuk lévén, könnyebben is viselhetik a terheket. A tárgyalás alatt álló javaslat szerint a megállapított jövedelmi adótételnél 5%-kai magasabb adó rovandó ki arra az adózóra, akinek háztartásában csak két családtag van, — idetartoznak az egykések — 10%-kai magasabb arra, akinek háztartásában csak egy családtag van, — idetartoznak a gyermektelen családok — és 15%-kai magasabb arra, akinek nincs családtag a háztartásában. A nősülési vagy férjhezmenési tilalom alatt álló egyházi személyek ebbe az utolsó kategóriába tartoznak. Az az adózó pedig, aki 30 éves elmúlt és házasságot nem kötött, 25%-kai magasabb öszszegű jövedelmi adót tartozik fizetni. Ez az a rendelkezés, t. Ház, amely »agglegényadó« néven máris nagy népszerűségre tett szert. Harmadsorban az adóigazgatás egyszerűsítését és az adóalap jobb kimunkálását célzó intézkedéseket óhajtom ismertetni, mégpedig elsősorban a földadónál teendő intézkedéseket. A földadó elengedésére vonatkozó és egyrészt a gyakorlatban már bevált eljárást szabályozza célszerűen a javaslat, mívelési_ áganként meghatározva az adóelengedésre igényt adó károkat. Olyan elemi csapás esetére is biztosít a javaslat adóelengedést, amilyen a javaslatban nincs felsorolva, de amelynek igénytadó minőségét a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértőleg kimondja. E kérdésnél fontos újítás és kedvezmény az, hogy a szántóföldi károk esetében adóelengedésnek van helye akkor is, ha még másodszori vetésre is kellő idő áll rendelkezésre. Előnyös és észszerű rendelkezések a kárbejelentésekre adott új határidők. n Gazdasági szempontból különösen nagy jelentőségű a, javaslatnak az a rendelkezése, — és ezzel a pénzügyi kormányzat gazdakívánságot honorál — amely a kár mérvét az eddig harmadrészekben
