Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

•Âz országgyűlés képviselőházának 95. ülése 19W április 3-án, szerdán. 205 Ezeket voltam bátor a képviselő úr interpellációjára válaszolni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra a belügyminiszter úr által a íöldmívelésügyi, nemkülönben a kereskedelemés közlekedésügyi miniszter urak nevében is adott választ tudomásul vennie (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Vájna Gábor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi belügyminiszter úrhoz a rendőrségi tisztviselők áthelyezés© tárgyában: Tudja-e a miniszter úr, hogy a rendőrtisztviselők előzetes értesítés nélkül való váratlan áthelyezése egy sereg rendőrtisztviselőnek tetemes anyagi kárt okoz? Hajlandó-e a miniszter úr az áthelyezéseket úgy eszközöltetni, hogy az . áthelyezett tisztviselők idejében értesülve tervezett áthelyezésükről, lakásról kellő időben tudjanak gondoskodni és ne kelljen két-bárom hónapon át családjuktól külön élniök?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A Magyar Rendőr kezemben lévő' 1940 február 15-iki száma szerint 87 államrendőr »égi tisztviselőt, detektívet helyeztek át február 1-vel. Az áthelyezésnek nyolc napon belül meg kell történnie. A lakásokat azonnal a háziúrnak visszaadni nem lehet, a felmondási idők különfélék lehetnek, lehet negyedéves vagy féléves, a rendőrtisztviselőnek azonban nyolc napon belül át kell költöznie és hivatali működését új állomáshelyén meg kell kezdenie, mert az állambiztonság félsőbh érdeke így kívánja. Nagyon helyes, hogy ha gyors intézkedésre van, szükség, akkor azt gyorsan végre is hajtják. Van azonban, ennek a kérdésnek anyagi oldala is, amely a rendőrtisztviselői kart súlyosan érinti. Mi történik egy áthelyezés alkalmával? Vannak nőtlen és nős tisztviselőink. Magam is, aki katona voltam, amikor mint nőtlen hadnagyot áthelyeztek Theresienstadtból Monfaleoneba, megettem a búcsúvacsorát és »Anderes Städtchen, anderes Mädchen!« felkiáltással elbúcsúztam bajtársaimtól (Derültség és zaj. — Elnök csenget.), vettem a betyárflbútort és tisztiszolgammal együtt nekiindultunk egy új állomáshelynek. Nem így van azonban a nős tisztviselőknél • különösen akkfbr, ha három-négy gyermeke van az illetőnek. A gyermekek egyrésze esetleg középiskolába jár abban a városban, amelyet apjának el kell hagynia és át kell mennie egy másik városba, át kell vinnie

> a gyermekeket egy másik középiskolába, újból Lie kell Íratnia őket, új tankönyveket kell vásárolnia. Méltóztassanak csak utánaszámítani, hogy mit jelent a sok tankönyvet újra megvásárolni. Vagy pedig az történik, hogy otthagyják a gyermekeket anyjukkal a régi állomáshelyen és jön a különélés, mert a férjet áthelyezik messze az ország másik részébe. Nehogy bárki is azt méltóztassék hinni a t. Ház tagjai közül, hogy én talán most nyilas rendőrtisztviselők neveit olvasnám fel, mert hiszen minket, azt hiszem, senkisem gyanúsíthat meg ezzel. Méltóztassék csak megfigyelni az állomáshelyeket. Pamlényi rendőrtanácsost Csongrádról Munkácsra, dr. Arvay rendőrkapitányt Munkácsról Gyulára, Jeney rendőrkapitányt lázolyváról Kiskunhalasra helyezlek át, azután vannak itt áthelyezések Hegyesbalomról Szencre, Nyiregy hazáról Nagykanizsára és hasonlók. Ezek olyan távolságok, hogy ha az a szegény rendőrtisztviselő negyedévenként^ vagy haivonta csak egyszer-kétszer akarja látni családját és erre szükség is lehet, mert be kell iratai a gyermeket, betegség vagy egyéb bajok jöhetnek, akkor ez bizony sok pénzébe kerül. Már pedig az állambiztonság legfelsőbb érdeke az, hogy az alia m biztonságán őrködő személyek megelégedettek, anyagilag függetlenek legyenek. (Zaj. — Az elnök csenget.) Mi történik akkor, ha például valakit egy városból, ahol középiskolák vannak, kitesznek felsőbb érdekből a magyar határra, ahol fontos állambiztonsági érdekeket kell megvédenie? Egy költözködés amúgy is fél leégést jelent, különösen egy állami tisztviselő számára, akinek nincs módja arra, hogy bútorkocsival költözködjék, amelyben bútorait j oh ban meg tudja kímélni. Ezért az volna a felsőbb érdek, hogy az áthelyezés ne büntesse a tisztviselőt. A m. kir. honvédségnél ebben a tekintetben igen jó eljárást vezettek be. A dolog tulajdonképpen analóg a rendőrtisztviselőkével. A tisztek állását, illetőleg 'beosztását azonnal el kell foglalnia, át is költözködik és lakását átveszi a honvéd állomásparancsnokság és fizeti is, függetlenül attól, hogy az illető tiszt benne lakik-e vagy nem. Tisztelettel kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e ezt a kérdést szívügyévé tenni és lehetővé tenni azt, hogy ha az államrendőrsógi tisztviselőt egyik városból a másik városba, vagy egy határszéli városba helyezik át, ahol nincsenek középiskolák és anyagi fedezet teremtessék, hogy az a rendőrtiszt ne érezze magát megbüntetve, s különösen, ha^ esetleg családos ember, ne legyen kénytelen újabb adósságokat és terheket a nyakába venni? (Éljenzés, helyeslés és taps a szélsöbaloldalom.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter : T. Ház! A feltett kérdésre nagyon röviden válaszolhatok. A szolgálat érdeke sokszor tényleg megkívánja, hogy a rendőrségi tisztviselők egyéni érdekével — mondjuk bizonyos mértékben ellentétben történjenek az áthelyezéseik. Különösen gyakran történt ez a múlt esztendőiben (Matolcsy Tamás: A választásoknál!), amikor a visszacsatolt területek berendezkedése is nagy megmozgatást tett szükségessé. Éppen azért, hogy ilyen esetek a múlhatatlan szükségesség esetét kivéve, ezután ne forduljanak elő, adtam ki tavaly novemberiben egy rendelkezést, amelynek értelmében az áthelyezések, sürgős szükségesség esetét kivéve, minden évfoen kétszer, november elsején és 'május elsején történjenek meg és a tisztviselőt erről az áthelyezési • szándékról egy negyedévvel előbb kell értesíteni, hogy módjában legyen lakása tekintetében intézkedni. Ezzel megtettem a maximumát annak, amit ebiben a kérdésben 'megtehettem; tovább nem megyek és nem mehetek, mert utóvégre a közszolgálat érdeke mégis csak az első. Ha mégis rendkívüli esetek állnak elő és szolgálati érdekből ezen az időn kívül kell egy tisztviselőt áthelyezni, akkor éppen úgy mint eddig, ezentúl is gondoskodni fogok arról, hogy am'ennyihen az eset méltánylandó és a tisztviselő rá van utalva, megfelelő segélyben ré-