Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-99

Àz országgyűlés képviselőházának talmaz> az egyenesadókra vonatkozóan, mégis ismét közelebb juttatja adórendszerünket az igazságos, helyesebben az igazságnak megfelelő adóztatáshoz. Kezdetben a szorgalom és a munka gyümölcsét, helyesen szólva a termelés iolytan egy helyen lerakódott vagyont adóztatták meg és csak igen lassan haladtunk előre azon az úton, hogy az állampolgárokat tevékenységük révén és más módon élvezett jövedelmeik után adóztassuk meg. így az adóalanyok nagyobb körét kapjuk, amelybe beletartoznak azok is, akik a megszerzett javakat azonnal továbbadják. Nagy az út a csak értékek és értékképzők megadóztatásától az értékképződés eredményének, illetve a befolyt javaknak a megadóztatásáig. Ez a javaslat haladás ezen az úton, mert különböző rendelkezésekkel — ilyenek a kötelező bejelentések, a felfedező eskü, az általános kereseti adó kiszámításának rendezése a vállalatoknál, az alkalmazotti kereseti adó megállapításának szabályozása, jövedelemadó kivetésének' nemzeti, népesedéspolitikai és arányos teherviselési szempontok figyelembevételével való rendezése* valamint a progresszivitás biztosítása — a nemzeti szempontból tökéletesebb adóztatást valósítja meg. így haladunk a tisztán hozadéki adók megállapításától az állampolgárokhoz jutó javak, jövedelmek megadóztatásáig. A legkönnyebb és a legkézzelfoghatóbb a tisztán hozadéki adók kivetése. Ez a rendszer volt életben nálunk a világháború kitöréséig, noha 1909-iben törvényhozásunk megalkotta a hozadéki adók hiányosságainak pótlására és igazságtalanságainak kiegyenlítésére az 1909 :X. tc.-kel az önálló jövedelmi adót, amelyet azonban csak 1914-től kezdve léptettek fokozatosan életbe. Felvethetné valaki azt, hogy miért nem kodifikált, átfogó törvényjavaslattal jön a kormány, vagy miért nem készítette el az egész adórendszerünket átfogó adóreformot tartalmazó törvényjavaslatot? Ezekre a kérdésekre józan mérlegelés után magunkévá tehetjük a pénzügyminiszter úrnak a javaslat indokolásában kifejtett azt az álláspontját, hogy az adórendszer általános megváltoztatása csak akkor lehetséges, ha az általános gazdasági és államháztartási helyzet bizonyos nyugodtságot mutat. Ezt napjainkban, egy világháború közepette nem mondhatjuk el, ha nálunk ezidŐszerint viszonylag nyugalom is van. Ez azonban csak az egyik ok. A másik ok az. hogy adórendszerünk egységes kiépítését meg kell hogy előzze a modern nemzetgazdasági szellemben megalkotott, új termelési politikánk alapvető kérdéseit szabályozó törvényjavaslat. Különben is ennek a javaslatnak rendelkezései Önmagukban is teljesen világosak és érthetőek, nincsen bennük semmi nehézkesség és keresettség. Ezért ez a törvényjavaslat ilyen alakjában is tökéletesen megfelel a kívánt célnak. E törvény megalkotásával azonban zökkenő és kezelésében nehézkesség már csak azért sem fog előállani, mert a pénzügyminiszter úr a javaslat indokolásában maga ígéri, :hogy a javaslat törvényerőra emelkedése után az egyes egyenesadókra vonatkozó jogszabályokat jogszabály-gyűjteményekben foglaltatja össze, úgyhogy az élő magyar egyenesadó-jog a maga teljességében az adózók és a pénzügyi közigazgatás rendelkezésére fog állani. E törvényjavaslat rendelkezései Iháromirányúak. Elsősorban a gyenge adózók terheinek csökkentése, szociális es családvédelmi szempontok figyelembevételével, másodsorban^ a tehetősekkel szemben az adózás progresszivi99. ütése Í9U0 április 2É-án, kedden. 