Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-95

Az országgyűlés képviselőházának összefüggésben van a méhészkedéssel. (Ügy van! a közéven.) Svájcban 12 kiló cukrot adnak minden méhcsaládnak, pedig az átlagtermés csak 6 kiló, de megéri a svájciaknak, hogy 12 kiló cukrot adjanak, bár a méz csak 6 kiló, mert a méhre szüksége van a mezőgazdaságnak. Ugyanez a helyzet Németorsizágban. Ott sem garasoskodnak és nem kell sokat érvelni, ott bebizonyított tény, hogy ha nincs méhészet, akikor tönkremegy a mezőgazdaság legtöbb ága. Hiába okoskodunk és beszélünk, a méhészetet nem .szabad hagyni tönkremenni és súlyos hibát követett el az, aki miatt idejében nem kapták meg a cukrot. De ugyanaz, ami ősszel volt, történt most tavasszal is. Amikor az elpusztult inéthészeteket nézem, látóim, milyen nagy baj van. Iparkodtunk idejében kérni és alig tudtunk egykét mázsa cukrot kihúzni, ezért nem tudtuk a méhészeteket ellátni és óriási pusztulás képét mutatja minden méhtanya. Sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, szerettem volna hozzá szólani és bizonyítékaimat előterjeszteni, hogy lássa, hogy nincs igazuk azoknak, akik a miniszter urat arról informálták, hogy a cukorral való etetés rontja a méz minőségét. Mese a gyermekről ez az egész állítás, mert tény az, hogy amikor vándorméhészeten vannak, ott nem érnek rá a .mézet hetekig tartani, hanem ahogyan pergetik, rögtön el is adják. Ennek a friss méznek van 20—24% nádcukortartalma, de ha 3—4 hétig áll, akkor nincs több. mint 6—7%. Azok, akik a cukorral való etetés ellen vannak, felületességükkel mérhetetlen kárt csinálnak a magyar méhgazdaságnak, mert nincsenek tisztában azzal, hogy még az időjárás is mennyire befolyásolja a méz nádcukortartalmát. Még nem állapították meg, hogy mi okozza a csökkenést, de hogy nem a cukorral való etetés, az biztos, mert ha a cukor okolná a nádcukrot, akkor a külföldön sem rontanák a mézet. Kezemben van egy kimutatás, amely szerint 1929-ben 472 gramm cukrot etettek fel egy méztermő családdal, a termés pedig <>.2 kilogramm volt. 1930-ban 407 grammot, 1931-ben

! 39G grammot, 1932-ben 26 grammot. Olyan nevetségesen csekélyek ezek az adatok, hogy az, aki komolyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, nem mondhatja, hogy ezzel a méz minőségét rontani lehet. Ezzel nagy kárt csináltak, nemcsak a magyar méhészetnek, hanem a magyar mezőgazdaságnak is, mert ma már minden fejlett mezőgazdaság tisztában van a méhek rendeltetésével. Eljönnek könyörögni a nagy méhészetekbe, hogy szállítsanak hozzájuk méhet, csak jöjjenek. De mit fognak majd az idén szállít a ni? Nem lehet azt mondani, -amit az egyik Vir mondott, hogy: termeljetek mézet és ne akarjatok cukrot. Nem szállok ezzel az úrral vitába, látszik, hogy fogalma sincs a méhészetről. De ha nincs fogalmuk róla ezeknek az uraknak, -akkor ne döntsenek az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, vagy a földmívelésügyi minisztérium méhészeti szakosztályának előzetes meghallgatn

