Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
Àz országgyűlés képviselőházának 95. ülése 19 UÙ április 8-án, szerdán. â07 haltak meg, hanem egy boldog és szép Magyarországért, a mi életünkért, mindnyájunkért, akik ebben a hazában és a határon túl élünk. iNlem pénzért és nem kitüntetésért haltak meg, hanem magyar virtusból és kötelességtudásból. ígéretek bőven hangzottak el úgy a háború előtt, mint a háború után is. Sajnos, a sok vér elfolyt és a hőstettek feledésbe mentek. Mi van például a vitézségi érmek után fizetendő díjakkait Annyi sok szerencsétlen hősi halottunk rászoruló árvája és özvegye áll itt, úgyszólván nyomorúságban, kevés segítséggel,^ nem lehetne-e azoknak a hősi árváknak néhány pár cipőt kiosztani! Tudom, hogy egyes hősi halottak özvegyei és hozzátartozói nem szorulnak rá, nem is ezekről beszélek, hanem azokról, akik rá vannak szorulva, mert ez jelenti azután az igazi hősi kultuszt. Mi van az italmérési jogokkal, mi van a trafikjogokkal? Sokszáz, talán sokezer még ma is zsidók kezében van, akik nem hozták meg a hazáért azt az áldozatot, amelyet azok a szegény egyszerű, magyar paraszt emberek, gyári munkások és tisztviselők meghoztak. Elnök: Kérem az interpelláló képviselő urat, méltóztassék interpellációjának tárgyára áttérni. A hősi kultuszról méltóztatott beleegyezni interpellációt, (Vágó Pál: Nem a zsidó kultuszról, hanem a hősi kultuszról!) Méltóztassék közeledni, mert letelik az idő. Vajna Gábor: Egészen közel vagyok már hozzá. Mi van a mozikkal 1 ? (Mozgás jobbfelől.) Azok is olyan emberek kezébe kerültek, akik semmiféle áldozatot nem hoztak. (Gr. Festetics Domonkos: Díszgójok!) Itt van például az Átrium-mozi, amely a Gerő-érdekeltséghez tarSuzik. Az igazgatója, illetőleg engedélyese Pesti Müller József úr, aki jelenleg szappangyáros, azelőtt Ibusz.-vezérigazgató, majd pedig nyugalmazott. Ezek a mozik ahelyett, hogy a hősi halottak árváinak kezében lennének, ilyen érdekeltségekhez tartoznak. Gerő úr már kijelentette, hogy a magyar sorsot, a magyar nyomorúságot és az egyke elleni harcot példázó Földindulást pedig az ö mozijaiban nem adják elő., Száz és száz állami mont»póliumi lehetőség volna, amely a hősi kultusz ápolására alkalmas lenne. A hősökről kezdünk lassacskán megfeledkezni. A hősi ünnepek már csak általános jellegűek és mon dijuk, inkább úgy kötelességszerűleg, sablonszerűleg folynak le. Nem lehetne egy-egy hősi ünnepségre összegyűjteni a hősi halottak leszármazottait, ivadékait abból a községből vagy városból és a díszhelyre odaültetni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), hadd lássa ország és világ, hogy azok az emberek hősök, mártírok fiai, özvegyei, vagy árvái, akiknek férjük vagy apjuk a hazáért a legszentebbet és a legdrágábbat, az életét adta oda. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fel kellene fektetni .. egy aranykönyvet, amelybe községenkint írják be minden hősnek a nevét, a családfáját, a leszármazottait, kapjanak arról a leszármazottak dekrétumot. Valamikor minden katona a kunyhóban büszkén viselte a katonai szolgálat emlékére azt a bizonyos berámázott képet, ahol mint katona ábrázolva volt. Nem lehetne a magyar királyi posta által kiadott belföldi postai levelezőlapokra rávezetni egy-egy hős katona rövid életrajzát, esetleg