Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

210 Az országgyűlés képviselőházánál téren. Ezt pedig osak úgy lehet keresztülvinni, ha erkölcsi tartalommal telítjük mag azokat a törvényeket,' amelyeket itt a törvényhozás házában hozunk. Nem elég jó törvényeket hozni, a jó törvényeket végre is kell hajtatni, hogy azok teljesen átmenjenek a nép vérébe és teljesen asszimilálódjanak vele. A végrehajtás természetesen az állam közegeinek, végrehajtó szerveinek a kezében van. A baj éppen itt van, hogy a végrehajtó közegek, a közigazgatás szervei abban a hiszemben vannak, hogy a falú népének kulturális irányítója az alsó papság és a tanítóság. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kiérem, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. . Budinszky László: Ez teljesen téves, mert nemcsak az alsó papság és a. tanítóság az irányítója a falu népének, hanem igenis a közigazgatás legalsó fokán a községi jegyzőkön és azok segéderőin is múlik, hogy miként hajtják végre és tartják be maguk is a törvényeket. Gyakorlati kísérleteink közben és tapasztalataink alapján szomorúan állapítottam meg, hogy a magyar közigazgatás alsó fokán álló szervei a hivatásukat ilyen erkölcsi tartalommal telítetten nem tudják végrehajtani. Ezért nem őket terheli a felelősség, hanem azt a rendszert, amely megengedi, hogy egyes más szempontok miatt egyes közigazgatási emberek előnyben részesíttessenek és elnézzenek bizonyos dolgokat csak azért, mert esetleg a mindenkori politikai uralmon lévő pártot kiszolgálják. A községi jegyzőnek legelsősorban kell betartania a törvényeket. Mi mim dig Nagy-Magyar országról beszélünk és gondolkozunk, mi mindig hivatkozunk a mi derék hadseregünkre, egyről azoniban mindig elfeledkezünk: hogy nem terem.tünk a néppel szemhen olyam állapotot, hogy a Magyarországon élő minden anyanyelven beszélő népesség fennen hirdesse és mondja azt, hogy itt olyan kulturális, olyan szociális és olyan társadalmi állapotok vannak, hogy az utódállamokat messze felülmúlják és túlragyogják. Tessék a belügyi kormányzatnak odahatni, hogy a falu népével — bármilyen anyanyelvű legyen is, bármilyen nyelven is beszél itt a Kárpátok medencéjében — ne csak emberségesen, hanem szívvel, megértő módon bánjanak. (Helyeslés.) Az esetek sokasága megöli az egyszerű falusi népben a hitet a törvények iránt, a nadrágos emberekre félelemmel, ellenségeskedéssel néznek, mert egyrészről azt látják, hogy a törvények, az adótörvények és egyéb rendelkezések drákói szigorral hajtatnak végre, ugyanakkor azonban, ha valami kéréssel vagy valamivel fordulnak a közigazgatás legalsó fokú tényezőihez, egészen egyszerűen elutasíttatnak, nem is beszélve arról, hogy a nép tagjainak is kell, hogy legyen beleszólásuk a politikai életbe, a közösség életébe. Azért nem érez a magyar paraszt közösségi érzetet, merj; ki van zárva teljesen a politikai életből. Hogy ezt bebizonyítsam, el fogom mondani a Kazár községben történt esetet. Egy derék cipészmester, Kovács László, a bekövetkezendő községi választásokon való részvétel céljából 47 társával együtt szépen megírta, — ahogyan ő írja — »2 pengős bélyeggel ellátott kérvényt juttatott el a jegyző úrhoz«a ezeket és ezeket szeretné a községi képviselőtestületbe és a bíróválasztásra jelölni. Mi történt ezzel a szépen, alkotmányosan, a köz 95. ülése 1940 április 3-án, szerdán. iránti szeretetből megszerkesztett kérvénnyel, amelyet »2 pengős bélyeggel is« ellátotti Behívatta a községi vezető jegyző, névszeriní Csekey Sándor és azt mondta ennek a derék embernek: »Megsúgom, hogy ezek közül egy sem lesz képviselőtestületi tag. Vedd tudomásul, hogy nem fogod megkapni a Faksz.kölcsönt. Ezekután nem fogsz dolgozni a lengyel menekülteknek, mert nem tűröm, hogy ellenem lázíts itt a faluban.« T. Házi Ez a hang, ez az erkölcsi felfogás, amely egy derék állampolgárt, egy derék magyar embert, aki megpróbált — és ebből a célból tisztességesen jelentkezett — élni a törvényben és alkotmányban biztosított jogaival, ilyen módon dorongol le és utasít el — nem biztosít a magyarság számára olyan erkölcsi helyzetet, amely messze ragyogóan kimagaslik. Ez bizony egészen sötét dolog. Az ilyesmit meg kell szüntetni, ezt néni a pártpolitika, hanem az egyetemes magyar érdek kívánja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A íkövetkezőket is mondotta mé^ ez a tisztelt körjegyző úr: »Ha nem tetszik itt a csonka hazában, menjetek Németországba és telepedjetek ott le Hitlernél, mert nem tűröm, hogy itt lázíts a faluban. Majd én fogom kijelölni, hogy ki lesz képviselőtestületi tag.« (Vágó Pál: Ez az alkotmányvédelem!) Az a szegény parasztember, az az iparosemher megijedt, hogy most már nem kapja meg az ő Faiksz.kölosönét, amelyet kért és amellyel egy kis házat akart építeni. Eljártam, megnéztem az iktatóban: 1939 november 25-én Kazár községben kitöltés és aláírás végett az elöljáróságnak kiküldték ennek az embernek kölesönügyét. Enneík megvonásával fenyegették meg őt 1940 március havában. Ez az, ami aláássa az alsófokú közigazgatás tekintélyét, ez az, ami teljesen mentes erkölcsi tartalomtól és ez az, ami nem felsőbbrendűséget árul el, hanem retrográd magatartás képét mutatja, amit minden erővel, eréllyel és drákói szigorral le kell törni. Az állam és társadalom rendjének nem a koholt merényletek hősei a megbomtói, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem azok a közigazgatási tisztviselők, akik azért, hogy egyik vagy másik párt egy szavazattal többet kapjon, oda terelik a népet és igában tartják. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék általánosítani. Budinszky László: Konkrét esetet mondottam el, de különben is 897 jegyzőkönyv van a kezeim között. A 897 jegyzőkönyv arról szól, hogy 445 községben beszámoltak róla, hogy milyen bánásmódiban részesítik nem is maguk a jegyzők, hanem azok segédei, a segédjegyzők, az írnokok a hivatalokba járó falusi népet és lakosságot. E 445 községet meg tudom nevezni megyénkint összeállítva. Ezeket a panaszokat mind felvettem. Ezt az adatgyűjtésemet tovább fogom folytatni és kérem a belügyi kormányzatot, hogy fessék drákói szigorral fellépni azok ellen az omberek ellen, akik a magyar társadalom rendjét, békéjét felborítják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Budinszky László: Halasztást kérek második interpellációmra. Elnök: Az utolsó interpellációt Budinszky