sa nélkül. Ha nem értenek hozzá, akkor kérjenek felvilágosítást és ennek birtokában döntsenek a követendő eljárásról. (Egy lm un a jobbközépen: Felvilágosítottuk a miniszter urat, én vezettem, a küldött'séfjét.) Sajnos, ismételten elő kell hozakodnunk ezekkel, pedig nem volna szabad, hogy erre szükség legyen és nem volna szabad, hogy megakadályozzanak minden olyan törekvést, amely ezt a célt előmozdíthatná. Beszélünk szociális Magyarország\5. ülése 19 W április 3-án, szerdán. 201 ról, de a kisembert nem segítjük, mert hátha abból az egy kiló cukorból a gyermeke fog megenni egy negyedkilót! Istenem! bűn lesz az, ha annak a kisembernek a családja egy negyedkiló olcsóbb cukrot eszik megl Nem örülni kellene-e ennek? Hogy a szeszgyáraknak tudunk szállítani sok-sok száz és száz vágón cukrot, ez nem ba.i, de ha a magyar méhészeknek szállítunk cukrot és az ő gyermekük fogyaszt el abból esetleg egy negyedkilót, ez olyan behozhatatlan baj, hogy ezért büntetni kell az egész méhésztársadalmat? . Ezt az eljárást tovább így fenntartani nem lehet. Az illetékes köröknek be kell látni ok, hogy itt radikális megoldásra van szükség. Van a magyar méhészeknek érdekképviseletük, az Országos Méhészeti Egyesület. Miért nem állnak velünk szóba, miért nem egyezkednek mivelünk? Milyen jó volna, ha augusztusban vagy szeptemberben megkapnók a cukrot és azt mondanák nekünk: ez a tietek őszre és tavaszra s el van intézve az egész, le van véve minden gond. Olyan lehetetlenség ezt megvalósítani? Ide csak egy kis akarat, egy kis megértés kell s tgvéb semmi! Azt mondta a miniszter úr: majd november elsejére megkapják a cukrot. Mélyen t, Ház, ez öngyilkosság: november elsején cukrot kapni! El akarjuk talán pusztítani azt is. ami még 'megvan? Itt több belátás kell f és mégis csak figyelembe kell venni az illetékes szakköreik véleményét, mert annak a meghallgatásával — nem pedig azoknak a meghal Igatásiá val, akiknek halvány fogalmuk sincs a méihészkedésről — ezt az igazán súlyos problémát meg lehet oldani: his'zen nem tartozik a megoldhatatlanok közé. Nem kérünk mi semimi miást, csak igazságot, amely -minden egyes termelési ágnak kijár. Mi is csak azt a támogatást kérjük, amely nélkül a magyar méhészet elpusztul. Pedig éveken át oly gyönyörűen fejlődött, hogy az ősszel már 700.000 (méhcsaládot számlált. Ezt meg kell tartanunk. Hiszen 'mindenütt azt látjuk, hogy a kisebb államok óriási erőfeszítéssel kétszeresére, sőt ^háromszorosára emelték méhcsaládjaik számát. Bizonyára nem azért, mintha Bulgáriának vagy Görögországnak sok pénze lenne, hanem azért, mert tudják, hogy a kisembert ezen keresztül lehet a legkönnyebben megsegíteni és talpraállítani. Ha tehát szociális Magyarországról van szó, akkor itt fogjuk meg a dolgot. Nein akarok itt azokról a lelki momentumokról beszélni, amelyeket szintén nem volna szabad elfelejteni, (Földes Gyula: A gyümölcs megtermékenyítésére is szükséges a méh!) csak azt említem, hogy az egész mezőgazdaság prosperitása is ettől függ. Nagyon sajnálom, hogy a miniszter űr nem volt itt, mert igen szerettem volna hallani az ő megnyugtató szavát. Elmehettem volna hozzá, de azt szerettem volna, hogy az ő szava hangozzék végig az országban, hogy a méhészek ne essenek kétségbe, janiiért az őszi és tavaszi elkésett cukorjuttatás folytán oly mérhetetlen káruk lett, mert legalább a jövőben rend lesz itt. Kárpátalja tavalyelőtt 12 vágón cukrot kapott, az idén pedig 10 métermázsát. (Mozgás.) Szégyenli magát az ember, szégyenlem magamat, hogy amikor

/ annyi százezer _ méhcsaládról van szó. amikór 60.000 méhész rimánkodik és könyörög, akkor egész Kárpátaljának tíz métermézsa cukrot juttattak. Inkább KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. Ii2