Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-95
200 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 19 U0 április 3-án, szerdán. ennek a kis társaságnak, ennek a szakosztálynak a lisztáját fogják előterjeszteni, tehát nem az össziparosságét, hanem a kis csoportét; kimondotta azonkívül azt is, hogy a Baross Szövetség keretén belül megszervezett keresztény iparosokkal pedig nem állanak szóba, (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Hallatlan! Gyalázat!) nem tárgyalnak velük sem a számarányt illetőleg, sem pedig az állásokat betöltő személyeket illetőleg. Mélyen t. Ház! Felháborító, hogy amikor két zsidótörvényünk van, akkor ez még mindig megtörténhetik. Egészen természetes, hogy a keresztény iparosok erre a gyűlésre el sem mentek; igaz, az elöljáróság megtette azt, hogy megfelezte az állásokat, fele keresztény, fele zsidó, (Derültség a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Szép, hogy ezt megtették! — Maróthy Károly: Kegyesszívűek ezek nagyon!) de jellemző, hogy a megválasztott keresztények leköszöntek a tisztségről, mert ők nem haj.landók ezeket a tisztségeket a mai vezetőség mellett elvállalni. Ennek nagyon átlátszó a tendenciája, mert csupa olyan keresztényt ültettek be, aki az ipartestület életében soha nem játsaott szerepet. (Gr. Festetics Domonkos: Ügynevezett díszgójókat!) míg azokat, akik a vezetősés-ben voltak és eddig is szerepet játszottak az ipartestületben, egyszerűen kihagyták a megválasztásból. Előállt tehát az az_ eset, hogy itt van egy ipartestület, amely teljesen csonka, miután fél tisztviselői kara lemondott, nincs tanoncvizsgáztató bizottsága és nincs ipartestületi széke. Ez lehetetlen állapot. Én elhiszem, hogy itt egy óriási harcról van szó, amelyben egyik sem kíméli a másikat, de bennünket az érdekel, vájjon ennek a keresztény fényképésziparnak mennyiben használ ennek az ipartestületnek a működése. (Helyeslés a jobboldalon.) S amikor végignézem, hogy kik vannak ott, azt látom, hogy ott van többek közt Eozgonyi Schwarz Dezső, (Gr. Festetics Domonkos: Jó név!) aki a tanulók egész légióját nevelte fel, és tudom róla, hogy kinn a vásáron l is osztogatja az ingyenutalványokat, amelyek ellenében ingyen fényképet fognak kapni. Azonkívül a Színházi Életben s a mostani magyar színházi lapokban is ott lehetett, illetve lehet találni az ő kis blokkját, amelynek ellenében ingyen kapnak fényképet. Vagy ott találjuk Pécsi József urat, aki a vizsgáztató bizottság elnöke, aki maga tucatjával képesíti az érettségizett lányokat és ifjakat erre az iparra, ezért lehetetlen állapot, hogy ő tanítja és ő vizsgáztatja őket. Es ott találom többek között Halmi Bélát, azelőtt Horovicz urat, akiről nagyon jól tudják képviselő barátaim is, hogy ingyen csinált róluk felvételt s ha valaki méltóságos iír lesz vagy magasabb tisztséget kap, rögtön mennek hozzá, hogy fáradjon el, mert a gyüjteménytárba kell az ő fényképe. (DerjiUség.) Egyúttal a méltóságos úr tudomására adják, hogy ha majd a hivatalban a fényképére szükség lesz, ne inkommodálja magát és ne menjen máshová, hanem szóljon oda telefonon és akármilyen nagyságú, akármilyen és akárhány fényképet rögtön elkészítenek. Mélyen t. Ház! Tessék megmondani, hol fog a kereszténység itt prosperálni, amikor az anyagi hátteret tekintve, ilyen nagy^ különbség van a keresztény és