255 tásának biztosítását és a nemzet számbeli megerősödését célozza. Harmadsorban célja az adóügyi igazgatás egyszerűsítése, a nehézkes es a szabálytalanságok elkövetésének megakadályozására nem megfelelő intézkedések megváltoztatása. A javaslat a földadóra, a házadóra, a kereseti adóra, a jövedelem- és a vagyonadóra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz és 46. §-hól áll. A részletes ismertetés során követni kívánom az előbb említett háromirányú célt és a törvényjavaslat háromirányú törekvését, tehát a családvédelmi és szociális irányú könnyítéseket, az adóemelést és a szigorításokat, valamint a pénzügyigazgatás szempontjából fontos egyéb rendelkezéseket. Vegyük először a kedvezményeket. Családvédelmi intézkedés van a javaslatban a házadóra vonatkozó részben. E szerint a sokgyermekes családok részére bérbeadott lakások után kedvezményhez juthat az adózó háziúr, mégpedig kétféle formában. Vagy utólag kér adókedvezményt azon az alapon, hogy a bérházában lakó családok gyermekei az összes la^ kók létszámának a felét teszik ki, — a háztartási alkalmazottak figyelmen kívül hagyásával — vagv úgy, hogy azt az elhatározását, hogy lakását kizárólag többgyermekes osalá- ' dóknak igyekszik kiadni, a magyar királyi adóhivatalnál, Budapesten az adófelügyelőségnél bejelenti, ahol ezt az előzetes bejelentést előjegyzésbe veszik. Ebben az utóbbi esetben minden egyes lakásra eső házadóból egy-egy gyermek után évenként 5—5 százalékot kell törölni mindaddig', amíg a kedvezmény feltételei fennállanak. Ezek a rendelkezések alkalmasak arra, hogy a bérháztulajdonosok szívesen adják ki lakásaikat sokgyermekes családoknak. A jövedelmiadó kivetés során a 10.000 pengőt meg nem haladó jövedelmi adóalappal rendelkező adózó kedvezményben részesül, ha kettőnél több gyermeke van. Ez a kedvezmény abban áll, hogy az első két gyermek után 200—200, a harmadik gyermek után 300 pengőt, egyszerre tehát 700 pengőt vonnak le a megállapított jövedelmi adóalapból és a levonás után megállapított adóalapra alkalmazzák a reá vonatkozó adótételt. A bar madik gyermeken túl minden további gyermek 300—300 pengő levonására nyújt igényt. Abban az esetben, ha a kettőnél több gyermekes adózó jövedelmi adót nem fizet, a földadóból, a házadóból, az általános kereseti adóból, valamint az ezeket az adókat terhelő állami, törvényhatósági és községi pótadókból a gyermekek száma szerint 5—5 százalék adókedvezményt kell nyújtani. Igen jelentősek a szociális vonatkozású rendelkezései e javaslatnak. A legfeljebb 10.000 lakosú községekben az egy- és kétszobás házak adóját a javaslat az eddigi haszonérték alapján való kivetés helyett egységes és állandó tételekben állapítja meg. Az adótételek megállapítása a ház építési anyaga, a község nagysága szerint változik. A legalacsonyabb tétel a legfeljebb 500 lakosú községekben épült vályogházak után kivetett 4 pengős adótétel. A legmagasabb a legfeljebb 10.000 lakosú községek kétszobás, téglából épült házai után megállapított tétel, amely évi 14 pengőt tesz ki. A javaslat 500—1000—1500—2000—5000 és 10.000 lakosig terjedő községek kategóriája szerint állapítja meg a tételes házadót, az egyes kategóriák között 50 filléres különbözet beállításával. Örvendetes rendelkezése e javaslatnak az, hogy a községtől távolfekvő, legfeljebb kétszobából álló tanyákat, szállásokat, amelyekben a tulajdonosok csak a munkaidő alatt laknak, tehát télen nem laknak ott, a községbeli házak 41*