arcképét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gyermekeink bélyegeket gyűjtenek, mások számolócédulákat cserélnek számolócédulákért. Ha vesznek egy argentin bélyeget és nem tudják, mi az az Argentina, előveszik a térképet, megnézik a földrajzban. Ha egyszerűen csak hősi ünnepségeket rendezünk, az emberek megfeledkeznek róla, ha azonban aj gyermekek a gyűjtési szenvedélyük folytán a sokféle levelezőlapot állandóan a kezükben cserélgetik, már csak ezáltal is tanulnának. Hivatkozom az előbb említett Bár'ány Kamill testvérünkre, aki magyar fiú létére arany vitézségi érmet kapott Olaszországban és egy laktanyát neveztek el róla: Caserno Camill'o Bárány. Nem lehetne- nálunk a községekben az óvodákat, az elemi iskolákat, a mindenféle rendű és rangú iskolákat és a laktanyákat az Utolsó háborúkban és harcokban és ellenforradalmakban elesett hősi halált halt bajtársainkról elnevezni? (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon, — Szőllősi Jenő: Gróf Bethlen Istvánról neiviezik el!) Volna meg egy megemlíteni valóm a husi kultusszal Kapesoiatoan. igaz, nogy taian neki éppen neiyes a nasoniat. ixenyerei es cirkuszi luvant a regi romai nep, van aüDau valami, nogy az emuereK unnepiest szere meü, loinegleivonuiast, tömeget akarnak latin, inert a iumeg lelkesedése leiebreszti bennüli a Hazaszeretet elszunnyadt szikraját es erre szuüseg is* van, ebben azt niszem nimdenKi igazat ad nekem, aki visszaemlékszik arra, hogy tavaiy június 24-en az ellenforradalom ünnepén kinn azon a bizonyos nagy terén talán összesen kétszázan álltunk ott náromszoros rendőrkordon között. (Vágó Pál: Bizony!) Azt hiszem, mindenki emlékszik a március 15-iki es az október b-iki ünnepekre, amelyeken egy-kétezer egyetemi naligato vett reszt es legieijebb még egy pár kíváncsi ember. Ne leljen a magyar királyi kormány es a belügyminiszter úr attól, hogy a nyilasok vagy a nemzeti szocialisták, vagy az ipari, vagy a mezőgazdasági munkásság forradalmat csinálnak, (felfciáltásoft joöOfelől: Nem fel!) ne féljen attól, hogy beverik a zsido-boltok ablakait. Méltóztassanak visszagondolni, hogy ezek ott voltak a választáson is, mégsem hajítottak senkit. Amikor erre a nemes gondolatra hivatkozom, kérem a kormán-y támogatását, hogy se/ gítsen a magyar népet nevelni, mert itt állunk a feltámadás kapujában és olyan lesz a feltámadás, amilyen ütőképes hadserege lesz a hazának. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Vajna Gábor: Csak egy mondat. Ha az egyik pártnak szabad március 15-én ünnepséget rendeznie, engedtessék meg, hogy az ország minden egyesülete és szervezete ünnepelhessen, mert Budapesten és a nagyvárosokban másfélmilliós környezettel százezres tömegeket kell kivinni az utcára, hogy az, aki nem tudná* mi a március 15-e vagy az október 6-a vagy a június, 24-é, az tudja meg, mint kíváncsi, hogy miért menetel az utcán a sok ember. Ez a kérésem és azt niszem, hogy ebben a t. Háznak valamennyi tagja általában osztozik velem. (Élénk helyeslés és taps a . szélsőbaloldalon.) Elnök: Fáy István államtitkár úr a vallásés közoktatásügyi miniszter úr nevében, nemkülönben a honvédelmi miniszter megbízásából kíván Válaszolni. Fáy István vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T. Ház! (HallMkl Halljuk! jobbfelől.) A házszabályok 134. 1 ^-a alapján a távollévő