zsidó fényképészipar mögött. Itt csak egyet lehet tenni: ezeknek a visszaéléseknek vésret kell vetni. (Ügy van! (Ügy van! jobbfelŐl és a középen.) Eoppant érdekes, hogy ez a Eozgonyi beadott az iparügyi minisztériumba egy kérvényt, amelyben kérte egy fiókjának az áthelyezését az Üllőiútról be a Váci-utcába. Meg is kapta. Eoppant érdekes, hogy ezt a fiókot 1930-ban eladta, tehát egy nem létező fiók áthelyezését engedélyezték. Komolyan kell vennünk nekünk ezeket a dolgokat. Né méltóztassék azt gondolni, hogy ez csak a fényképésziparosoknál van így. Ugyanez a helyzet az ékszerészeknél, a női szabóknál, a női kalaposoknál, a kozmetikusoknál, a pékeknél, a bőrösöknél, fásoknál és kötszövőiparnál és sok más foglalkozási ágban; körülbelül 80 ilyen szakmát lehetne felsorolni, amelyek mind mind zsidó befolyás és vezetés alatt állanak. Nem találjuk azonban őket a kőműveseknél, a kovácsoknál, ott mi vagyunk az urak, (Egy hang a jobboldalon: Sem, a gazdasági cselédeknél. — Zaj. — Elnök csenget.) Legfőbb ideje annak, hogy a végrehajtási utasítás megjelenjék, hogy csak 6% lehet a vezetőségben a zsidó elem (Gr. Festetich Domonkos: Azt is kijátsszák!) és ne éljenek vissza türelmünkkel, mert ha provokálnak minket, meglesz a harmadik zsidótörvény. (Élénk taps a Ház minden oldalán.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Eeibel Mihály képviselő _ú<r második interpellációja a pénzügyminiszter óihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz a méhetető cukor ügyében. Mi az" oka a méhetető cukor késedelmes kiutalásának?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Ősszel interpelláltam a méhetető cukor ügyében és akkor kifejeztem^ abbeli aggodalmamat, hogy itt a magyar méhészetet óriási katasztrófa fogja érni azért, mert a minisztérium elzárkózik a rnéhetető cukor kiutalása elől. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de tartozom kijelenteni, hogy az aggodalmam nem volt alapnélküli. Sajnos, úgy is történt. Ezért most tetemrehívást kell rendeznem, ebben az _ országban 350.000 méhcsalád legalább 10 millió pengői értékben pusztult el. Ezért valakinek felelnie kell. (Ügy van! balfelöl.) A miniszteri tanácsos úr az ősszel azt mondta nekem, hogy először neki tartalékolnia^ kell, majd! ha lesz elegendő tartalék- akkor jöhetnek a> méhészek. Mondom neki: Méltóságos uram. nem lehet így beszélni, mért ha október végéig nincs betelelve a méhcsaládl, ez novemberben kész pusztulás. Nekem első a tartalék, akkor jönnek a méhészek, felelte. Ez világos bizonyítéka annak, hogy nem szakemberek ülnek ott és nem szakemberek járnak utána ennek a doloanak, (Felkiáltások a középem Elén baj!) Mélyen t. Ház! Nem akarom kérdezni, hogy ki az, aki miatt ez így van, de hogy valahol valami hiba van, az biztos. Mert míg a Schwarcz nevű zsidó kereskedő osztotta ki a méhetető cukrot^ soha fennakadás, solm baj nem volt, csak amióta a magyar móhészek érdekképviselete, az Országos Magyar Méhész egyesület «osztja ki, valóságos harcot kell vívnunk minden ea:yes vágón cukorért. Mélyen t. Ház! Kinn a pavillonban, a kiállításon láthatják a: felírást: »Méhészet nélkül nincs agrikultúra!« Ezt ne vegyék ú«ry, hogy ez csak szólam. Neon, ez valósás-. Ezt könnyen ki is lehet cmutatni, hiszen i r Kes!zültek már statisztikák, amelyek kimutatják, hogy a lucerna és a többi termés szerves
