Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

206 Az országgyűlés képviselőházának szesüljön azon a neki normális körülmények között járó átköltözködési költségen kívül, amely összeggel összes készkiadásait megtérítik. Mondom, ezen felül, is adtam és fogok adni a jövőben is segélyt minden olyan esetben, amely 'méltánylandó és amikor az kívánatos. Azt hiszem, hogy ezzel a rendelkezéssel, hogy tudniillik a normális áthelyezéseket félóyenkint csinálom és negyedévvel előbb értesítem a tisztviselőt, az összes jogos kívánságokat kielégítettem. Kérem válaszom tudomásul vételét., (Helyeslés jobbfelöl) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnaik az interpellációra adott válaszát tudomásul Venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Vajna Gábor képviselő úr második interpellációja a non védelmi, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter urálihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. honvédelmi és vallás-,és közoktatásügyi miniszter urakhoz a magyar hősi kultusz ápolása tárgyában: Tudják-e a miniszter urak. hogy a «hősi kultusz ápolása a magyar ifjúság körében úgy nemzetnevelési, mint nemzetvédelmi, szempontból elsőrangúan fontos? Hajlandók-e a miniszter urak a hősi kultusz ápolását a hősök érdeméhez méltóan a magyar ifjúság- körében a legszélesebb alapon megszervezni!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Minden nemzet annyit ér, amennyit fiai érnek és az érdekek nagy tülekedésében csaJfc azok az országok lesznek életképesek, amelyeknek fiai szellemi és testi felkészültségükön kívül erkölcsi erőre. fanatikus hitre és bátorságra neveltetnek. Erkö.lesd erő, erkölcsi derékség, ez a fogalom a maga. elvontságában sok ember szemében talán nem létező valaminek tűnik fel, pedig állítom. hogy ez igenis létező valami. Jelenti az egyéni érdek alárendelését egy felsőbb, magasztos célnak, jelenti a bátor kiállást, az önzetlenséget és jelenti végül a legszentebbnek és legdrágábbnak, sez életnek feláldozását, egy magasabb célért, esetleg a hazáért. A géppuskák haláltokádó torkának nekiszaladni, megfeledkezni az otthon maradt családtagokról, az élvezetekről, az élet minden gyönyöréről, mi más lenne, mint erkölcsi erő. Ezzel tulajdonképpen meg is adtam a hős katona nagy áldozatosságának meghatározását. Ma, amikor a népek harcában totális hadseregek vonulnak fel egymás ellen, amikor nemcsak Kinizsi Pálok és Zrínyi Miklósok sízállanak harcba, hanem a népek milliói, különösen fontos, hogy a nép milliós tömegei hazaszeretettől átfaaltott erkölcsi erőre neveltessenek; mert ne felejtsük el, hogy 1918 október 31-ike osak azért Ikiövetkezhetett el, mert a világ szabadkőművességének és zsidóságának sajtópropagandája, szellemi, szabotázsa megölte a magyar katonában az erkölcsi eirőt és kiverte kezéből a fegyvert. (Ügy van! Ügy van!) A Siegfried- vagy Maginot-vonal erejét nem a beton falak és a páncélkupolák vastagsága, a drótakadályok szélessége vagy mélysége, nem a fegyverek kiválósága, hanem elsősorban igenis a 'benne, rajta vagy mellette harcoló katonáknak az erkölcsi derekassága, erkölcsi . ereje adja meg. A magyar határok védelmét 95. illése 1940 április 3-án, szerdán. és biztonságát sem a fegyverek, hanem igenis azok a magyar katonák adják meg, akik a fegyvert kezükben tartják. (Ügy van! Ügy van!) Kiváló . példáját adták ennek éppen most egy éve kiváló repülőhajtársaink Ungdarócon, (Földesi Gyula: Szobrácon!) azonkívül a'z egyik kerékpáros zászlóalj, amely három nap alatt hegynek felfelé hóviharban 270 ki lométert menetelt, (hogy az ezeréves magyar ihatárt elérje. Ha ezek a katonák gyáva nyulak lettek volna, nem hozták volna meg ezt a nagy áldozatot, nem tudtak volna ilyen m agy menetteljesítményeket, (hősiességet felmutatni. (Földesi Gyula: Az egész világsajtó erről beszélt!) A magyar katonának a hősiessége többékevésbé veleszületett tulajdonsága, de ez azért mégis sok tekintetben az adottságoktól, a véralkattól és főleg a neveléstől függ. Annáik kifejlesztése, hogy a magyar erkölcsi ereje nagyobb legyen, mint w, ellenségeié, elsősorban a nevelés feladata. Egy bizonyos és pedig az, hogy amint a zuhanórepüléssel való bombázást nem lehet íróasztal mellett megtanulni, ugyanúgy az erkölcsi erőt és derekasságot sem lehet íróasztal mellett, szobáiban, könyvekből bemagolni. A pap, a tanító és a katona három tényező az országban, akik a férfit születésétől kezdve a koporsóig kísérik, nevelik és irányítják. Amilyen e három tényező együttes működése, olyan lesz az országnak belső értéke és ütőereje. Nem elég azonban a nevelést csak a család, az iskola és a hadsereg kebelében folytatni... (Állandó zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon. - * Vajna Gábor: ...hanem miként a virágmagot vagy féltett virágot öntözni, kapálni kell, hogy ei ne pusztuljon, hanem szépen virítson, ugyanúgy ápolni kell az erkölcsi erőt is, hogy el ne aludjon, hanem fejlődjék. Sok emberre korán rászakad az élet gondja, küzdelme, a kenyérkeresés nehézsége, mások viszont a jólétben elpuhulnak, elsatnyulnak, kell tehát valami mód és eszköz arra, hogy azt az erkölcsi erőt, amelyre most a magyar feltámadás kapujában különösen szükségünk van, valamiképpen ápoljuk és emeljük. A magyar katona büszkén tekinthet hősi múltjára, hiszen a Kárpátok koszorúja alatt és a Duna—Tisza völgyében ezer éven át a kereszténység és nyugati kultúra védőbástyái voltunk. Hazánk a népek országútjainak csomópontjában óriási véradót fizetett, mialatt nyugaton a kultúra palotái és a történeti emlékű epületek nyugodtan felépülhettek. Történelmünk valóságos anyakönyve a vitézi erényeknek. A magyar nemcsak ebben a h-azában, hanem bárhol, ahova sorsa vetette, hős katonaként verekedett. Hivatkozom csak az Északamerikai Egyesült Államok szabadságharcára, a görög szabadságharcra, Garibaldi magyar katonáira, a krimi háborúra és legutóbb most egyik bajtársunkra, néhai Bárány Kamilló testvérünkre, (Éljenzés a szélsőbaloldalon) a magyar fötd e gyermekére, aki az abesszin hegyek felett, mint pilóta, a gépmadár szárnyain került harcba és megtért a magyar Hadúrhoz, hogy szaporítsa hős magyar bajtársainak listáját. A magyar megtette kötelességét a világháborúban is, mert 664.000 hősi halott bajtársunk alussza az öt világrész csatamezőin és hősi temetőiben örök álmát', akik nem ezért a mostani rongyos, csonka országért