Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 19 W április 3-án, szerdán. 209 viselő urat, hogy a házszabályok értelmében interpellációjának tárgyától eltérnie tilos. Felhívom, a figyelmét arra is, hogy amennyiben a képviselő úr nem fogja respektálni ezt a figyelmeztetésemet, kénytelen leszek kétszeri figyelmeztetés után a házszabályok értelmében a szót megvonni. Bodor Márton: Bár dr. Bordás Árpád békéscsn,bai rendőrtanácsos tudta, hogy miért vitteni el azt az embert Csorvásra, mégis internálta őt. Neki tudnia kellett volna kötelességét, de erről megfeledkezve, a dolognak inkább politikai oldalát vette figyelembe, nem pedig reális oldalát. T. Ház! Mi nemzeti szocialisták természetesnek tartjuk, hogy a rendőrség intézkedjék, a fegyelmet fenntartsa, s a kilengéseknek útját vágja, de legyen meg a reális alapja. Nem vagyunk hajlandók ölhetett keheikkel nézni, hogy a rendőrség közegei koholt vádak alapján is internáljanak embereket. (Ifj. Eitner Sándor: Hozzászoktunk már!) Burkovsaky János főjegyző bízta meig az embereket és ennek az ügynek a kinyomozására vittem el magammal Karácsonyi Gyulát és ő ma már ott van Nagykanizsán. Csupán ezért. Burkovszky János jegyző úr megbízott két embert: az együk Komár Lajos, a másik Králik Mihály. Ezek kétszáz ember előtt komniunistaízű beszédet tartottak az én fülem hallatára és amikor ezen felháborodtam, majdnem agyonvertek, mert ezek előtt az em/berek előtt nem volt sem országhatár, sem vallás, sem a magántulajdon szentsége, s akkor ezek a legcsúnyább, a legdisznóbib módon ... (Derültség és zaj.) Elnök: A képviselő urat a parlamenti illemet mélyen sértő kifejezésért rendreutasítom és utoljára figyelmeztetem, hogy ha nem marad interpellációja tárgyánál, megvonom a szót. Bodor Márton: T. Ház! Nem tartom helyesnek, hogy éppen Bordás Árpád rendőrtanácsos van megbízva azzal, hogy Békéscsabán a közrend, a közvagyon és a közerkölcs felett Őrködjék, mert ő erkölcsileg nem megbíztabó. (Zaj és felkiáltások jobb felől: Kicsoda?) Itt vannaiki a kezemiben a bírósági jegyzőkönyvek, amelyekből kitűnik, r (Felkiáltások jobb felől: Ki az?) hogy Bordás Árpád olyan orgiákat tart éjszakánkint, olyan nők társaságában fordul meg, (Felkiáltások jobb felől: Kicsoda? — Wirth Károly: A rendőrkapitány!) és olyan perverz dolgokat csinál, hogy ezt a parlament előtt nem lehet elmond ami. (Derültség és felkiáltások jobb felől: Mit csinál?) Elnök: A képviselő urat ismételten rendreutasítom. A képviselő úrnak joga van interpellációját bejegyezni, de interpellációja során a Házon kívül álló vagy a Házban lévő személyeket sértésekkel illetni egyáltalában nincsen joga. (Felkiáltások jobbfelől: Mit csinált? — Vágó Pál: Itt vannak a bizonyítékok! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Le fogja tenni a Ház asztalára!) Bodor Márton: Bordás Árpád úgy bánik ezekkel a békéscsabaiakkal, mintha legalábbis apagyilkosok lennének. A legsúlyosabb büntetéseket méri ki rájuk — sok esetben 30 pengőtől 50 pengőig terjedő büntetéseket — egyszerű kihágásért, sőt talán nem is kihágásokért, mert a vád csak koholmány, (vitéz Lipcsey Márton: Szóval szigorúnak tartja!) Ez így nem mehet KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. tovább, mert nekünk egészséges atmoszférát, nyugodt életet kell teremtenünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha -azonban ezek az anomáliák továbbra is fennállanak, akkor nem érjük el azt a célt, hogy Békéscsabán megfelelő légkör legyen, hanem akkor még jobban kiéleződnek és kimélyülnek az ellentétek in-agyar ember és magyar ember között. Amint pétiig múltkori interpellációmban is mondottam, ezek a békéscsabai nem magyar, hanem . tót anyanyelvű magyarok, amikor arra szükség volt és ki kellett állni a gátra, amikor külföld ről azt kiabálták felénk, hogy egy kis Szlovákia van Magyarországon, akkor ezek kézzel-lábbal tiltakoztak: ez ellen; ezek az emberek tehát nem ilyen bánásmódot érdemelnek. Kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt az ügyet vizsgálja meg, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon. — Eitner Ákos: El kell csapni Bordást!) indítsa meg a vizsgálatot, a vizsgálat tartamára pedig dr. Bordás Árpád rendőrtanácsost függessze fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Nézzék meg a jegyzőkönyvet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter i'irnak. Ä következő interpellációt Maróthy Károly képviselő úr jegyezte be a pénzügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondá halasztást kért. IVféltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Hasonlóképpen halasztást kért Kóródy Tibor képviselő úr a külügyminiszter iirhoz bejegyzett interpellációjának elmondására. Szintén méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik Bndinszky László képviselő úr interpellációi a a belügyminiszter úrhoz. (Fel] kiáltások jobbfelől: Megadjuk! — Derültség.) Csendet kérek. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Hajlandó-e a belügyminiszter úr odahatni, hogy a közigazgatás tisztviselői, különösen a jegyzők és segédeik a falu népével szemben jó bánásmódot tanúsítsanak? Hajlandó-e megszüntetni azt, hogy a falu n.épe állampolgári jogai gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel éppen a törvény betartására hivatott közegek részéről megakadályoztassék, amint az a közelmúltban Kazár nógrádm egyei, község jegyzője részéről megtétetett?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Elismert tény az egész világon, hogy a magyar paraszt, a magyar munkás nemcsak elsőrangú munkaerő, elsőrangú jó katona és jó hazafi volt mindig, hanem minden vonatkozásban, kulturális tekintetben is, az önmérséklet, az önfegyelmezés, vallásosság, hit tekintetében a legelsőrangúbb ember. (Ügy van! Ügy van!) A magyar népnek ez a kulturális kisugárzása adlta meg azt a szellemi felsőbbrendűséget, amely az egész Kárpátok övezte Nagy-Magyarország más anyanyelvű népeire is olyan kihatással volt, hogy ennek a népnek a szellemi felsőbbrendűsége, amely itt a Kárpátok medencéjén ben ezer éven Ikeresztül együtt élt velük, elvitathatatlan. Ezt a népet azonban minden vonatkozásban meg is kell becsülni és korszerűen tovább kell fejleszteni kulturális és mindenféle 33
