Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

208 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1940 április 3-án, szerdán. vallás- és közoktatásügyi miniszter helyett és a honvédelmi miniszter úr megbízásából szerencséül van az interpellációra a következő választ adni: Mindkét tárca illetékes tényezői megragadnak minden komoly és illő alkalmat arra, hogy ünnepélyes tiszteletadás adassék a hősök emlékének. Ézirányban úgy katonai, í;

mint tanügyi vonatkozásban az utasítások, előírások, rendszabályok konkrét intézkedéseket tartalmaznak. Ezeken a hivatalos rendelkezéseken felülj úgy honvédségünk, mint ifjúságunk a lelke mélyén táplált kötelesség-érzetből hódol a hősök emlékének és ápolja azok kultuszát. Azok a kérdések, amelyeket az interpelláció szövegén kívül igen t. képviselőtársam előhozott, úgy mint a tömegfelvonulások, a mozi, az italmérés, a trafik és a humanitárius, karitatív intézkedések nem tartozván egyik tárca keretében sem, amelynek vezetője nevében szólok, tiein érzem magam illetékesnek, hogy erre most konkrét választ adhassak. Az interpelláció különben nyitott kapukat dönget, mert úgy katonai, mint tanügyi téreu megtörtént minden és semmi újabb intézkedést ezidőszerint nem látok szükségesnek. Méltóztassék a választ tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az államtitkár úr által az interpellációra a vallás- es közoktatásügyi miniszter úr nevében és a honvédelmi miniszter úr megbízásából is adott választ tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállaui. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ í udomásulveszi. Következik Bodor Márton képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc m. kir. belügyminiszter úrhoz dr. Bordás Árpád békéscsabai rendőrtanácsos, az ottani rendőrkapitányság vezetőjének hivatali túlkapásai tárgyában, melynek során Bodor Márton országgyűlési képviselő mentelmi jogát is megsértette. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Békéscsabán dr. Bordás Árpád rendőrtanácsos egyenes utasítására Szokolay János detektív csoportvezető intézkedése folytán' két polgáriruhás rendőr az utazótáskámat vivő Prinz Károly békéscsabai lakost előállította a rendőrségre, mert nem volt hajlandó az utcán felnyitni az utazótáskámat, hogy abban a motozást megejthessék? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a fent jelzett okok miatt Prinz Károly békéscsabai lakost dr. Bordás Árpád rendőrtanácsos letartóztatta és később internáltatta? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy dr. Bordás Árpád rendőrtanácsos városszerte botrányos erkölcsi viselkedése és ezzel kapcsolatos hivatali visszaélései hogyan egyeztethetők össze felelősségteljes hivatali pozíciójával, minthogy a rendőri és hivatali tekintély rovására mennek és annak lejáratásához vezetnek? Hajlandó-e a 'belügyminiszter úr ezen áldatlan állapotokat megszüntetni és sürgős és erélyes intézkedéseket tenni, hogy ezen anomáliák megszűnjenek, dr. Bordás Árpád rendőrtanácsos ellen szigorú és sürgős fegyelmi vizsgálatot indítani és a vizsgálat tartamára dr. Bordás Árpád rendőrtanácsost felfüggeszteni hivatali működésétől, nehogy hivatalos hatalmával a vizsgálat menetere befolyást tudjon gyakorolni? A rendőrség tekintélye is megköveteli, hogy az ily egyének szigorú eljárás alá vonassanak és a testületből eltávolíttassanak.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! Minden elismerésünk, minden megbecsülésünk a rendőrséget illeti. A rendőrség mindenkor tudta és teljesítette is a kötelességét. Nagyon féltjük tehát a rendőrséget, ezt az intézményt, ezt a testületet attól, nehogy valami úton-módon rosszlelkű emberek férkőzzenek hozzá. Mihelyt ezt észrevesszük, ezeket az embereket onnan el kell távolítani. Féltjük a testület presztízsét olyan emberektől, akik nem odavalók. Tegyék ezeket az embereket olyan helyre, almi talán meg fognaik felelni. T. Ház! Január 5-én lementem Békéscsabára. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) Amikor Békéscsabára értem, az emberek felhívták a figyelmemet arra, hogy a szomszédban, Csorváston kommunista jellegű szervezkedés folyik. Én, aki 1919-től napjainkig minden erőmmel azon voltam, minden eszközzel azon iparkodtam* hogy a harmadik intemacionálét, a nemzetköziséget kiirtsam a munkástömegekből, nem nézhettem ezt tétlenül. Felszólítottam erre a legilletókesebbet, aki a legjobban tudta és ismerte ezeket az embereket, akik ott a kommunizmust terjesztik, hogy menjünk át rögtön Csorvásra. Az illető, aki velem jött Csorvásra, történetesen rendőri felügyelet alatt violt, miután előzőleg rendőri felügyelet alá helyezték a múltkor elmondott interpellációm szerint, mert 1938-ban — mint mondtam — egy karácsonyi ünnepélyt rendeztek s emiatt rendőri felügyelet alá helyezték, azután internálták. Az internáló táborból hazajött és most, miután az én felkérésemre velem jött, hogy ezt a kommunista fészket fel tudjam fedlezni és saját szememmel lássam meg ott a szervezkedést, ismét internálták. Pedig ennek az embernek nem az internáló táborban volna most a helye, hiszen a belügyminiszter úr nem tudna olyan magas kitüntetést adni neki, mint amilyent megérdemel. Elnök: Kérem, képviselő úr, szíveskedjék az interpelláció tárgyával foglalkozni. (Tildy Zoltán: Ez volt a bevezetés!) Bodor Márton: Én ezeket az anomáliákat abban az időben írásba fektettem le és a belügyminiszter úr rendelkezésére • bocsátottam. Mindennek ellenére még a mai napig sem történt semmi. (Boczonádi Szabó Imre: Hiszen internálták! — Derültség.) Internálva van abban a táborban, ahol ma is becsületes, tisztességes, diolgozó munkásemberek vannak, akiknek a lelkük fáj ezért a hazáért, akiknek a lelkében ott reng, buzog, ott lángol a hazaszeretet lángja. Amikor hazajöttem Csorvásról ezzel a Karácsonyi Gyulával, aki engem elkísért, rögtön megindult ellene a hajsza. Dr. Bordás Árpád letartóztatta és pár nappal később internálCsorváson 1940 január 5-én képviselőtestületi választás volt. Hogy a főjegyző űr jelöltje bekerüljön a községi képviselőtestületbe, kommunistákat bízott meg azzal, hogy az egész község lakosságát szervezzék meg jelöltje mellett. (Vágó Pál: Nagyszerű!) Elnök: Ismételten figyelmeztetem a kép-